Hogy kerültél a Rokonokba?
Szabó István felhívott, hogy lenne itt egy főszerep, játszd el.
Egy válogatás sem előzte meg?
Szerintem ő nem szokott ilyet. Sokat járt be a Radnóti Színházba, látta a Kontrollt, azt nagyon bírta. Gyanús volt, hogy többet járt be hozzánk, mint előtte.
Ez lett mára a jellemző? Válogatás nélkül felkérnek a szerepekre?
Nem, abszolút nem. Goda Krisztával csináltuk tavaly a Csak szex és más semmit, és ő most forgatja a következő filmjét, melyhez elhívott egy castingra. Amerikában teljesen bevett dolog egy rendezőtől, hogy rendben van, én ezt a színészt szeretem, vagy esetleg tudok is vele dolgozni. De hogy egy figura hogyan áll neki, vagy hogy a két főszereplő jól áll-e egymásnak, az csak a válogatáson derül ki. Lehet, hogy van két tehetséges ember, de együtt nem mutatnak jól, vagy nem játszanak elég meggyőzően, ilyenkor jön a képbe egy harmadik személy, aki váltja az egyiket.
Szabó Istvánt ismerted, amikor felkért?
Egyszer, még a főiskolán dolgoztunk együtt, amikor kiválasztják a két legtehetségesebb embert a régebbi diákok.
Egyből felvettek a főiskolára?
Negyedszerre. Háromszor kirúgtak.
Már akkor is színészkedtél?
Tizennyolc éves koromban próbálkoztam először, nem jött be, érettségi után elmentem a kaposvári színházba dolgozni, és ott voltam végig a felvételiig.
A színházi vagy a filmes szerepeket preferálod?
Igazából nem tudom megmondani. Jó érzés, amikor megy egy előadás, és tudod, hol tartanak a nézők, vágod, hogyan lehet rájuk hatni: látod, hogy nagyobb szünetet tarts, vagy pörgesd meg a dolgot, esetleg a feszültséget feloldva több humort csempéssz a jelenetbe. Ezt folyamatosan tudod alakítani. A filmnél játszod a szereped, és nem is te tartod a szüneteket, hanem a vágó. Alád tesznek egy zenét, megváltozik a játék is. Egész mást jelent a játékod. Egyrészt nagyon jó tudni, hogy tehetséges emberek sokkal jobbá tudnak tenni, mint amilyen valójában vagy, másrészt viszont, ha nem jó kezekbe kerülsz, akkor a végeredménybe bele is tudsz bolondulni. Mondjuk, ezt eddig megúsztam, belőlem mindig jobb lett, mint vártam. A Csak szexnek láttam az első vágott verzióját. Olyan rosszul játszom bizonyos jelenetekben, hogy borzasztó. Utána kiszedték a jelenet elejét, végét, egy-két felesleges szünetet, és egyből úgy tűnt, hogy a képernyőn egy halál jó ritmusú, tehetséges csávó van. A vágószobában túl sok minden dőlhet el.
Mi volt az első filmszereped?
A legelső filmszerepem Mundruczó Kornél nevéhez köthető. Ő színész szakon végzett, és kitalálta, hogy inkább filmrendező lesz. A felvételi vizsgára kellett készítenie egy egyperces etűdöt. Pelsőczy Réka és én voltunk benne. Én jöttem egy vonaton, Réka egy darukezelő lány volt, felmentünk a darura, ott egy óriásit dugtunk. Utána megfordult a daru, vele együtt a kamera is, és láttuk az egész várost, miközben felkelt a nap. A pályaudvaron, a váróteremben volt gázos a történet. Táska volt nálunk, kamera, mindenki minket bámult. Paráztunk, hogy ellopnak tőlünk valamit, amíg dolgozunk. Hajnali háromkor a Keleti pályaudvar nem egy életbiztosítás.
Hogyan készülsz egy szerepre?
Tulajdonképpen az a lényeg, hogy a szerep által megformált lény ne egy kívülálló ember legyen, hanem teljes mértékben azonosulni tudjak vele. Biztos vannak jó meg bevált módszerek, nálam az a hatásos, ha folyamatosan a könyvet vagy a forgatókönyvet olvasom. Mindig, ha van időm.
A Rokonok esetében melyiket olvastad? Az eredetit vagy a forgatókönyvet?
Mindkettőt. Nem is annyira lényeges, hogy melyiket, hanem hogy állandóan. Bárhová megyek, bármit csinálok, ha van öt percem, előveszem, mert akkor abban a csávóban élek. Néha jegyzeteket is készítek, hogy mi fontos. Persze a teljes regény nem játszható el, de a karakter szempontjából minden pillanata lényeges. Hónapokon keresztül ebbe mászom bele, szinte átalakulok. Aztán jönnek a próbák, és szerencsére most már majdnem minden magyar film forgatása előtt vannak próbák, bár nem tudom, régen hogy volt. Szerintem kihagyhatatlan. Így tudnak a szerepek igazán összehangolódni, nem úgy, hogy elkezdünk forgatni, és mondja mindenki a szövegét. Illetve ilyenkor tudod felmérni, hogy a melletted álló színész merre jár, látod magadon, hogy mennyire vagy szerelmes a filmbeli feleségedbe, hogy valóban azokra a pillanatokra azok az érzések jelenjenek meg, amelyeket utólag látni szeretnél a filmvásznon. És itt jönnek képbe a gesztusok, amelyeket a szövegen kívül is el kell játszanunk. Ezeket előre be kell tanulni.
Miért lettél színész?
Mert nem értek semmihez. Szerették az emberek, ha én játszottam. Nevettek.
Min nevettek először?
Nem is tudom, az iskolában voltak szituációs játékok. Azok elég jól mentek, nagyon bírtak, egy idő után pedig mindig engem kértek ilyenekre. Tehát bohóckodással indult az egész. Közben láttam, hogy ezt bírják a csajok is. Az alapindíttatás az, hogy az ember azt akarja, szeressék. Bár ez minden művésznél így van. Szerintem.
Ez nem exhibicionizmus. Pedig nem árt belőle némi a szakmádhoz…
Nem, persze, sőt! Kell is! Az utóbbi inkább a szeretet utáni vágy. Nálam pedig ez volt a csatorna, amivel megkaptam. A sportoló is azért nyomul, hogy első legyen, biztos náluk is így van. Talán mindenki ezért akar folyamatosan bizonyítani.
Jó színésznek tartod magad?
Talán sikeresebb és felkapottabb vagyok annál, mint amennyit valójában tudok. De hogyha én nem szeretném magam, akkor nyilván munka közben is azon gondolkoznék, hogy jó vagyok-e, vagy nem, akkor pedig nem igazán menne a meló.
Melyik volt eddig a legnehezebb szereped?
Hát a Rokonok.
Miért?
Bonyolult, összetett. Vissza kellett utazni a harmincas évekbe, felvenni azt a stílust, megváltoztatni a gesztusaimat. Nem hadonászhattam, nem dughattam zsebre a kezem. Nem lehetett akkoriban semmi olyat csinálni, ami nekem jól áll. Nem ülhettem úgy, ahogy nekem kényelmes.
A valós énedhez melyik szereped áll a legközelebb?
Mindegyik. Az emberek azt mondják, hogy nem színészkednek, pedig mindenki másképpen beszél a főnökével, mint a portás bácsival, vagy másképpen a kolléganőjével, mint a feleségével. A lényeg, hogy függsz-e valakitől, vagy nem.
-fencsik-
