Október 24.,Művészetek Palotája
Pannon freskó
A magyar költők verseiből írt Sebő Ferenc dalok alapján Mihályi Gábor képzelt el, és rendezett meg egy történelmi karnevált, amelyet a Magyar Állami Népi Együttes meghívott zenészekkel, énekesekkel ad elő.
Az előadás az emberi érzelmek, a szerelem és a halál fenséges harcait mondja el a Tavasz (születés), a Nyár (beteljesülés), az Ősz (elmúlás) és a Tél (haláltánc) karakteres színeiben. Akár egy ásatás freskótöredékeit, úgy illeszti össze az évezredek átörökölt formáit, kincseit mai tudásunk, tánc- és zeneismeretünk, valamint klasszikus magyar költők énekelt szövegei segítségével – egy karnevál forgatagában.
Görög vázarajzokról ismert mozdulatok elevenednek meg élő hagyományunkból, ugyanazon mozgások értelmezései a szemünk előtt alakulnak át – a mennyei rituális körtánc például egyszer csak az „ördög karikájának” minősül -, közismert dallamok különféle etnikai karaktereket vesznek fel egy-egy ritmus megbiccenésével, s mutatják meg összetartozásukat.
Október 25., Millenáris Park
Terry Evans Band
Az énekes-gitáros Terry Evansnak a vérében, no meg a torkában van minden, ami kell egy igazi Mississipi-parti földszagú blueshoz és soulhoz. A hangja olyan, mint a fekete csokoládéval bevont bársony.
Mint a nagyok közül a legtöbben, ő is templomi gospelkórusban kezdte, aztán a bluesgitár három királya, Albert, Freddie és B.B. King dalainak hatására úgy döntött, hogy soul-muzsikus lesz. Los Angelesben session-énekesként, majd dalszerzőként és zenekarvezetőként szerzett nevet magának. Megfordult egy pár csapatban, aztán a nagy dobás a hetvenes évek elején következett, amikor egy negyedik királlyal, Bobby Kinggel duót alakított. A délies gospel és a vidéki R&B stílus keverékét játszva végigturnézták Amerikát, mígnem felfedezte őket a gitárfenomén Ry Cooder, akinek az együttesében világhírűek lettek. A közös albumok sorozata után Evans első szólólemeze ’93-ban jelent meg, idén pedig már a hetediknél tart (Fire in the Feeling). A stílusa elkoptathatatlan, akárcsak mélyen remegő-dörmögő vagy éppen magasan kiáltozó énekhangja. A művész ’99-ben egyszer már lehengerelte a budapesti közönséget, s legújabb számaival és kiválóságokból verbuvált formációjával jó eséllyel most is padlóra küldi a rajongókat.
Október 26., Colombus Jazzklub
Berki Tamás Band
Aki e keddi napon nem a Papp László Sportaréna felé veszi az irányt, hogy a jó öreg Phil Collins koncertjét hallgassa, az például fölszállhat a Columbus hajóra, ahol Berki Tamásék nyomják. Mindkét eseményre elmondható, hogy biztosra lehet menni, azt kapjuk, amit várunk. (Nem úgy mint Columbus, aki Indiát akarta és Amerikát kapta.)
Berki rajongói többek között szuggesztív és őszinte hangulatú koncertjeiért szeretik, ahol a közönséggel szinte együtt lélegzik. Amikor improvizál, olyan, mint amikor megpróbűáljuk utánozni a hangunkkal Pege Aladárt, csak ez Berkinek jól áll.
A koncerten nemrégiben megjelent, A Híd című lemezét mutatja be. Nem akárkikkel játszik ám ezen az estén sem: Tóth Viktor szaxofonozik, Mohai Tamás gitározik, Horváth „Plutó” József basszusozik és Mohai Győző dobol a mester mellett.
Október 27., Művészetek Palotája
Steel – A fém legendája
A fém legendáját táncolja az ExperiDance
A Steel történelmi korokon keresztül mutatja be „a fém legendáját”, az anyag szerepét az emberiség fejlődésének történetében. .Az ExperiDance Tánckara és a Bolzanói Városi Színház közös produkciója modern, eklektikus táncelemekkel vegyítve „aktualizálja” az autentikus néptánc-hagyományokat, és így a ma embere számára lehetőséget teremt arra, hogy azonosulni tudjon a tradicionális gyökerekkel. A társulat alkotásai a figyelemre méltó technikai kivitelezésen túl a könnyed humor, az irónia jegyeit is magukon hordozzák.
A zeneszerző Czomba Imre, a finálédalt a NOX jegyzi. Rendező: Román Sándor, az ExperiDance művészeti vezetője
október 27-28. , Trafó Café
Csatahajók – „előadás, ami nem sikerült”
Griskovec nőknek magyaráz a férfiakról a Csatahajók kapcsán
Jevgenyij Griskovec így ír az Orosz Kulturális Évad keretében bemutatandó művéről, amit az írás mellett rendezőként és előadóként is jegyez: “A Csatahajók című előadás alcíme ’előadás nőknek’ vagy ’előadás, ami nem sikerült’. Talán ezen az előadáson dolgoztam a leghosszabb ideig. Több mint egy évig. Áttanulmányoztam az I. világháború haditengerészeti ütközeteinek teljes történetét. És már úgy tűnik nekem, hogy e csaták résztvevőit gyakorlatilag egytől egyig név szerint ismerem. És ebben az előadásban megpróbálok a férfiak nevében legalább valamit elmagyarázni a nőknek azokról a férfi illúziókról, fantáziákról, amelyek végül is az Északi-tenger és az Atlanti-óceán fenekére kerültek… és egyáltalán, végleg megfeneklettek. Szeretnék mesélni a férfiaknak arról az állapotáról, amelyben a nők sohasem láthatták őket, abban az állapotban, ahogy a férfiak meghalnak… valahol arrafelé, messze az otthontól. Erről már rengeteg könyvet írtak, úgy értem, hogy nem regényeket és egyéb populáris írást, hanem történelmi és ismeretterjesztő könyvet. Ugyanígy, különböző városokban különböző múzeumok állnak… de ilyen könyveket a nők nem vesznek a kezükbe, és ezekbe a múzeumokba sem mennek be. Pedig ezekben a múzeumokban és könyvekben sokkal több információ található a férfiakról, mint bármely regényben. És az is világos, hogy úgy sem sikerül semmit elmagyaráznom. De legalább megkíséreltem. És ennek a kísérletnek az a címe: ’Előadás, ami nem sikerült’ avagy ’Csatahajók’. Egészében véve, persze, ez nem más, mint „előadás nőknek”.
