Azt írja a Szőlőfajta-ismeret, hogy szinte minden évben jelentősen rothad, de hát melyikünk nem? Jó esetben ez aszúsodást jelent, egy jó muskotály-aszú istenbizonyíték. A sárga muskotály állítólag a darazsaknak is kedvence.
A Degenfeld meghatározó pincészete az új Tokajhegyaljának. Vagy 100 hektár, 35 termő, príma dűlők a Terézián, a Mézesmálon és a Galambosban, magas, hektáronként 6800-as tőkeszám, a tarcali feldolgozó előtt négycsillagos szálloda, Tokajon étterem és kommunikációs centrum, 150 ezer palack körüli kibocsátás. Szóval nem kispályán játszik az ősi tokaji német/magyar grófi család, mely a rendszerváltást követően élesztette újjá a XIX. században már virágzó pincészetét.
A Degenfeld muscat lunel-je világos zöldessárga bor, remek muskotályos illatot-ízt ad, a csontszáraznak tűnő ízkép hátterében üde savak csillognak, és kerekded test örvendeztet. Jóllehet a bor félszáraz, élénk savai és egyensúlya okán nem édes érzetet ad. Eszményi nyári bor. Mindig is a legkellemesebb gasztroborok egyike volt, a Rakaczki Gábor készítette változata férfiasabb karakterű, mint a Degenfeld előző borásza, Bárdos Sarolta által komponált verzió. Rakaczki borai tiszta, koncentrált, tálentumos borok, volt szerencsém végigrághatni a 2004-es hordómintákat: zöld lánggal lobogó, ígéretes, nagy bor lesz némelyik, gondolom. (Az a hír járta 2004-ről, nem jó év, pedig jó. Aki a balkáni forróságú 2003-ban elrontotta a borát, „akassza fel magát” lehetőleg máma még. A hűsebb-bonyolultabb múlt év borász-év volt, azaz komoly borásztudást igénylő kihívást jelentett.) Az egyszerű, megszokott, jó megjelenésű palack 1267 forintos áron pörög a polcokra. Tíz-tizenegy fokra lehűtve jó aperitif, beszélgetőbor, pompás fehér húsú hal-bor, jól illik a kínai konyha illatos-omlós elemeihez, borzasztó sokat le lehet nyelni belőle, könnyen mattot ad az embernek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
