New York-i felhőkarcolók nyomában

New York fekvéséről nem sokan tudják, hogy ugyanazon a szélességi körön fekszik, mint Róma és Isztambul. Manhattant a holland bevándorlók 24 dollárnyi értékű csecsebecséért vásárolták meg az indián őslakosoktól, figyelembe véve a mai 1,3 millió dolláros átlag apartmanárat, semmiképpen sem tűnik rossz befektetésnek. A derék holland szőrmekereskedők nem sokáig számolgathatták a megtérülési rátákat, az akkor még New Amsterdamra keresztelt gyarmat hamar angol fennhatóság alá került 1664-ben. Olvasztótégellyé válásra még várni kellett, a XIX. században duzzadt fel a populáció 79 ezerről 3 millióra. A keleti-parti metropolisz lakossága mára eléri a 8 milliót, lakói több mint 100 nyelvet beszélnek a gyakran kisebb közösségeket alkotó bevándorlók, Chinatowntól Little Italy-n át a számtalan kevésbé ismert, kisebb népcsoportokig.

Felhőkarcolók alulról és felülről

Talán a legjellemzőbb New York-i építészeti stílus az Art Deco. Leglátványosabb lelőhelye a huszas-harmincas években épült manhattani felhőkarcolók, mint például a General Electric Building, Rockefeller Center, a Chrysler Building, vagy éppen – a World Trade Center lerombolása miatt újra a legmagasabb felhőkarcoló címet visszaszerző – Empire State Building. Ez utóbbi teteje (381 méteres magasságban) kihagyhatatlan panorámát kínál a város felett, így még jobban megcsodálható, hogy milyen műgonddal díszítették fel tervezőik a felhőkarcolók felső részeit is. De ugyanez az aprólékosság figyelhető meg az ESB belsejében is, például a domborművel díszített bronz szegecseken. Nem teljesen véletlen a felépítés (1931.) óta betért több mint 110 millió látogató, akik nagyban hozzájárulnak az épület fenntartásának költségeihez. 1933-as eredeti változatában még King Kong is innen csapkodta le a repülőket. Ennek mára szerencsére nem sok nyoma maradt, de nem véletlenül választotta ezt a helyet a gorilla, órákat el lehet időzni Manhattan látképével.

Ha elég volt a háztetők látványából, más perspektívából is jó a rálátás a városra: a Circle Line sétahajói 3-4 óra alatt járják körül a szigetet egy kis kitérővel a Szabadság-szoborhoz, ráadásul a száraz idegenvezetés helyett élő, szórakoztató kísérőszövegekkel. Kivéve amikor az út legvégén, már majdnem visszatérve a kikötőbe, egyik elforgatható híd nem nyílik, így újabb 3 óra kell, hogy visszafordulva elérjünk a kiindulási állomásig, ezúttal már kicsit rosszabb hangulatban, amin csak egy rettenetesen eredeti párkereső hirdetés old valamelyest: egy másik híd alatt az egyik hídszerelő munkás (úgy látszik azok a fránya mozgó alkatrészek gyakran romlanak el) hatalmas, ajtónyi méretű kartonalapra írott szöveggel és tánccal jelzi a turistáknak, hogy ő bizony „single” és ezt az információt természetesen a telefonszáma kíséri. A hajón lévő hölgyek igyekeztek feltűnés nélkül memorizálni a sok-sok számjegyet… A nem nyitható hidak is külön figyelmet érdemelnek, különösen a Brooklyn Bridge-et érdemes a hajótúrán túl meg is látogatni.

Persze a legszerencsésebbek (mint e sorok írója is) még egy – igazán autentikus New York-i – formában nyernek rálátást a városközpontra: egy brooklyni loft (ipari épületből kialakított műteremlakás) belsejéből, ahonnan az óriási ablaktáblák (50-60 négyzetméter) éjjel-nappal a megunhatatlan Manhattan Skyline-ra kínálnak rálátást.

Aki nem csak a felhőkarcolókra kíváncsi, találhat magának még bőségesen építészeti látnivalót: a Soho öntöttvas homlokzatú épületeit, a Lower East Side túlzsúfolt bérházai, és még számtalan más kisebb és nagyobb érdekességet is rejteget a város: a háztetőkön található víztartályok többsége ugyan meglehetősen csúnya, de akadnak köztük igazi remekművek is, amelyek tökéletesen illenek az épület stílusához. Természetesen kötelező program még a grandiózus Times Square éjszaka, és mellette a Grand Central Terminal, jó időben pedig egy kiadós séta a Monacói Nagyhercegséggel közel megegyező méretű Central Parkban.

Kiállítások, galériák

A képzőművészetek rajongói is bőségesen juthatnak kedvenc szellemi táplálékukhoz. A kissé régebbi mesterekre (például XX. század eleje) is kíváncsiak számára kötelező a Metropolitan Museum of Art, akik pedig az igazán modern, vagy akár posztmodern festményektől, szobroktól, fotóktól, videóktól, installációktól sem riadnak vissza, hihetetlen kínálatot találhatnak kortárs művekből a méltán világhírű Museum of Modern Artban (MoMA) , a Guggenheim Múzeumban (maga a Frank Lloyd Wright tervezte épület is megérne egy misét), és a még nem olyan ismert, de annál kitűnőbb időszakos kiállításokra (jelenleg: Greater New York 2005) vállalkozó, iskolaépületből múzeummá avanzsáló PS1-ban.

No meg persze óriási hiba lenne elfeledkezni a hihetetlenül virágzó kisebb galériákról, melyek újabb és újabb városrészeket hódítanak meg, az East Village-ből és a Sohóból kivonulva például Chelsea-t, ahol még részben felismerhetők a nagybani húsüzletek portáljai, de a házak többsége már galériákat rejtenek. A megnyitók (egy-egy népszerűbb napon akár húsz is!) nyilvánosak (www.galleryguide.com), és minden formalitást nélkülöznek, a jeges vödörbe hajigált sörös és ásványvizes üvegek „kényeztetik” a vendégeket, se ünnepélyes megnyitó beszéd, se méregdrága interieur, itt csak az a fontos, ami a falon lóg.

Minden féle

Bár az Egyesült Államokat nem elsősorban gasztronómiai kultúrájáért szokás dicsérni, gondoljunk csak a világot elborító fast (junk) food láncaikra, szinte minden megtalálható itt, amit csak megkíván az ember. Vállalva a kockázatot, hogy kizárnak a Gourmand-világszövetségből, még azt is bevallom, hogy a valódi, frissen sütött hamburgereket sem vetem meg (például galérialátogatás előtt Chelsea-ben, az Empire Dinerben), New York ennél sokkal többet kínál sokszínűségben. Multikulturális jellegének köszönhetően nem nagyon lehetne olyan nemzetet, vagy nemzetiséget keresni, amelyik nem képviselteti magát saját étteremmel, bár magyar fronton éppen viszonylag gyenge a helyzet, a meglévőnek nem sikerült az amerikai gyomor számára emészthetővé tennie a hazai ízeket.

Van viszont a fillérekért óriási és nagyon finom (és persze rettenetesen csípős) reggelit készítő mexikóiakon túl minden, amit el tudunk képzelni. Nagyon kellemes meglepetés volt például egy kambodzsai étteremben elfogyasztott egzotikus vacsora, viszont ízletességénél érdekesebbnek bizonyult a Harlemben ebédre felszolgált dominikai kecskepörkölt.