A következő évtizedre szóló prognózisokat tekintve a foglalkoztatási struktúra nagyon jelentős átalakítására van szükség ahhoz, hogy a ma működő szociális ellátórendszerek túléljék a társadalom elöregedéséből adódó veszélyeket. A regisztrált munkanélküliek közel húsz százaléka ötvenévesnél idősebb. A rendszerváltás óta nem sikerült megfelelő körülményeket teremteni a szülés és gyermeknevelés után a munkaerőpiacra visszatérni igyekvő kismamák számára. A munkaképes fogyatékosok közül csak minden ötödik-hatodik dolgozik. Egyre nehezebben találnak állást a pályakezdő fiatalok is.
A hátrányos helyzetű munkavállalók helyzete elég okot szolgáltat arra, hogy a munkaügyi tárca a korábbi vezérelvek módosításával, új eszközök bevonásával próbáljon javítani az érintettek esélyein. A 2005. január elsején életbe lépett szabályok és módosítások többsége lényegében olyan stratégiára épül, mely nem közvetlenül a munkavállalókat, hanem a munkaadókat kívánja ösztönözni. Az egyik legfőbb újdonság az egyes munkavállalói csoportok tagjainak foglalkoztatása után járó járulékfizetési kedvezmény. Ez a szakértők szerint nemcsak tartalma, hanem formája miatt is az eddigieknél hatékonyabb eszköz lehet, hiszen jelentősen egyszerűsödnek a szubvenciók lehívásához szükséges, eddig sokak által túlságosan bürokratikusnak tartott előírások.
 |
A kormányzati attitűd megváltozásáról tanúskodik az is, hogy a szabályrendszer reformjával együtt konkrét célokat is megfogalmaztak a munkaügyi tárcánál. Ilyen például az, hogy a huzamos ideje állástalan 75 ezer ötvenévesnél idősebb munkanélküli közül 2006 elejére legalább 30 ezret be kell vonni az új támogatási rendszerbe, közülük 12 ezret pedig tartósan munkához kell juttatatni. „A program végrehajtását több ponton érintő értékelési rendszert vezettünk be” – mondta a tárca egyik munkatársa.
GENERÁCIÓS TALÁLKOZÁSOK. Nincs könnyű helyzetben az a korosztály, melynek tagjai ezekben az években próbálnak belépni a munkaerőpiacra. Sok esetben a szülők és nagyszülők munkanélküliségének problémája is a pályakezdők vállára nehezedik, hiszen a rendszerváltás után 10-15 évvel a hajdani Ratkó-gyerekeknek is éppen akkor kell szembenézniük az 50 felettieket sújtó negatív diszkriminációval, amikor gyermekeik hasonlóan nehéz helyzetben próbálják sikeresen megvetni lábukat tanulmányaik befejeztével a munka világában. Az utóbbiak foglalkoztatását alanyi jogon járó járulékfizetési kedvezménnyel támogatja az állam (a részletekről keretes írásunkban olvashat), ám helyzetüket, illetve a támogatások felhasználását valamelyest megnehezíti, hogy sokakhoz nem ér el az állami segítségnyújtás, mivel a diplomás pályakezdő munkanélküliek jelentős része nem regisztrálja magát.
Egyes munkaerő-piaci csoportok számára nem a munkatapasztalat hiánya okoz gondot az elhelyezkedésben, hanem az, hogy átmenetileg kiestek a munkaerőpiacról. A legtipikusabb csoport a szülés és gyermekgondozás miatt otthon maradó nőké, ők gyakran akkor is nehezen találnak munkát, ha képzettségük megfelelő, és az adott térségben munkaerőhiány tapasztalható. A jelenlegi helyzet javítása érdekében január elsejétől az ő elhelyezkedésüket is járulékkedvezménnyel támogatja az állam, de a megfelelő szociális intézmények: óvodák, bölcsődék hiányában egyelőre kétséges e támogatási forma hatékonysága.
A januárban életbe lépett támogatási módosítások közül a legtöbb a középkorúak elhelyezkedését segíti. Ez nem is meglepő egy nemrég publikált tanulmány eredményeit figyelembe véve. Ez arra világít rá, hogy Magyarországon minden ötödik céghez csak akkor vesznek fel 45 év feletti munkavállalót, ha nem találnak mást. Noha a probléma nem országspecifikus, mégis érdemes megemlíteni, hogy az idősek foglalkoztatása terén Magyarország nemcsak az Európai Unió korábbi tizenöt tagjához képest van jelentős lemaradásban, hanem az újonnan csatlakozó államokhoz képest is: két évvel ezelőtt a 45-64 év közötti korosztály 51,4 százaléka tartozott a foglalkoztatottak közé. Ez különösen annak fényében elgondolkodtató, hogy a szakértők szerint 2010-re a 45 év felettiek foglalkoztatása nem a lehetőségek egyike lesz a hazánkban működő cégek számára, melyet állami mézesmadzaggal kell vonzóvá tenni, mint napjainkban, hanem a munkaképes korú népesség számának csökkenésével megkerülhetetlen kényszer.
 |
|
Tételesen
• Az APEH-től egy összegben visszaigényelheti a cég a társadalombiztosítási járulék 9 hónapra számított összegének 50 százalékát minden olyan 25 évnél fiatalabb pályakezdő után, akit tanulmányai befejezését követően egy éven belül kezd foglalkoztatni teljes munkaidőben vagy legalább napi négy órát elérő részmunkaidőben. Feltétel a három hónapi továbbfoglalkoztatás és az, hogy a munkavállaló a szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozzon.
• Emellett szintén 50 százalékos járulékfizetési kedvezményben részesül egy vállalat minden 30 év alatti diplomás foglalkoztatása esetén a minimum kilenc, maximum 12 hónapos ösztöndíjszerű foglalkoztatás időtartama alatt, abban az esetben, ha a munkavállaló a diplomáját a foglalkoztatás megkezdése előtt nem több mint két évvel szerezte, másutt jogviszonyban nem áll, valamint az ösztöndíjas képzés keretein belül nem tölt be önálló munkakört és feladatát szakmai segítő irányítja.
• A gyermek-nevelés után a munka-erőpiacra visszatérő kismamák foglalkoztatását eddig is a tételes egészségügyi hozzájárulás „elengedésével” támogatta az állam, az idei évtől kezdve azonban a pályakezdőkhöz hasonlóan 50 százalékos járulékfizetési kedvezményt is kapnak azok a cégek, amelyek ily módon segítik a kisgyermekes családokat. Ennek az a feltétele, hogy az érintett foglalkoztatására 9 hónapig teljes munkaidőben vagy legalább napi négy órát elérő részmunkaidőben kerüljön sor, és a munkaadó legalább 3 hónapig tartó továbbfoglalkoztatást vállaljon.
• A legtöbbféle kedvezmény az 50 év feletti munkavállalók foglalkoztatása után jár. Ha az illető tartósan (legalább hat hónapig) munkanélküli volt, nem kell utána tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni, támogatás formájában visszaigényelhető a társadalombiztosítási járulék, a munkaadói járulék és a munkaadót terhelő egészségbiztosítási hozzájárulás együttes összegének legalább 50 százaléka.
• Ha az 50 év feletti munkavállaló legalább három hónapig nyilvántartott munkanélküli volt, akkor a foglalkoztató akár két évig is igényelheti a munkabér 70-100 százalékáig terjedő bértámogatást. Ez a támogatási forma már a 45 évnél idősebbek után is igényelhető, csakúgy, mint a szintén két éven keresztül igényelhető, a foglalkoztatás költségeinek akár 90 százalékát is elérő támogatás, abban az esetben, ha a foglalkoztatás közhasznú munkavégzés keretében, egészségügyi-szociális, művelődési, közoktatási, környezetvédelmi tevékenységi körben valósul meg.
• Az egészségi állapotuk, fogyatékosságuk miatt megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását elősegítő, munkáltatók által igénybe vehető támogatások túlnyomó része normatív módon, az adóhatóságon keresztül, költségvetési támogatásként vehető igénybe. Támogatás az után a munkavállaló után jár, akinek munkavégző képessége legalább 40 százalékban csökkent, vagy egyéb súlyos fogyatékkal él. A munkáltatónak járó normatív támogatás jelenlegi mértéke személyenként a minimálbér 40 százaléktól 360 százalékig terjedhet, ám a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedését segítő támogatási rendszer néhány éven belül átalakul. |
|
|
|
|
Ma azonban még szükség van az állami ösztönzésre, mely alapvetően két pilléren nyugszik. Egyrészt az 50 év felettiek foglalkoztatása után a bértámogatáson és járulékkedvezményen kívül felmentés jár a tételes egészségügyi hozzájárulás befizetése alól, másrészt egy új típusú, munkakipróbálásra épülő programot indított a minisztérium. Ennek keretében az 50 éven felüli munkanélküli foglalkoztatását vállaló munkaadó támogatásként három hónapig megkaphatja az alkalmazott munkabérét és az utána fizetett járulékok teljes összegét.
GAZDASÁGOSSÁG VAGY SZOLIDARITÁS. Más a helyzet a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci támogatása terén. Jelenleg is folyamatban van jogszabályok újragondolása és módosítása, miután az utóbbi években óriási botrányokat kavart, hogy egyes munkáltatók visszaéltek az állami támogatásokkal. Így például egy vállalatnál színük alapján gombokat válogattattak szét vak alkalmazottakkal, majd a szortírozott zsákokat újra összeöntötték. Tették ezt azért, hogy zsebre rakhassák a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáért járó állami támogatást.
Az eset azt példázza, milyen visszaélésekre ad lehetőséget a jelenlegi dotációs rendszer azáltal, hogy a munkaadók saját belátásuk szerint döntik el, mennyit fizetnek ki bérként a munkavállalónak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása után felvett konkrét anyagi támogatásból. Ezért az állam a jelenlegi szisztéma megreformálása mellett döntött, a jövőben a foglalkoztatók akkreditációjához kötik a támogatás igénybevételét.
A januárban bevezetett változtatások mindenképp javítanak a hátrányos helyzetű munkavállalók elhelyezkedési esélyein, kérdés azonban, mennyire érzik magukat megszólítva azok a vállalati vezetők, akik döntenek az új munkaerő felvételével kapcsolatos kérdésekben. A korábbi évek szabályozása alapján a HR-esek többsége a túlságosan bonyolult, túlbürokratizált feltételek rovására írja az állami próbálkozások sikertelenségét. Király Éva, a 3500 embert foglalkoztató jászberényi Electrolux Lehel Kft. humánpolitikai igazgatója például arról számol be, hogy számításaik szerint a hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatása után járó kedvezmények és anyagi juttatások összege nem éri el a szubvenciók lehívásához szükséges adminisztráció költségeit.
A hazánkban működő multinacionális cégek esetében az is gyakran útját állja az állami kezdeményezéseknek, hogy a munkaerő kiválasztásához kapcsolódó, az egész vállalatra érvényes koncepció többnyire a külföldi anyacég berkein belül születik, így nincs tekintettel az egyes országokban érvényes szabályozásra, támogatási lehetőségekre. A kis cégek többsége viszont azért negligálja az állam motivációs eszközeit, mert a néhány fős vállalatok esetében az anyagi támogatásoknál sokkal fontosabb, hogy a posztra a legmegfelelőbb embert vegyék fel. Abban szakemberek és vállalatvezetők is egyetértenek, hogy két teljesen azonos tudású jelentkező esetén a cégnek (és az államnak is) megéri azt választani, aki után támogatás jár. Arról viszont már megoszlanak a vélemények, mennyire gyakori a valóságban az, hogy szemernyi különbség sincs a két jelölt között.
INFORMÁCIÓHIÁNY. Noha nyilvánvalóan van még mit javítani a támogatási formákon, a leggyorsabban és leghatékonyabban azon a területen lehet és kell előrelépni, ahol a legnagyobb a lemaradás: ez pedig a tájékoztatás, a cégek informálása. Vincze Imre, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ jogi és koordinációs igazgatóhelyettese szerint első lépésként át kell alakítani a munkaadókban a munkaügyi hivatalokról kialakult képet. Többségük ugyanis még mindig azt hiszi, hogy ez az intézmény kizárólag a munkanélkülieknek szól, az állástalanok problémáját hivatott kezelni. Holott ezekkel a hivatalokkal ma már minden cégnek érdemes szorosabb vagy lazább kapcsolatot fenntartania, hogy információt kapjon a különböző kedvezményekkel kapcsolatban.
A tájékoztatást szolgálja, hogy a jövőben a munkaügyi központok képviselői az APEH- és a munkaügyi ellenőrökhöz csatlakozva keresik fel a vállalatokat, valamint könyvelőirodák közreműködésével próbálnak közelebb kerülni a cégekhez – számolt be a munkaügyi központ kezdeményezéseiről Vincze Imre. Ami ma leginkább hiányzik, mondta, az az, hogy több nyilvánosságot kapjanak azok a cégek, melyek okosan használják az állami támogatásokat.
Persze a kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetben lévők foglalkoztatását támogató állami szabályozás önmagában nem nyújt megoldást az érintettek problémáira. A foglalkoztatási támogatások hatékony rendszere csupán felerősítheti a kedvező munkaerő-piaci folyamatokat, és tompíthatja a kedvezőtleneket. A lényeg a foglalkoztatás szerkezete, melynek megfelelő irányú és nagyságú átalakítása már egy jóval nagyobb, a foglalkoztatási rendszer egészét érintő reformot igényel.
