Belföld

Babasimogatókat keresnek a magyar kórházakba

Kummer János / 24.hu
Kummer János / 24.hu

Csecsemőgondozó önkénteseket keresve országos toborzásba kezdett a Nevetnikék Alapítvány – adta hírül az rtl.hu.

Mint írják, a program célja, hogy egyetlen baba se maradjon szeretet és figyelem nélkül a magyar kórházakban. Idehaza ugyanis jelenleg több száz egészséges csecsemő kénytelen kórházi osztályokon tölteni élete első heteit vagy hónapjait, mert a gyermekvédelmi rendszerben nincs számukra férőhely. Számukra a szakszerű orvosi ellátás mellett a legfontosabb orvosság az emberi érintés lenne, amit önkéntes babasimogatók igyekeznek megadni nekik.

Amint arról beszámoltunk, a Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint aktuálisan 320 csecsemőt hagytak hátra a kórházakban, közülük 256-ot egészségügyi indok nélkül. A tárca ezért létrehozott egy új szervezetet azzal a céllal, hogy felszámolják ezt az állapotot, és minél hamarabb megoldást találjanak a gyermekek elhelyezésére.

Egyes becslések szerint egyébként a valós szám ennél is magasabb lehet, és akár az ezret is elérheti azoknak a kicsiknek a száma, akik család vagy végleges gondozási hely nélkül a kórtermek falai között várakoznak. A kistarcsai Flór Ferenc Kórházban például nemrég öt ilyen újszülött sorsa vált bizonytalanná.

A tudomány mai állása szerint a gyengéd érintés, az ölelés és a ringatás nem csupán érzelmi többlet, hanem biológiai szükséglet az újszülöttek számára. A kutatások igazolják, hogy a rendszeres bőrkontaktus – az úgynevezett kenguru-módszer – stabilizálja az életfunkciókat, erősíti az immunrendszert és segíti az emésztést. A gyakran ölelt csecsemők agyi fejlődése látványosan gyorsabb, a koraszülöttek pedig akár egy héttel korábban elhagyhatják az intézményt, ha rendszeresen kapnak fizikai szeretetet

– írja az rtl.hu. Ezzel szemben az érintés hiánya, a hospitalizáció hosszú távú lelki és fejlődési sebeket ejthet a legkisebbeken.

A nemzetközi gyakorlatban „cuddle carers” néven ismert önkéntesek éppen ezt a tátongó űrt töltik be. Olyan elhivatott segítőkről van szó, akik bejárnak a kórházakba, hogy ölbe vegyék, ringassák és megnyugtassák a magányos babákat. Nem csupán jelen vannak: beszélgetnek a kicsikkel, énekelnek nekik, és biztosítják számukra azt az érzelmi biztonságot, amit egy család nyújtana.

A babasimogatók nem laikusként sétálnak be az osztályokra; szigorú higiéniai és pszichológiai képzésen esnek át, megtanulják a kötődés kialakításának fortélyait és a kórházi protokollt. A képzés során a jelentkezők felkészülnek a speciális élethelyzetekre, hogy szakszerűen, mégis mély empátiával támogathassák a rászoruló csecsemők testi és lelki fejlődését.

A cikk megjegyzi: az önkéntesek munkája nem helyettesíti, hanem kiegészíti az egészségügyi személyzetét. Míg a nővérek a fizikai szükségletekről gondoskodnak, a babasimogatók a lelki egyensúlyért felelnek, esélyt adva ezeknek a gyerekeknek egy egészségesebb életkezdéshez.

Korábban lapunk is beszámolt a Nevetnikék Alapítvány pécsi önkénteseiről, akik hosszú évek óta járnak a pécsi gyermekklinikára, hogy játsszanak a gyerekekkel, mesefalat fessenek a kórtermekben és játékokat gyártsanak nekik.

Kapcsolódó
„Ezeknek a gyerekeknek nem adatik meg az aranykor” – miként kerülhet 300 elhagyott csecsemő a kórházakba?
Milyen rendszerszintű problémákat jelez a kórházakban hagyott rengeteg csecsemő? Mi is történik pontosan ezekkel a gyerekekkel? Milyen folyamatok húzódnak meg a háttérben? Ezekre és még számos más, a témába vágó kérdésre kerestük a választ négy szakemberrel.
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Olvasói sztorik