Rohanó, gyorsan változó világban élünk, ahol még mindig nagyon erős tabu a halál. Emellett az is látszik, hogy az emlékezésre való igény egyre nagyobb az elhunyt hozzátartozóinak körében
– állítja Palkovics Katalin, a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének elnöke, aki szerint az utóbbi évtizedekben az elmúlásról való beszéd és gondolkodás egyre erősebb falakba ütközött. „Emiatt sokakat felkészületlenül ér a vég, pedig mindenkinek lehetne beleszólása abba, hogyan temessék el. Nem beszélve az anyagi vonatkozásokról: míg az idősebb generációknál jellemző volt, hogy előre gondolkodtak, és félretettek a saját temetésükre, ez ma már nem jellemző.”
Ezt támasztja alá egy nemrégiben készült kutatás is, mely szerint a magyar társadalom közel 70 százalékának nincs félretett pénze a saját temetésére. Az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) megbízásából készült, a magyarok temetkezési attitűdjeit vizsgáló kutatásból az is kirajzolódik, hogy egyszerre hagyományőrző és változóban lévő a magyarok temetkezési kultúrája. A kutatás eredményei alapján, valamint a szakmában dolgozók segítségével jártunk utána, mit is jelent ez a gyakorlatban.
Egyre kisebb körben zajlanak a temetések
A legszembeötlőbb különbség az elmúlt évtizedekben és a napjainkban tartott temetési szertartások között: a létszám
– állítja Palkovics Katalin. A kilencvenes években, a kétezres évek elején szinte nem volt temetés 150–200 fő részvétele nélkül. Ma már a végső búcsú jellemzően csak a szűk családra korlátozódik.
Ennek Palkovics Katalin szerint a családszerkezet átalakulása (az egyre gyakoribb mozaikcsaládok) az egyik oka, de a pandémia is sokat rontott a helyzeten. A Covid másban is változást hozott: ekkor indult el a temetések online közvetítése is, hogy a távoli rokonok és ismerősök is bekapcsolódhassanak a szertartásba. Ez manapság is létezik, igaz, jelenleg nem akkora súllyal, mint a világjárvány alatt.
Egy másik jelentős változás az érzelmi szolgáltatásokra való egyre erősebb igény. Ilyenek például
