Szürke, földszintes, palatetős Kádár-kocka előtt állunk. A ház középén vastag repedés fut végig, a kert szegényes és elhanyagolt, csengő sehol.
Bármelyik ház – mellettünk, mögöttünk – inkább kinéz polgármesteri otthonnak, mint ez, mégis itt kell próbálkoznunk, úgy tudjuk ugyanis, hogy Jenő polgármestere, Kerekes Ildikó ebben az ingatlanban lakik. Ő az a polgármester, aki eltűnt, aztán meglett, most pedig van is, meg nincs is, ugyanis hiába tudható, hogy kórházban van, ezen túl semmi biztosat nem tud mondani róla senki a faluban. Talán az édesanyja, akivel állítólag ebben a házban lakik, tud valamit a polgármesterről, ebben reménykedünk.
Csengetni, ugye, nem tudunk, ezért bekiáltunk: „Jó napot!”
Apró, fekete kutya fut ki, hangosan ugatni kezd. Gyorsan jön még egy, ő még hangosabban próbál elijeszteni minket, szerencsére így együtt már ki is tesznek egy csengőt. Várunk türelemmel, hátha. „Jó napot!”
A válasz hangos csaholás, de nem jön ki senki.
*
Nem tudunk semmit, ez a legrosszabb. Csak találgathatunk, spekulálunk
– mondja egy asszony, aki épp a templom körül gereblyézik a faluközpontban. A barátnőjével beszélget, épp abban a témában, ami minket is a faluba hozott. „Mindenkinek van egy teóriája, arról, hogy mi történt, de nekünk nem mond senki semmit. Annyit tudunk csak, hogy kórházban van. Hogy mi történt, rejtély.”
Jenő egy 1200 lakosú, első benyomásra meglehetősen takarosnak tűnő falu Fejér vármegye nyugati szélén, 20–25 percre a Balatontól. Sok, babakocsit tologató nőt látunk a pár óra alatt, amíg próbáljuk kinyomozni, mi történt a falu vezetőjével, és ez tulajdonképpen nem meglepő – mármint a sok gyerek látványa. Csendes, rendezett, nyugodt falu ez, távol a sztráda és a 7-es út zsivajától, szép természeti környezetben. Közvetlen buszjárat megy innen Székesfehérvárra, sokan járnak oda dolgozni, de beszéltünk olyannal, aki az inotai alumínium-feldolgozóba jár Várpalotára, elvégre az sincs messze.
Az ominózus felfordulás úgy kezdődött két hete, hogy előbb szőrén-szárán eltűnt a júniusban újraválasztott polgármester, akinek emiatt a rendőrség eredt a nyomába. A faluvezető asszony fotóját ki is tették, ebből lett az első országos hír, hogy aztán hamarosan meg is leljék a polgármestert több száz kilométerrel arrébb, a hírek szerint zavart és méltatlan állapotban egy szegedi szállodában. Innen szállították a fehérvári kórházba Kerekes Ildikót két hete, aki azóta nem kommunikál a külvilággal – ezt állítja mindenki Jenőn, beleértve az önkormányzati dolgozókat és a képviselőket. Emiatt aztán úgy kellett megtartani az alakuló testületi ülést a faluban, hogy sem alpolgármestert nem tudtak választani, sem a bizottságok nem tudták elkezdeni a munkát, sőt mivel a kifizetési jog – magyarán a kasszakulcs – is a polgármesternél van, most már az is kérdés, hogy az októberi a munkabéreket hogyan tudják rendezni.
Az emberek nemcsak a faluvezető sorsáért aggódnak, hanem a jogi tanácstalanság miatt is.
Nem látszik a jövő, de talán még homályosabb a múlt. Mégis mi történt Kerekes Ildikóval, aki minden jel szerint kétségbeesetten nekiindult a világnak, és megpróbált kifutni belőle. Mi vitte erre? Miért hallgat két hete? Egyáltalán: milyen állapotban van? Mi tartozik ebből a falura, és mi nem? Van-e valamilyen zűrös ügy a háttérben, ami összefügghet a faluval?
