Néhány napja írtuk meg, hogy alig van olyan magyar, aki úgy véli, a lehető legjobb egészségügyi ellátást kapja. Az Ipsos nemzetközi kutatásából az derült ki, hogy csak a válaszadók 12 százaléka volt elégedett. Most kiderült, hogy tízből nyolc orvos is úgy látja: romlott a közszolgáltatások színvonala. Nem javított a béremelés a helyzeten, írja a Népszava, miután Rékassy Balázs orvos, egészségügyi-közgazdász szeptember közepén közzétett egy kérdőívet egy zárt szakmai portálon (Webdoki), amelyet négy nap alatt több mint ötszázan töltöttek ki.
A válaszadók 87 százaléka 55 év feletti, állami ellátásban dolgozó gyógyító volt. A béremelés óta a válaszadó orvosok 66 százalékának javult, negyedüknek nem változott, 8 százalékának romlott az egzisztenciális helyzete. Az életszínvonal fenntartásához 50 százalékuk ugyanannyit, 39 százalékuk többet, mintegy 10 százalékuk kevesebbet dolgozik. Saját munkakörülményeiket 42 százalékuk változatlannak ítélte, csaknem ugyanennyien vélték úgy, hogy ezek rosszabbak lettek.
A kérdésre, hogy mit tartanak a magyar egészségügy legnagyobb előnyének,
- 47 százalék válaszolta azt: csoda, hogy működik,
- negyedük az ingyenességet jelölte meg,
- öt százalék a hozzáférhető ellátásokat.
A hiányosságok közé sorolták a szűkös forrásokat, a túlterheltséget, illetve a motiváció, a teljesítményértékelés és az elismerés hiányát.
A felmérésről Rékassy Balázs azt mondta a lapnak: az is azt igazolja, hogy nem elég egy bonyolult rendszer egyetlen elemén változtatni. Az orvosok béremelése szükségszerű volt, sokakat azzal tudtak a pályán tartani. Ugyanakkor máig nem korrigálták úgy a bérszabályokat, hogy az ösztönözzön a betegek jó színvonalú ellátására. Hozzátette: a paraszolvencia megszűnése általában jótékony hatású, ám a korábbi hálapénzes szakmák képviselői gyakorlatilag eltűntek a közfinanszírozott egészségügyből, ezeket szolgáltatásokat a páciensek jobbára csak a magánszolgáltatásban érik el, így jelentős társadalmi csoportok maradhatnak ellátatlanul.
Szerinte a köz- és a magánellátás ilyen kettészakítottsága hosszú távon fenntarthatatlan. Elkerülhetetlen, hogy a közszolgáltatásokat valós értékükön finanszírozza az állam. Rékassy Balázs megjegyezte: az uniós országok közpénzből átlagosan 3319 eurót költenek vásárlóerő-paritáson évente egy polgár egészségügyi ellátására, míg Magyarországon ez 1352 euró.
