Egy eddig ismeretlen részletét ismertetette a G7 Ádám Zoltán corvinusos kirúgásának történetének: az oktató ugyanis kutatóként maga is olyan jelenségekkel foglalkozott, amelyek az elbocsátásához vezettek.
A Budapesti Corvinus Egyetem tavaly október 24-én azonnali hatállyal elbocsátotta Ádám Zoltánt. Ő volt az az oktató, aki ellen múlt év elején etikai vizsgálatokat kezdeményezett, miután egy befolyásos családból származó hallgatója annak ellenére vizsgázhatott le az egyik tantárgyból, hogy előzőleg nem teljesítette a félév során előírt tantárgyi követelményeket.
A vizsgálatok első fokon elmarasztaltak, másodfokon felmentettek három egyetemi vezetőt, köztük Takáts Előd akkori rektort (Takáts a felmentő döntés bejelentésének napján mégis lemondott a posztjáról). Az egyetem szerint Ádám Zoltán kirúgása jogszerű volt, ám az oktató úgy látja, hogy azért akartak megszabadulni tőle, mert felhívta a figyelmet az egyetem vezetésének felelősségére. Ádám Zoltán munkaügyi pert indított a Budapesti Corvinus Egyetemmel szemben.
A G7 cikke szerint az utóbbi években Ádámnak és szerzőtársainak több olyan cikke jelent meg többek között a szakmai minőségük és fontosságuk alapján a tudományos kiadványok legfelsőbb negyedébe rangsorolt (Q1-es) társadalomtudományi folyóiratokban,
Az oktató a lap kérdésére azt mondta, nem gondolja, hogy tudományos munkájának köze lett volna elbocsájtásához. Egyúttal megjegyezte, hogy noha az egyetem korábbi vezetése részéről érzett averziót a kutatási témája iránt, „a jelenlegi vezetés apolitikusan állt az egyetemi tudományos tevékenységhez, megtűrték az ehhez hasonló témákat, sőt jutalmat is kapott egy nemzetközi tudományos együttműködésért”.
Azzal a felvetéssel azonban már egyetértett, hogy a menesztésének körülményei egybecsengenek kutatási témájával: kirúgása során mintegy „résztvevő-megfigyelővé vált”, és a felmentéséhez vezető eljárás megélése empirikus tapasztalatként is felfogható a magyar politikai és társadalmi rendszer működéséről.
