Belföld

Elhunyt Szegő András

Szajki Bálint / 24.hu
Szajki Bálint / 24.hu
75 éves korában elhunyt Szegő András, Prima Primissima díjas újságíró. Számos műfajban otthonosan mozgott, olvasóit mégis leginkább a hazai művész- és sportvilág kiemelkedő alakjaival készített interjúi nyűgözték le.

Szegő András halálhírét a Nők Lapja jelentette be a Facebook-oldalán.

„Letaglózva, mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett kollégánk, Szegő András hosszú betegség után elhunyt. Ameddig állapota engedte, dolgozott – az űr, amit maga után hagy, kitölthetetlen, nincsenek szavak… András 75 éves volt. Nyugodjon békében, őszinte részvétünk a családnak.”

Szegő András 1948-ban született, tanulmányait a budapesti Szemere Bertalan Általános Iskolában kezdte. 1964-ben a Kossuth Gimnáziumban érettségizett. Ezután tanult közgazdásznak, járt az ELTE-re és a Testnevelési Főiskola sportvezető szakára, de tanulmányait sehol nem fejezte be. 1970 és 1992 között a Képes Sport munkatársa, a birkózás, a súlyemelés és az ökölvívás szakírója volt. Külsős munkatársként az MTV sportközvetítéseiben is részt vett. 1994 óta volt a Nők Lapja szerzője, publicisztikái, riportjai, interjúi hétről hétre itt jelentek meg – olvasható a Wikipédián.

Kadarkai Endre több alkalommal is készített interjút Szegő Andrással. Az Arckép című műsorában 12 évvel ezelőtt faggatta az ismert újságírót, 2021-ben pedig Novák Angélával együtt beszélgettek a Világtalálkozó című műsorban:

A 24.hu utoljára az idén tavasszal készített interjút Szegő Andrással. Sok izgalmas epizódot mesélt el az életéből Nagy Józsefnek, így például azt is elárulta, hova érnek a gyökerei:

Anyai nagyszüleim mátészalkai földbirtokosok, szőlővel, gyümölccsel foglalkoztak, apai ágon egy szeszhivatalnok vitte a legtöbbre. A család első majdnem diplomása az édesapám, aki ugyan bekerült az egyetemre, de 1922-ben a zsidótörvények miatt kitiltották, fuvarozónak állt, egykettőre saját szállítmányozó vállalatot csinált, amit a világháború után államosítottak Rákosiék, nem mellesleg pont aznap, amikor születtem, apám pedig mehetett rakodónak a nagyvásártelepre. Adódott némi elszegényedés, anyám, hogy engem tisztességesen etethessen, el kellett adja a szebb fehérneműit. Amúgy hírességgel is büszkélkedhetünk: az apai nagymamám nagybátyja nem más, mint az író, drámaíró Szomory Dezső, aki pár évvel a születésem előtt, 1944-ben a zsidóságával összefüggésben sajnálatosan éhen halt.

Elmesélte azt is, milyen kitérőkkel jutott el oda, hogy újságíró lett belőle. „Előbb még rakodómunkás voltam hol a nagyvásártelepen, hol a Hold utcai piacon, hol a ferencvárosi pályaudvaron. Tán még ma is zsákolnék, ha anyukám, aki szemfelszedő volt, vagyis nejlonharisnyákat stoppolt, meg nem győzi egy Szonja nevű kuncsaftját, aki a Fülesnél dolgozott, hogy fantasztikus újságíró vagyok. Szonja szólt egy újságíró barátjának, Feleki Laci bácsinak, aki kért tőlem néhány gimis cikket, elolvasta, majd kikiáltott a honi sportújságírás legnagyobb reménységének, s beprotezsált Kutas Istvánhoz, a Képes Sport főszerkesztőjéhez.”

Arról is beszélt, milyen meglepetés érte, amikor megkapta a Prima Primissima díjat:

„A ruha sose érdekelt. Utoljára 2008-ban vásároltam öltönyt, amikor megnyertem a Prima Primissimát, és Demján Sándor megkért, a díjátadón nézzek már ki valahogy. Újságoltam is neki büszkén, hogy „na, Sanyika, képzeld, olyan menő öltönyt vettem, még nyakkendőt is adtak mellé csupán 999 forintért”. Mire azt mondja a Sanyi: „Szegő, téged átbasztak! Normális öltönyhöz nem adnak nyakkendőt, pláne nem 999 forintért.”

Szegő András sohasem titkolta, hogy legkedvesebb sportága az ökölvívás volt. Nemcsak beszélgetni járt le az edzőterembe, hanem bokszolni is. Arra a kérdésre, hogy 75 évesen is lemegy-e kesztyűzni az edzőterembe, így válaszolt:

Persze, mégpedig a barátaimmal, az Európa-bajnoki ezüstérmes ökölvívó Nagy Jóskával, Bacskai Imrével és a birkózó olimpiai bajnok Farkas Péterrel. Csinálom, míg fel tudom emelni a kezem. Csak attól félek, hogy egyszer észreveszem, hogy kímél az ellenfél. Borzalmas lenne. Ezért sok szemétséget is elkövetek a ringben, mélyen ütök, tenyerest ütök, hogy felbosszantsam a másikat.

Saját jelentőségéről, az élet értelméről pedig így vallott: „Nem hiszek az utókorban. Az számít, hogy mit éltem meg. Az utolsó órán Puskás Öcsinél sem számított a Wembley-ben lőtt két gólja az évszázad mérkőzésén, sőt, Hemingway-nél sem számított az öreg halász, hanem csak az, hogy milyen ember volt, hogyan bánt a szüleivel, a feleségével, a gyerekeivel, a barátaival, a csajokkal. Ami lelkiismeret-furdalásom van, mind a családomhoz kötődik, a velük kapcsolatos hanyagságaimhoz, durvaságaimhoz. Az életben az a legfontosabb, hogy tisztességgel éljünk, szeretettel éljünk, és nem az, hogy létrehozzunk bármit is.”

Kapcsolódó
Szegő András: A hajazás durvább, mint a smár, sokkal durvább
Az életnek van egy nagy, nagy konklúziója: menjenek a francba a piramisok! Nagyinterjú az interjúkirállyal csajokról és munkáról, bokszról és cikkről, Esterházyról és Istenről.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik