Hogyan, mikor találkoztak először Sólyom Lászlóval?
Ez nagyon vicces, mert ő erre már nem nagyon emlékezett, de talán 1991-ben történt az őszödi kormányüdülőben, a kétéves unokatesómat vittem a játszószobába, Sólyom László meg az unokáját. Én ott találkoztam vele először, utána meg tartott egy szemináriumot adatvédelemről, amelyen én is részt vettem. A ‘90-es évek elején abszolút újdonság volt ez, tömve is volt a terem. Később személyes kapcsolat a Védegyletben alakult ki, hiszen ő a Védegylet vezetőségének tagja volt, ő készítette elő a jövő nemzedékek országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslatot, amiből aztán a Védegylet kampányának hála 2007-ben törvény is lett. Erről tartott rendezvényeket, meg emellett kampányolt a Védegylet színeiben. Én magam 2002-ben beszélgettem vele úgymond először. Aztán 2003 végén jött a gondolat, hogy ahhoz, hogy a Védegylet önálló ökopolitikai arcéllel jelenjen meg a magyar színtéren, kéne egy úgynevezett nagy dobás, és 2005-ben köztársasági elnökválasztás van, és nekünk a vezetőségünkben van egy olyan személy, akinek a neve már 2000-ben is szóba jött. Teljesen reális volt, hogy össze lehet hozni egy szekértáborokon, pártokon átívelő koalíciót Sólyom László jelölése érdekében. 2005 tavaszán én vezettem ezt a kampányt, akkor kerültem vele szorosabb, rendszeresebb kapcsolatba, és ezután ez folytatódott elnöki évei alatt is.
Mikor beszéltek utoljára?
Utoljára szeptember 25-én este, pont két héttel ezelőtt beszéltem vele. Nyáron többször hívtam, nem tudtam elérni, nem volt nagy barátja a telefonnak, gondoltam félretette, kirándul éppen. Ugyanis még idén is megmászta a Zengőt (a Mecsek csúcsa szimbolikus helynek számít, oda terveztek eredetileg egy lokátorállomást, amit Sólyom és zöld mozgalmak akadályoztak meg 2005 körül – a szerk.), és nagyokat túrázott. Akkor mondta el nekem, hogy a betegsége kiújult júniusban, és volt egy súlyos operációja. Utána próbáltam hívni a múlt héten is, akkor már ki volt kapcsolva a telefonja, és mondták, hogy kritikus az állapota.
Az alkotmánybírói munkásságából is kiviláglik, hogy milyen fontos volt neki a jogállam, az alkotmányosság. Hogyan gondolt vissza az örökségére 2010 után, amikor éppen azt kezdte el lebontani a NER? Hogyan látta az utóbbi évek folyamatait, mennyire érintette meg mindez? Mert erről ritkán nyilatkozott.
Talán nem vagyok abban a helyzetben, hogy itt azt elmondjam, amit esetleg személyes beszélgetéseken velem megosztott, vagy kicsit szélesebb körben elmondott, de hát tulajdonképpen a kevés 2010 utáni megnyilvánulásából ez pontosan összerakható.
Akkor volt az a híres figyelmeztetése talán a Népszabadságban, hogy a „lejtőn nincs megállás”. Tehát kicsit az életművének a lerombolását látta abban, ami az egész demokratikus rendszerrel, azon belül is az alkotmánybíráskodással történt. De az nagyon fontos, hogy őt – sokakkal ellentétben – ez egy pillanatra sem billentette ki a maga pozíciójából, egy pillanatra sem ragadtatta magát hisztérikus megnyilvánulásokra még szűk körben sem. Pontosan tisztában volt azzal, hogy annak idején a rendszerváltást kikkel, illetve kikkel szemben tárgyalták le. Pontosan tisztában volt azzal, hogy annak idején a Dunát, majd később a Zengőt kikkel szemben kellett megvédeni, és pontosan emlékezett arra, hogy 2006 őszén miért, mit és kik miatt beszélt morális válságról. Sokkal inkább választotta azt, és ebben nyilván a magánéleti tragédiája, felesége elveszítése is benne volt, akit hosszú ideig ápolt otthon, hogy kivonult a közéletből, sőt a jogtudományi szakmai fórumokról is. De ez nem annyi, hogy a saját életművét siratta volna, nem egyszerűen a magánéleti fájdalomról szólt. Hanem azt gondolom, hogy találkozott azért az utóbbi tíz évben – és ez messze nem a magyar belpolitikáról szól – olyan dilemmákkal, amikkel vélhetően már nem kívánt foglalkozni.
Azt gondolom, hogy őt végig az elnöksége idején tévesen nevezték minden oldalról konzervatív liberálisnak. Egyszer egy interjújában ő erre azt mondta, hogy hát igen, „tudom, hogy a konzervatívok liberálisnak, a liberálisok konzervatívnak neveznek, én maradok belga”. És ez így is volt. Magam lepődtem meg a legjobban, amikor 2005 februárjában bejelentettük a jelölését és a sajtótájékoztatón kitettünk magunk elé egy szivárványszínű molinót, hogy „lehet más a politika”, arra Sólyom miként reagált. A szivárvány akkoriban teljesen mást jelentett, leginkább a 2003-as háborúellenes, Amerika-ellenes antiimperialista tiltakozásnak volt a szimbóluma és semmi másnak. Bennem volt egy pici drukk, hogy Sólyom ehhez mit fog szólni.
Megelőzték, előbb jelentették be, mint ahogy Sólyom Lászlóval egyeztettek volna?
Sólyom úgy nagyjából tudta, hogy mire készültünk.
Kész helyzet elé állították akkor?
Nem, ez nem igaz. Lányi András és Zlinszky János is informálta arról, hogy készül egy ilyen bejelentés. Minden részlettel valóban nem volt tisztában. Majd utána a Heti Válaszban volt vele márciusban egy interjú, és szinte euforikus érzéssel olvastam, hogy neki kifejezetten megtetszett ez a felirat, hogy „Lehet más a politika” a szivárványszínekkel, és abszolút vette az adást. Abszolút képben volt, hogy ez a jelmondat a globalizációkritikus mozgalom jelszavából van származtatva, és utána ezt tette meg elnöksége mottójául is.
Abban, hogy őt jelölték köztársasági elnöknek, szerepet játszott-e az, hogy az akkori legnagyobb kormánypárt, az MSZP Szili Katalint nézte ki az államfői posztra, vagy ettől független volt?
Egyáltalán nem, fogalmunk nem volt róla. 2003 karácsonyán jött az ötlet. A két ünnep között beszéltem erről először Lányi Andrással. Utána 2004 decemberében, egy évvel később izzítottuk úgymond a motorokat. 2005 februárjában, amikor megtettük a nyilvános bejelentést, még vagy egy féltucat név forgott a sajtóban, hogy a szocialista párt kiket jelölhet, plusz az SZDSZ-nek is voltak javaslatai a nyilvánosságban. Egyáltalán nem foglalkoztunk 2005 áprilisáig Szili Katalin személyével. Egy személlyel foglalkoztunk – mert azért végig volt egyeztetés Sólyom Lászlóval –, Sólyom ugyanis kikötötte, ahhoz nem járul hozzá, hogy mi úgy dobjuk be a nevét, ha Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök újrázni szeretne. Mádl Ferenc neki nemcsak főnöke, hanem a tanítómestere is volt az MTA Állam és Jogtudományi Intézetében a ‘60-as, ‘70-es években. Ő semmi szín alatt nem akart Mádl Ferenc helyére törni, még a látszatát is el akarta kerülni, hogy Mádl Ferenc riválisa szeretne lenni. Neki ez volt az egyetlen kikötése. Tehát, hogyha itt bármilyen szereplőt mi tekintetbe vettünk, az csak Mádl elnök úr volt.
És hogyan sikerült az akkori ellenzékkel, vagyis a Fidesszel elfogadtatni Sólyom László személyét?
Ez vicces, mert mi előre nem konzultáltunk a pártokkal sem. Megtettük a nyilvános bejelentésünket. Arra emlékszem, hogy elsőként a két kisebb párt, tehát az SZDSZ és az MDF reagált, nem elzárkózóan, de nem is túl lelkesen. A szocialista párt is reagált, eléggé hűvösen, de ez egyáltalán nem lepett meg minket.
A Fidesznél meg, ha jól emlékszem, akkor is az a helyzet volt, ami gyakran előállt akkortájt éles szituációkban, hogy Orbán Viktor éppen nem tartózkodott Magyarországon, ezért a Fidesz kommunikációja egy-két napig nem is reagálta le a történetet.
Eltelt egy jó hónap, sőt több is. Azon a hétvégén, amikor az MSZP kongresszusa Szili Katalint jelölte – április eleje volt –, a Védegylet az Ökofesztet szervezte a Gödörben, és akkor szólt az irodavezetőnk, hogy kapott a Védegylet irodában egy telefont Áder Jánostól, hogy adjuk meg Sólyom László telefonszámát. Áder volt akkor a frakcióvezető, ő bonyolította a parlamenti történéseket. Hát ennyire volt fideszes Sólyom László, akit már ekkor is előszeretettel fideszeseztek le a szocialisták, hogy a telefonszámát is tőlünk kérték el. A Fidesz akkoriban már próbálgatta ezt a nemzeti konzultációs manőverét, és csináltak egy „emberek embere konzultációt”, hogy ki legyen a Fidesz elnökjelöltje, és ezért akartak Áderék Sólyommal beszélni. Május derekán, vége fele élesedett a helyzet a parlamentben, de erről Sólyom László akkoriban beszélt is részletesen a sajtóban, hogy hát őt talán Pokorni Zoltán, majd utána személyesen Orbán Viktor hívta föl, hogy jelölnék államfőnek. Ő ezt elfogadta azzal, hogy amíg a jelölés maga meg nem történik, addig természetesen ezt az egészet nem szeretné kommentálni. A jelölés megtörtént, de ehhez tudni kell, hogy ő nagyjából egy hónapig volt kórházban. Én jórészt a feleségével tartottam a kapcsolatot telefonon. És akkor, amikor célegyenesbe fordult a dolog, hogy hivatalosan is elnökjelölt lett, akkor az ügyvédi irodámban összeültünk egy megbeszélésre, hogy mégiscsak segíteni kéne, mert először azt mondta, hogy ők minden sajtómegkeresést a feleségével ketten otthon intéznek. És hát egy egész nagy csapat várta itt, amikor ő, akkor még nem teljesen fitt állapotban, beslattyogott, hogy megtervezzük a következő két hetet. A Fidesz abban korrekt volt, meg az MDF is, hogy végig tartották magukat Sólyom kikötéséhez, hogy ő nem szeretne pártjelöltként szerepelni a nyilvánosságban, mert ő a Védegylet jelöltje.
És nagy meglepetés volt, hogy végül befutott?
Persze. Arra emlékszem, hogy a karzaton megkaptuk a hírt, hogy Sólyom a befutó, talán Tölgyessy Péter telefonált, Karátson Gábor teli torokból elkezdte énekelni a Himnuszt, az ülésterem meg zavarban volt. Amikor mi ezt kitaláltuk 2003 karácsonyán, vagy bejelentettük 2005 februárjában, egy lyukas garast sem adtunk volna azért, hogy Sólyom Lászlót megválasztják.
De februárban már Szili Katalin volt a célvonalban.
Ez április. Akkor megcsillant a remény, bár hozzáteszem, hogy ma már rettenetesen sajnálom Szili Katalint.
Miért?
Mert gyakorlatilag egy áldozat volt ebben az egész manőverben, ami az MSZP-SZDSZ koalíció belső konfliktusairól szólt. És hát Sólyom is rettenetesen meglepődött, hogy győzött, még inkább a felesége, aki szerintem meg is ijedt.
És 2010-ben látott esélyt az újrázásra, vagy szerette volna folytatni?
Ő tartózkodott attól, hogy az érzelmeit, vágyait megossza bárkivel is a feleségén kívül. Azt gondolom, hogy nyilván jól esett volna neki, hogyha a Fidesz még bizalmat szavaz. Az LMP-vel el is kezdtünk egy formális aláírásgyűjtést, de hát úgy is tudtuk, hogy Orbán ellenében esély sincs arra, hogy összegyűjtsük akár a jelöltséghez szükséges aláírás mennyiséget, tehát 16-an ehhez kevesek voltunk, és az akkori MSZP meg a Jobbik nyilvánvalóan szóba sem jött Sólyom támogatásánál. Tehát jól esett volna neki, viszont azért ő nemcsak hogy látott már karon varjút, hanem
elég pontosan ismerte személyesen Orbánt is, illetve a Fidesz vezető garnitúráját.
Nemcsak a megelőző évekből, vagy az Alkotmánybíróságról, hanem a Nemzeti Kerekasztalról, az Ellenzéki Kerekasztalról, sőt Orbánékat tanította is az egyetemen. Nagyon pontosan tisztában volt Orbán észjárásával, tehát azt gondolom, hogy miközben egyfelől tagadhatatlanul emberileg rosszul érintette, hogy Orbán nem kíván vele kalkulálni, a megelőző 30 év tapasztalatai alapján ez egyáltalán nem lepte meg.
Ez egy kicsit álnaiv kérdés, de miért nem akarta a Fidesz, hogy vele folytassák, amikor 2005-ben a jelöltjükként nyert?
Hát miért? Azért, mert egy Sólyom-típusú figura Gyurcsánnyal szemben a 2006. őszi válságnál kifejezetten politikai hasznot is jelentett nekik, viszont egy Sólyom-típusú figura – elég csak azt a pár hónapot nézni, május 29-e és augusztus 5-e között, amikor az Orbán-kormány és az ő elnöksége egybeesett – komoly fék lett volna a NER brutális közjogi kiépítésével szemben. Nem az, hogy Sólyom, de miért nem lett rögtön Áderből rögtön köztársasági elnök? Ne vicceljünk már! Azt ott az első két évben, amikor az egész jogállami rombolás nagy része lezajlott, nemcsak Sólyom, de vélhetően Áder sem hagyta volna szó nélkül.
Tehát hogyha Sólyom lett volna a köztársasági elnök, akkor nem hagyta volna annyiban például az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítását…
Kétharmaddal mindent lehet, kétharmaddal még az impeachmentet is meg lehet csinálni egy elnökkel szemben, amire példa eddig nem volt, de akkor is tudta volna fékezni a rombolás ütemét. Megjegyzem, valószínűleg nem csak Sólyom, hanem Áder se lett volna annyira partner a gyors rombolásban, mint amennyire gyorsan aztán az végbement.
Ön szerint mennyire hiányzik Sólyom László a közéletből?
Erről ilyen frissen, huszonnégy órával a halála után (az interjút október 9-én, hétfőn vettük fel – a szerk.) nagyon nehéz beszélni, de az is igaz, hogy a közéletet az elmúlt években gyakorlatilag már elhagyta. Magyarországon abszolút unikális keresztény hitéleti szövegek fordításával foglalkozott jórészt.
Sólyom László intellektuális és morális ereje, tartása a véleménybuborékokon kívül is igazodási pontot jelentett.
Ez nyilvánvalóan rettenetesen hiányzik, de nem pusztán tegnap óta, hanem onnantól kezdve, hogy az utóbbi 6-8 évben is, amióta tudatosan kivonult a magyar közéletből.
