Tizenhárom éves lett a Fortepan. Képállománya ennyi idő alatt 5000-ről 185 969-re duzzadt. Kereshető lett sokezer címke szerint. Nagyon kevés dolog maradt változatlan: ezek egyike az idővonal kezdete és vége. 2010-ben mind a kettőt önkényesen állapították meg az alapítók. A kezdő időpont 1900 lett, mert a 19. századi képeket nagyon nehéz datálni. A Fortepan egész eddigi fennállása során az volt a szokás, hogy ha sikerült egy-egy képet datálni (sokszor tól-ig módon), az mindig a szöveges leíró részbe került. A gyűjtés időbeli végpontja a szerkesztő elhatározásán alapul. Megítélése szerint az 1990 utáni képek átlagos minősége sokkal rosszabb, mint annak előtte. Ezek gyűjtése, válogatása már a múzeumokra marad.
Ez az írás górcső alá vette azt az 1997 képet, amelyet a Budapest és az 1900 dátum együttes keresési feltétel kiadott. Ezek közül olyan képeket választottunk ki, amelyek a város mára részben vagy egészben eltűnt szegleteit mutatják.
Ez a jóképű, magabiztos férfiember a Fortepan legrégebbi, Budapesten készült fényképén látható. Neÿ Ferenc a pesti Főreáltanoda (ma Eötvös József Gimnázium) ideiglenes igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. A 46 éves tanárt a következő évben véglegesítik, és összesen 33 éven át vezette az intézményt. Hogy a felvétel kit ábrázol, és mikor készült, azt az adományzótól, Buzinkay Géza történésztől tudjuk, aki az ábrázolt személy ükunokája. Egy ilyen műtermi kép datálása egyébként teljesen lehetetlen, ezért a kép az időszalagon a kezdőponton, az 1900-as évnél helyezkedik el.
A Fortepanon van még egy kép a sokoldalú igazgatóról, aki regényeket, színdarabokat is írt. 1870-ben látható feleségével és lányával. Alig öregedett.
Időrendben a következő budapesti, pontosabban budai fénykép a Krisztinavárost mutatja a Várhegyről. A kép közepén áll az az épület, amelyik jószerivel az egyetlen, amelyik ma is áll. A Havas Boldogasszony-templomról van szó, ahol valaha Széchenyi István annyi év várakozás után elvehette feleségül Seylern Crescenciát. A templom ma nem egészen így néz ki, mert 1943 novemberében a szentély és a főhajó között szétvágták, és az oltárt, később a szentélyt síneken 4 méter 30 centiméterrel odébb tolták, az üres helyre kereszthajót építettek.
Nincs már meg az elöl látható Budai Színkör épülete, a Karátsonyi-palota (a helyén minisztérium, majd Telekom-székház állt, ma ez az ideiglenes MNB-székhely), illetve a Déli Vasút indóháza sem.
Ez a kép még az eredeti, a Gellérthegy lankáira felkúszó Tabán negyedet mutatja. Szőlőművesek, mesteremberek, kereskedők lakták a mintegy ezer, legfőképp vályogfalú házat, jelentős arányban rácnak nevezett szerb lakossággal. A szőlőművelésnek már csak tíz éve volt hátra, a filoxéra, a szőlőgyökértetű az 1880-as évek elején kipusztította az itteni szőlőket is. A tabániak nagy része elvesztette megélhetését, kényszerűségből alakult szegényes mulatónegyeddé. Lakosságának egy része gyárba kezdett járni dolgozni, főleg a Ferencvárosba. Az egész negyed lebontása csak idő kérdése volt. A főváros kisajátított minden épületet, és három hullámban lebontott szinte minden házat. Az ide tervezett modern fürdővárosból nem lett semmi.
Ez a pontosan nem datálható szép Klösz György-kép a koronázási dombról készült. Ezt Ferenc József 1867-es koronázására építették fel Pesten. A király a szokásoknak megfelelően felvágtatott a koronázási dombra, hogy a négy égtáj felé suhintson a kardjával, ezzel jelezve, hogy az országot megvédi minden támadástól, érkezzék az bármely irányból. A magaslatot a hagyományok alapján, az ország összes vármegyéjéből hozott földekből építették. Kerek tíz évig még ott állt.
A fénykép főszereplője a Lloyd-palota, a 19. századi Pestet meghatározó klasszicista épület, amelyet a pesti polgári kereskedők testülete építtetett Hild Józseffel. (Elkészült 1828-ban.) Sokféle fontos szerepet játszott: itt működött jó ideig a tőzsde, illetve a Deák- (később Szabadelvű) párt székhelye és klubja. 1944-45-ben tetőszerkezete megsemmisült, de megmenthető lett volna. Sajnos nem így történt.
Ez a kép a városegyesítés évében készült, a Kőműves utca (majdani Andrássy út felől) a Nagymező utcát mutatja dél felé. Alig van kép, ami jobban szimbolizálná a hatalmas átalakulást, ami egész Budapestre vár. A figyelmes néző négy olyan épületet is felfedezhet, ami ma is áll, közöttük a Feszl Frigyes tervezte egykori polgári fiúiskolát, ma Bartók konzervatóriumot. A Csányi és Nagymező utca sarkán lévő két épület is látszik, a jobb oldali, amit Krúdy- (később) Pekáry-háznak keresztelt el, éppen csak kikandikál.
Az Andrássy út építése még csak éppen elkezdődött. Kiépülése nagy lökést adott a környéknek.
A Kálvin tér három kerület határán van, ebben az időben lassan és egyenletesen értékelődik fel. Már megvannak elegáns határoló épületei, de a területhasználatában van valami szedett-vedett. Már van a téren tömegközlekedés, de a vágányokon lóvasút jár, még nem villamos. De az árusok, a bérkocsisok és a járókelők elhelyezkedése azt mutatja, hogy ritkán járthatnak erre a „viszonylatok”. A Nemzeti Múzeum leromlott állapotú homlokzata sem emeli a környék fényét. A kép datálásában az segített, hogy csak később, 1883-ban állították fel a (kép jobb oldalán) Pesti Első Hazai Takarékpénztár költségén a Danubius díszkutat. A kutat Ybl Miklós tervezte, aki maga is itt lakott a bank egyik bérlakásában. A kút az ostromban annyira megsérült (és a forgalom annyira megnövekedett a téren), hogy az újrafaragott változatot végül az Erzsébet téren állították fel.
Ez a kép sokakat meglephet: így nézett ki a Mátyás templom a „renoválás” előtt. Ilyen jellegtelen templom volt valaha, és még csak nem is volt körüljárható.
Schulek Frigyes építész, Steindl Imrének közös diák koruktól fogva barátja (a Mintarajziskolában az Ékítményes és Építészeti tanszék rajztanára) a lelke mélyén meg akarta adni Budapestek azt a (neo)gótikus templomot, amit megérdemel. Ez a munka 1873 és 1896 között készült el. Tehát amikor ez a kép készült, egy irodában már készültek a tervek az átépítésre. Utána megbízták a Halászbástya megépítésével, ami már nem is átépítés, hanem eredeti alkotás volt.
Ez egy nagyon érdekes kép, a rajta látható épületek közül ma már egyetlen sem áll. A legnagyobb épületen talán még meg sem száradt a vakolat. Ebben az évben fejezték be a Népszínház építését a neves osztrák építészpáros: Ferdinand Fellner és Hermann Hellmer. Ez volt az egyik első munkájuk, aztán nagyon sikeresek lettek, összesen 48 ehhez sokban hasonló színházat terveztek együtt a Monarchiában és Európában. Valaki kiszámolta, hogy ezek együttes költsége nem érte el a párizsi Garnier Opera költségvetését.
A kép érdekessége, hogy ebben az időben a Nagykörút vonalát a térképen már meghúzták, de építése még nem kezdődött el. Ilyen viskók álltak a helyén. Az új épületek kilencszer annyi köbmétert foglaltak el, mint a lebontott 245 épület.
1910-től a Nemzeti Színház költözött ide ideiglenes jelleggel, csak kilenc évre kötötték meg az első szerződést. Végül 55 évig maradtak. A Blaha Lujza tér 2022-ben befejezett átépítése emléket állított a színháznak: a kövezetben eltérő anyagból egy vékony csík mutatja a színház kiterjedését. (Mélyen belenyúlik a Rákóczi útba.)
A Fortepan általában nem fogadja el az olyan felajánlott képeket, amelyek technikai értelemben rossz minőségűek, vagy éppen sérültek. Csak akkor tesz kivételt, ha történeti szempontból különösen becses felvételről van szó. Ez a kép épp ilyen. Az 1876-os árvízről nem sok felvétel maradt fenn. A budai rakpartot látjuk, a háztetők felett az Alexandriai Szent Katalin-templom és a Szent Demeter szerb templom tornya látszik. (Az utóbbit az 1940-es évek végén lebontották, bár nem kellett volna.)
Az 1876-os árvíz azért is volt különleges, mert összeért a téli jeges ár és a tavaszi, az olvadások miatti áradás. Bár a magas vízszint alig maradt el az 1838-as emlékezetes áradásétól, az új építési szabály és a félkész árvízvédelmi munkálatok miatt lényegesen kevesebb kár történt, bár az főleg Budán. A víz nem a gátakon ütött rést, hanem a szennyvízcsatornákon keresztül tört fel, súlyos közegészségügyi problémákat okozva a mai Fő utcán, Batthyány téren és a környező utcákban és Óbudán is. A történtekből a hatóságok levonták a tanulságokat, sok ponton módosították az árvízvédelem terveit.
Ez a bájos és archaikus óbudai kép a valamikori hajómalmokkal bizonyára jóval régebbi, mint 1878, csak a Fortepan datáló csoportja (meg a sok tucat fórumtag) nem tudott pontosabbat mondani. A pontosabb datáláshoz nem segítség a Szent Péter és Szent Pál templom, amely a 18. század közepén készült el. Az óbudai zsinagóga pedig 1821 óta áll itt. A fotográfia egyezményes feltalálási éve 1839, de kevés ilyen éles képet készítettek 1855 előtt.
A hajómalmok száma Óbudán a 19. században nagyon megnövekedett. 1851-ben 48 működött belőlük, és ez a szám még biztosan növekedett. Volt, hogy hatos sorban álltak egymás mellett, és ez már zavarta a hajózást. Aztán véget ért a nagy boom, 1913-ra már csak egyetlen működő vízimalom maradt. Ezt egy eltévedt repülőbomba semmisítette meg 1944-ben.
Ez a fénykép a régi pesti Óváros hétköznapi életét mutatja, amikor még csak tervezik, hogy két új Duna-hidat kell építeni, és közös pályázatot írnak ki rájuk. Szemben a Torony utca, jobbra a Duna utca. Még senkinek se jut eszébe, hogy emiatt majd le kell bontani egy csomó házat, még a jelentős részben a középkorban épült Belvárosi plébániatemplomot is. Nem vicc, 1910-ig érvényben volt a bontási engedély. Aztán szerencsére meggondolta magát a főváros. Így a templom megmaradt, egyetlenként a képen. Amúgy ez a környék elegánsnak számított annak idején. Néhány évvel a kép készítése előtt, 1875-ben a hátunk mögött, balra, a mai Irányi utca 1. szám alatt nyílt meg, az Országos Királyi Magyar Zeneakadémia. Egy ideig egy lakásban működött, ott lakott az elnök, Liszt Ferenc is. Amikor ez a kép készült, már elköltözött az Andrássy út és Vörösmarty utca sarkára. Liszt is, az Akadémia is.
Ez a kép az életből senkinek sem lehet ismerős. Sajnos, a görög eredetű Haris család a huszadik század elején a magukról elnevezett Haris-bazárt lebontotta, helyén egy utcát nyitott, mert így több bevétele lett. Hogy el ne veszítse a tulajdonjogot, a ma is létező Haris köz nevű utcácskát egy közjegyző jelenlétében évente egyszer le kellett zárnia. Később az államosításnak ez persze nem volt akadálya.
Budapest nem vigyázott az átjáróházaira ma már csak mutatóba maradt a nemrég felélesztett Gozsdu-udvar, vagy a csendesebb Röser-bazár, a Károly körút és a Semmelweis utca között. A hatvanas években lebontották a hangulatos Dobler-bazárt, amely a Király utcából a Paulay Ede utcába vezetett át, a Károly körút közelében. A Párisi Udvarból pedig luxus szálloda lett, ott elvileg át lehet sétálni, de a biztonsági őrök nem tudnak róla.
Párizs vigyáz az épített örökségére, huszonvalahány épségben megőrzött bazárját egy aktív, sok adománnyal támogatott egyesület gondozza. Térképet adnak ki róluk, és még arra is volt pénzük, hogy 2000 körül egy kiállítást hozzanak Pestre a Mai Manó Házba a bazárokról készült 19. századi fotókból.
E kép főszereplője egy oldalkerekes vontató gőzhajó. A fénykép készítésének évében egy tájegység nevét viseli, archaikus módon írva. Ekkor már húsz éve forgalomba állt. Lehet tudni, hogy 1870-ben gyártották az Első Magyar Pest-Fiumei Hajógyár Rt. újpesti gyáregységében, Hargita néven. Állomáshelye Szob volt. Tulajdonosa 1890-ben is Luczenbacher Pál, de ekkor már új neve van. 1895-ben állami kézbe kerül, akkor neve Imre lesz. De egy évvel később már Ipolyságnak hívják, immár „h” nélkül. A II. világháború végén Ausztriába távozott, 1946-ban hazatért. Ekkortól a neve Ipoly lett. 1958-ban selejtezték és szétbontották.
A Fortepan képeiben azonban néha érdekesebbek a mellékes dolgok, esetünkben a rendetlen, kisvárosias Duna-part, ami annyira nem hasonlít a mai látványhoz. Balra a Blum-malom hatalmas épülete, tőle jobbra a Batthyány (akkor még Bomba) téren a Szent Anna-templom, jobbra az Erzsébet apácák kolostora és kórháza a Szent Ferenc sebei templommal. És a sok kis polgárház, amelyeknek a malommal együtt meg vannak számlálva a napjai.
Ezen a képen az Eskü tér (mai nevén Március 15. tér) látható, még az Erzsébet híd nélkül. Amikor a fénykép készült, nagy valószínűséggel már kiírták a Fővám térre és az Eskü térre tervezett hidakra a közös pályázatot. Az ide tervezett híd építése csak 1898-ban kezdődik meg, az oda vezető útvonalak mentén a bontások már hamarabb elkezdődtek. Tomsics Emőke monográfiájában (Budapest Atlantisza) elolvasható, hogyan sodródott Budapest addig, hogy szinte a teljes Óvárost lebontotta. Mindenki új, világvárosias belvárost akart, Klotild palotákkal, Párisi Udvarral. 1900-ban lebontották a régi pesti Városházát (hátsó traktusa itt még látszik, a templomtól balra). Lebontották a jobbra látható házsort is. És a rombolásnak kis híján áldozatul esett a részben gótikus plébániatemplom is. Kijelölték az újonnan, helyette építendő templom telkét. De aztán szerencsére meggondolták magukat.
Ez a fénykép nem nagyon lehet ismerős – elárulom, az Erzsébet téren járunk. A Kioszk nevű, 1874-ben átadott étterem/bálterem keverék tervezője Hauszmann Alajos volt. (A bálterem az emeleten volt.) A vállalkozás soha nem ment igazán jól, 1907-ig működött ilyen formában. Akkor a Nemzeti Szalon Egyesület megbízásából a Vágó testvérek éptették át szecessziós stílusban. A főbejárat átkerült az ellenkező, Bécsi utcai oldalra. Hauszmann utálta az átépítést, és nehezményezte, hogy nem kérték ki a véleményét.
Ettől fogva képzőművészeti kiállítások voltak az első emeleten. 1953-ban a Műcsarnokhoz csatolták, de még ekkor is fontos kiállításokat rendeztek benne. 1959-ben – tatarozás helyett – váratlanul lebontották. Az épület és a csinos virágágyas helyén ma a Budapest Eye nevű óriáskerék üzemel.
Ennek a szép Klösz-képnek egy részletét vágtam ki, így érdekesebb dolgokat látni. Így hangsúlyosabb a dunai uszoda, a kép bal felső szélén látni már a rakpartba ékelt Ördögárok kifolyót. A Tabán elegánsabb parti része is még nagyon rendezetlen. Még egy gyárkémény is füstölög. A rakpart ezen a részen viszont már teljesen készen áll, mai formáját mutatja.
Még a régi Királyi Palota látható a képen, pont ugyanaz, amit 1848-ban is láttak az emberek. Már elhatározták, hogy duplájára bővítik az épületet, nehogy az Országház (egy polgári épület) nagyobb legyen a palotánál. A tervezéssel megbízott Ybl Miklós az előző évben elhunyt, a munkák vezetését Hauszmann Alajos vette át. 1905-re készült el az átépítés.
Ez a palota az 1944/45-ös ostrom alatt súlyosan megsérült, de a kommunista rendszer idején a műemlékes lobbi olyan erős volt, hogy az anyagi nehézségek ellenére nem a kézenfekvő helyreállítás irányába indultak, hanem egy kívül Mária Terézia-kori, belül vadonatúj épületet hoztak létre, múzeumi célra. Az egész tetejére pedig vasbetonból egy új, soha nem létezett kupolát tettek, melyet sok változat közül végül egy római templomról másoltak.
Most az inga már megindult visszafelé: a Hauszmann-program az egész 1905-ös állapot visszaállítást tűzte ki célul. Határidő, nem meglepő módon még nincs.
E kép a budai változások mértékét szimbolizálja Az alsó részén egy régi, talán 18. században épült zárt udvaros épület látható, a felső részen pedig az 1854-ben átadott Budai Császári Királyi Főreáliskola (röviden Budai Főreál, ma Toldy Ferenc Gimnázium) neogótikus, különleges épülete látható. Az iskolának egészen különleges hagyományai voltak. Például a „déllövés”, délben egy kis játékágyú elsütésével jelezték a pontos időt. Ez így volt egészen a kommunista hatalomátvételig. Továbbá reggelente a diákoknak hagyománytiszteletből illett kétszer megérinteni a főkapu oroszlános kilincsét.
Az iskola 1920-ban vette fel Toldy Ferenc nevét, aki ugyanebben az utcában lakott. 1951 és 1954 között Fürst Sándor Gimnáziumra keresztelték át, régi nevét az 1954-es centenáriumkor sikerült visszaszereznie.
Ez a hatalmas épület, az Országút (ma Károly körút) és a Király utca sarkán Pest 19. századának, egyben a pesti zsidóságnak egyik emblematikus épülete volt. A báró Orczy család a tulajdonában álló ingatlant 1829-ben alakíttatta a képen látható méretűre. A három udvaros, kétemeletes házban negyvennyolc lakást lehetett bérbe venni, összesen 142 szobát, általában körülbelül 300 lakó élt itt huzamosabban. És sokan itt is dolgoztak. Volt itt két imaház, sok bolt, raktár, fürdő, vendéglő, sírkőfaragó műhely. A legzsúfoltabb hely a házban az Orczy kávéház volt, amelynek legfontosabb célja az ügyek intézése volt. Mint egy keleti bazár, folytonosan tele volt a ház lakóival és ügyfeleikkel. Volt itt informális gabona-, bőr- és házitanító-tőzsde.
1936-ban bontották le az épületet, helyére épültek a holland klinkertéglás építészet ihlette Madách-házak, amelyben ma az Örkény Színház is működik.
A régi pesti Óváros eme sarkán már jártunk, de akkor más irányba néztünk. Ez az Erzsébet híd építésekor lebontott Hal tér, balra a Torony utca torkolata. A háttérben a Belvárosi Ferences templom tornya látható. Kevés Klösz-képen látszik ennyire, hogy ebben a korban az a kisegzisztenciák (köztük nem kevesen ágyrajárók) mennyire az utcán éltek, akkor is, ha nem volt éppen ott semmi dolguk. Bámészkodtak, híreket cseréltek, engedély nélkül árultak ezt-azt.
Az Óváros bontása társadalmi igényt elégített ki. A felső és középosztályok annyira szerették volna, ha Budapest egyre jobban hasonlít az általuk megcsodált Bécsre és Párizsra, hogy ennek elsöprő ereje volt.
Az Andrássy Gyulának tulajdonított bon mot szerint „Olyan új fővárost fogunk építeni Magyarországnak, amelynek nem lesz riválisa se északon, se keleten, se délen”. És az első világháború előestéjére ez be is követezett. (Bécsről, ebben a mondásban nem esett szó.)
Ez a kép a Kossuth Lajos utcát mutatja a Kígyó tér (a mai Ferenciek tere) felől. Valami nem stimmel vele ugye? Hát az, hogy pont fele olyan széles, mint ma. A tervezett Eskü téri hídhoz, 1898-tól, a királyné meggyilkolása miatt Erzsébet-hídhoz nem vezethetett egy ilyen keskeny utca. Így a Közmunkatanács elrendelte, hogy az út bal oldalán a házakat kivétel nélkül le kell bontani és az új utcavonalon kell felépíteni. Igen ám, de a Városház utca sarkán lévő Dreher-palota mindössze négyéves volt. A család hat évig tudta hátráltatni a végrehajtást, utána különleges módszert választottak. Az utcai traktust lebontották, és az új homlokzatot hátrébb építették fel, ám a sarokkupolát egy sínrendszer segítségével 23 méterrel hátrébb tolták.
A kupolát az ostromban szerzett sérülései miatt később lebontották.
Ez a sok embert ábrázoló fénykép 1894 télutóján készült, az Országház építkezése Végrehajtó Bizottságának ülésén. A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében, ekkor főrendiházi ülésteremben gyűltek össze, hogy hivatalosan átvegyék Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményét. Akkor még nem lehetett fűteni ezt a termet, azért vannak kabátban. Az előadó Neÿ Béla (állva olvas), tőle balra gróf Szapáry István, jobb oldalán Szmrecsányi Miklós. Velük szemben kalap nélkül Munkácsy, az ő háta mögött Steindl Imre áll, mellette Telepy Károly, a művész bal oldalán báró Harkányi Frigyes.
Az iratot felolvasó titkár neve biztosan ismerős, bizony, ő a Fortepan pillanatnyilag legrégebbi Budapesten készült képén látható tanárember fia, híres építészmérnök, szaklapszerkesztő.
Az Újépület (Neugebäude, pestiesen „nájgebáj”) egy irdatlan méretű kaszárnya volt Lipótváros közepén a mai Hold utca, Bank utca, Nádor utca, Báthory utca négyszögében. Felépítése 1780-ban kezdődött, és csak 1827-ben készült el. Miután egyik sarkában végezték ki gróf Batthyány Lajost, afféle „magyar Bastille” fíling kezdett kialakulni körülötte.
1895-ben végre a kincstár átadta a fővárosnak az épületet, nem titkolták, hogy le akarják bontani. Ez 1897-ben történt meg. 27 házhelyet alakítottak ki, így épült fel a Szabadság tér és környéke.
De mikor készült a fénykép? Két év jöhet szóba, mert 1895 előtt nem volt készen az Országház kupolája, 1897-ben pedig már bontották a kaszárnyát. A Fővárosi Levéltár szakemberei (onnét kapott a Fortepan 1500 Klösz György-képet) 1896-ra datálták a képet. A valóság azonban inkább 1895 lehet. Ha belenagyítunk a nagy felbontású képbe, akkor jól látszanak a kupola befejező munkálatai. Márpedig tudni, hogy az 1895 végére teljesen elkészült.
A magyarok bejövetelét ünneplő Millenniumi (magyarul Ezredéves) kiállításról sok ezer fénykép készült, a Fortepanon 372 ilyen témájú Klösz-kép található. A legtöbb a pavilonokat és a kiállítási tárgyakat ábrázolja. Azért válogattam be ezt a képet, mert arról tanúskodik, hogy e hatalmas projekt szervezői arra is gondoltak, hogy az ide látogató sok millió ember közül bizonyára lesz sok olyan egyszerű ember, akinek nincs budapesti rokona, szállodára meg nem telik neki. Ez a kép a kiálltás Gizella úti szélén készült, a Millenniumi kiállítás látogatóinak elszállásolására épült barakktelepen. Szemlátomást ebédelés közben.
A hat hónapig nyitva tartó kiállítás egyébként a szellemi és hazafias hozadékon kívül enyhe többlettel zárult. Azaz a belépőjegyekből megtérültek a költségek.
Ez a kép a Gizella vagy Vörösmarty téren készült, attól függ, hogy a fénykép 1896 után, de 1906 előtt vagy azután készült. A térre 1906-ban került Vörösmarty szobra, akkor nevezték át a teret is.
Azért datálhatták a Fővárosi Levéltárban a képeket 1896 utánra, mert abban az évben készült el a millenniumi földalatti, pontos nevén, ahogy az első utas nagy kegyesen engedélyezte a névhasználatot, a Ferencz József Földalatti Villamos Vasút. A lejáratok csak itt, a végállomáson voltak ilyen díszesek: oldalait vasvázak közé iktatott színes pirogránit téglákkal díszítették, tetejüket pirogránit lemezekkel fedték (mindkettőt a Zsolnay gyár készítette), ezeket valamiért 1911-ben lebontották.
A képen látható épület felirata szerint a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székházát látjuk. A ma emberének ez a Gerbeaud-ház. A Kugler Henrik által alapított kávéház 1870-ben költözött ide. 1884-ben adta át a vezetést és a cég 90 százalékát Émile Gerbaud fiatal cukrásznak, akit Genfből csábított ide. Sok évig így hívták a cukrászdát: Kugler Henrik utóda Gerbeaud. Valószínűleg ez van kiírva a képre, a Kugler Henrik biztosan.
A cukrászda idén ünnepli 165. születésnapját, az ünnepléshez előásnak minden emléket. Alig várjuk, hogy megtudjuk, pontosan mi van odaírva a falra.
Írta és a képeket válogatta: Török András
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/hult-helyek
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
