Varga Jennifer/ 24.hu
Belföld

A kormányt nem igazán érdekli, hogy becsapta a tanárokat és ezer sebből vérzik a közoktatás

14 kínos kérdést kapott Pintér Sándor, de sem ő, sem Rétvári államtitkár nem reagált arra, hogy Hoffmann Rózsa egykori helyettese szerint már oktatáspolitika sincs.

Kanász-Nagy Máté (LMP) írásbeli választ igénylő kérdést nyújtott be Pintér Sándor belügyminiszternek, hogy megtudja, egyetért-e a kormány Gloviczki Zoltán volt helyettes államtitkárral, aki a Válasz Online-nak a minap azt mondta, mára Magyarországon lényegében  megszűnt az oktatáspolitika. Az ellenzéki politikus szerint Hoffmann Rózsa egykori helyettesének, az Oktatási Hivatal volt vezetőjének a szavai azért érdekesek, mert fontos szerepe volt annak az oktatáspolitikának a kialakításában, amely mentén most is dolgozik a kormány.

Gloviczki Zoltán pontos diagnózist állíthat fel, hiszen testközelből látta az oktatáspolitikai lépéseket, azok aktív alakítója volt hosszú éveken át – közölte az LMP politikusa, aki egy-egy idézet után külön-külön tette fel kérdéseit,

mi azonban irománya alapján külön csokorba gyűjtöttük az interjú erős mondatait, illetve a kérdéseket.

  • Sok sebből vérzik az egész magyar közoktatás. Sovány vigasz, hogy így van 1990 óta. Pedig a politika rengeteg jószándékú paradigmaváltással próbálkozott. Az összes kísérlet elhalt, elkorcsosult, félbemaradt vagy elbénázták. Őszintén szólva ezt gondolom a mienkről is.
  • Viszont a mára kialakult, körülbelül két járásonkénti tankerületi központ – szakmai irányítással, minisztériumi becsatolással – önmagában működőképes… Lenne, ha az lenne, amire anno kitaláltuk. (…) Ami a valós gyakorlatot illeti: én sem vagyok meggyőződve, hogy a vezetők kiválasztásánál tisztán a szakmaiság dönt.
  • 2012–13 óta sem léptünk előre. Pedig lett volna rá alkalom. Tíz év után elmondható, hogy nem nagyon van oktatáspolitika Magyarországon.
  • Azért mondtam le, mert úgy éreztem, becsaptuk a tanárokat. Megalkottunk egy törvényt, a kapcsolódó rendeleteket, kitaláltunk és bejelentettünk egy rendszert, majd Matolcsy miniszter úr 2012 végén azt mondta, nincs pénz a pedagógusbér minimálbérhez kötésére.
  • A belső mechanizmusa egyfajta sikerpropaganda, ami sok mindent eltakar. Az ágazatért felelős miniszterek nem szólnak a bajokról.
  • Sajnos az elmúlt évek hivatalos nyilatkozataiból, reflexióiból nyilvánvaló, hogy a politikai elit alapvetően 70-es, 80-as évek iskolai ideáljában él.
  • Nincs semmilyen koncepció – ez a baj.
  • A bér nem megoldás, hanem feltétel. Hogy világosan beszéljünk: itt nem arról van szó, hogy sokat kell-e keresni egy pedagógusnak vagy keveset, hanem a helyzet az, hogy konkrétan nem lehet megélni abból a fizetésből, amit a kezdő pedagógus kap.
  • Először gesztusértékű irányokba kellene indulni: bármiféle EU-s forrás nélkül is alakítható a kommunikáció, mert, ugye, mennyire máshogy hangzana az, hogy kedves kollégák, tiszteljük a munkájukat, de nagyon nagy slamasztikában vagyunk, kérjük, tartsanak ki, mi pedig keressük a megoldást. Ehelyett az üzenet most nagyjából az volt, hogy csönd legyen. Soron következő lépésként ki kellene találni, mi az, hogy magyar oktatás. Az elmúlt 30 évben ez a kérdés kimerült a kompetencia vs. tudás vitában, majd rögtön el is aprózódott részletkérdéseken.
  • Felelős vezetőként a 2012-es NAT készülése során lett világos számomra, hogy itt olyan nemcsak politikai, hanem tudományos és szakmai lobbik működnek, amikkel én helyettes államtitkárként sem tudok semmit kezdeni.
  • Ezek a tankönyvek viszonylag egyértelmű politikai nyomás alatt születtek, és ugyanebből a gondolatkörből kiindulva kezdték szétcincálni az érettségi rendszert is.
  • 2020-ban majdnem sikerült meglépni, hogy egy nagyon-nagyon hozzáértő szakmai kör készítsen egy olyan NAT-ot, amely tényleg a közoktatásra figyel. Sajnos nem sikerült.
  • Úgy mondanám, 2010-ben azt hittem, másról is szól a politika, mint a hatalom meg az erő.

Az ellenzéki politikus az idézetek alapján az alábbiakról kérte ki az oktatásügyért is felelős belügyminiszter véleményét:

  1. Elhalt, elkorcsosult, félbemaradt, vagy elbénázták az Orbán-kormány oktatáspolitikai kísérletét?
  2. Működőképes-e a tankerületi rendszer, a tankerületi vezetők kiválasztásánál a szakmaiság dönt vagy más szempontok dominálnak?
  3. Miért nem léptek előre az utóbbi bő egy évtizedben? Miért nincs lényegében oktatáspolitika Magyarországon?
  4. Miért csapták be a tanárokat? A pedagógusbéreket miért nem kötötték a minimálbérhez azóta sem?
  5. Valóban sikerpropagandával fedik el a bajokat, azokról az ágazat felelőseként Pintér Sándor szokott-e szólni?
  6. Miért él a kormány a 70-es, 80-as évek iskolai ideáljában? Mikor érkeznek 2020-as évek iskolai ideáljába?
  7. Pintér Sándor mikor alkot koncepciót az oktatásnak? Meddig tart még a koncepció nélküli állapot?
  8. Mit tesz a miniszter azért, hogy meg lehessen élni abból a fizetésből, amit egy kezdő pedagógus kap?
  9. Mikor kezd gesztusokat tenni, alakítja át a kommunikációt a pedagógusok felé?
  10. Mikor találják ki, hogy mi a magyar oktatás?
  11. Jelenleg milyen politikai, tudományos, szakmai lobbik működnek, mit tud velük kezdeni az oktatásirányítás?
  12. Érez-e politikai nyomást a tankönyvek, a tananyag meghatározásakor, az érettségi rendszerén tervez-e változtatni?
  13. Mikor lesz olyan a NAT, amely tényleg a közoktatásra figyel?
  14. Az oktatáspolitika mikor fog másról szólni, mint a hatalomról meg az erőről?

A 14 meglehetősen kínos kérdésre Pintér Sándor nem válaszolt. Rétvári Bence államtitkár sem. Pontosabban főnöke (kiemelt képünkön mellette) megbízásából azt választ adta, hogy a Belügyminisztérium nem véleményez újságcikkeket, a pedagósuk bérfejlesztésre pedig korábban már válaszolt.

Kapcsolódó
Tényleg becsapták a tanárokat – Hoffmann Rózsa helyettese ezért mondott le 10 éve
Gloviczki Zoltán elárulja, ő is végigtüntette a kétezres évek elejét, azóta pedig az oktatás helyzete még rosszabb lett. 

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!