Naponta 4762,5 kilogramm, évente 1 671,6 tonna – a II. kerület számítása szerint ennyi kutyapiszok keletkezik a városrészben, ahol Őrsi Gergely szocialista polgármester nemrég harcot hirdetett a közterületen hagyott végtermék ellen: a tulajdonosok 5-től 150 ezer forintig terjedő bírsággal sújthatók, ha nem szedik össze az ürüléket.
A probléma egyre jelentősebb, a járvány alatt ugyanis nemcsak Budapesten, de a nagyvárosokban is jelentősen megugrott a kutyás háztartások száma. Bár a kutyapopuláció növekedéséről nincsenek pontos adatok, a kisebb közösségekben végzett kutatásokból meg lehet becsülni ennek mértékét. Hirbek Edina, a ZöldEb Kutyás Érdekvédelmi Egyesület vezetője a 24.hu-nak nyilatkozva egy 2018-as felmérést citál, mely szerint Budapesten a lakosság 22 százalékának volt legalább egy kutyája, ami minimum 386 ezer kutyát jelentett. Mivel azonban sok otthonban nem csak egy eb van, így másfélszeres szorzóval is lehet számolni, vagyis a Covid előtt 500 és 560 ezer közöttire volt tehető a fővárosi kutyák száma.
Ez ugrott meg a becslések szerint a járvány alatt 454 ezer kutyatartó háztartásra, ami 659 ezer budapesti kutyát jelenthet. A járvány miatti boomot érzékelteti a ZöldEbnek a Tabán és a Vérmező kutyázási szokásait felmérő kutatása, eszerint 10 és 20 százalék közé tehető az új ebtulajdonosok száma.
Az Állatorvostudományi Egyetem kutatóinak 2021-es országos reprezentatív felmérésének eredményei szerint a magyar kutyatartó háztartások aránya ma már 50,4 százalék, a gazdás kutyák száma 2,8 millió felett van. Ha ehhez hozzáadjuk a gazdátlan egyedeket, feltételezhető, hogy Magyarországon a kutyák száma jócskán meghaladja a 3 milliót.
Nincs annyi 14 év alatti gyerek a kerületben, mint ahány kutya van
– érzékelteti az arányokat Gáspár Zsófi, az óbudai kutyások érdekeit is képviselő civil szervezet vezetője, aki szerint a járvány 20-30 százalékkal növelte a populációt. Az Óbudai Kutyás Egyesület elnöke szerint csak a III. kerületben 30 ezer kutya lehet.
Gáspár Zsófiék kilenc éve alapították a Hajógyári-szigeten rendszeresen kutyázókat tömörítő Facebook-csoportot, és annak összetételéből is érzékelhető, hogy az elmúlt bő két évben jelentősen megugrott a kutyatartók száma. Szerinte azzal nincsen semmi baj, hogy a gyereknek, az egyedüllét ellen vagy éppen az állatok szeretetéből adódóan valaki úgy dönt, hogy kutyát vállal, azzal már sokkal inkább komoly gondok adódhatnak, hogy sokan nincsenek tisztában az ebtartás írott és íratlan szabályaival. Például az olyan alapvetésnek számító gyakorlatokkal, minthogy mindenképp össze kell szedni a kakit, és hogy ne ásson a kutya gödröt, mert az állatra és emberre is balesetveszélyes.
A Covid nemcsak az új gazdikat hozta el, hanem az új, edukálatlan gazdikat is, akik most tanulják, hogyan kell viselkedni
– mutat rá Zsófi, aki magát ironikusan halmozottan hátrányos helyzetűnek tartja: nemcsak kutyás, hanem gyerekes, biciklis, autós és még rolleres is, így több nézőpontot is figyelembe tud venni, amikor konfliktusos helyzetben kell megoldást találnia.
Márpedig konfliktusos helyzetből van elég, ezért is vált fontossá a ZöldEbhez, illetve az Óbudai Kutyás Egyesülethez hasonló civilek munkája. A város-, illetve a kerületi vezetés és a kutyások, valamint a nem kutyások érdekeit egyeztetni kell, hogy olyan döntések szülessenek, melyek mindenkinek megfelelőek. Az önkormányzatoknak be kell látniuk, hogy a növekvő kutyapopuláció miatt napirendre kell venni a kutyázást érintő kérdéseket is.
Az, hogy szükség van az önkormányzat és a kutyások érdekeit képviselők közti józan párbeszédre, a 35 éve a Hajógyári-szigeten kutyázó Gáspár Zsófi első sikere is bizonyítja. Néhány évvel ezelőtt az akkori óbudai polgármester jelentősen csökkenteni akarta a budapestiek számára kutyás paradicsomként számon tartott szigeten a pórázmentes terület nagyságát. Zsófi aláírásgyűjtésbe kezdett, és végül kinyílt számára a polgármester ajtaja, akit sikerült meggyőznie arról, hogy az elképzelés téves. A sikeres találkozó óta Gáspár Zsófi is részt vesz a III. kerületi érdekegyeztetéseken.
A kaki- és pisiprobléma
Az egyik legfontosabb kérdés, amelyben most a II. kerület is lépett, az otthagyott kutyapiszok. Kevesen tudják, hogy
vagyis a II. kerület nem tett mást, mint felhívta erre a már életben lévő jogszabályra a figyelmet.
Tény, hogy nehezen lehet tetten érni a gazdikat. Hirbek Edina szerint némi ráhatás és működő kamerarendszer segítségével hatékonyan lehetne lefülelni és tetten érni a renitens kutyatulajdonosokat. Elég lenne 10-15 büntetés, aminek híre megy, és egyből nagyobb lenne a kakiszedési hajlandóság – véli a ZöldEb elnöke, hangsúlyozva: a kutyásoknak csak elenyésző része, nagyjából 10 százaléka nem szedi össze az ürüléket.
Hiába kevés gazdiról van szó, ez rengeteg kutyagumit jelent az utcán. A problémára ráerősít az is, hogy a társasházak ma már nem takarítják és locsolják a járdát, mint régen, az önkormányzatoknak pedig nincs elég kapacitásuk tisztításra, ami egyébként első körben az állattartó felelőssége lenne, vagy köztisztasági, illetve parkőrökre.
Aki otthagyja az utcán a kutyaszart, az az ember, aki a cigicsikket is gond nélkül elpöcköli
– véli Edina, aki szerint sokak embernek általában is környezettudatosabbnak kellene lennie. Hozzáteszi azt is, hogy az önkormányzatok sokat tesznek azért, hogy a gazdiknak lehetőségük legyen a kutyakaki összeszedésére: egyre több a szemetes, sok helyen zacskót is biztosítanak. Valószínűsíti, hogy a kutyásokat is zavarja, ha valaki nem szedi össze a kutyagumit, mert tudják, mennyire könnyű feladat ez, és nem értik, a másiknak ez miért esik nehezére.
Gáspár Zsófi, az Óbudai Kutyás Egyesület elnöke a drasztikusabb megoldás híve: szerinte a svájci gyakorlatot követve lehetne jobb belátásra bírni a renitens kutyatulajdonosokat. A módszer lényege, hogy minden eb DNS-ese központilag nyilvántartott lenne, így a fel nem szedett kakiból mintát véve könnyen kideríthetővé válna, melyik kutya gazdája a bűnös. Őt nemcsak a büntetés, de a DNS-vizsgálat kifizetésére is köteleznék.
Hatékony megoldás lehet az edukáció is. Zsófi is tart képzéseket gyerekeknek, akiknek „műkakival” demonstrálja az igazi kutyagumi-felszedés egyáltalán nem nehéz gyakorlatát. Persze a problémához hozzátartozik, hogy sok olyan helyen, ahol előszeretettel megfordulnak kutyások, nincs szemetes, de az is nehézséget szokott jelenteni, hogy a gazdi nem visz magával zacskót. Az előbbi problémára az önkormányzatoknak kell figyelniük, az utóbbira a kutyatartónak.
A kaki mellett a vizelet a másik – egyre nagyobb feszültséget okozó – probléma. Már van olyan kerület, ahol megtiltották, hogy a kutyák a fákra pisiljenek, de adódik a kérdés: hova ürítsenek, ha a járdára sem illik? Edina szerint erre is van működő megoldás egy csehországi szabadalomnak köszönhetően, amit már ki is próbáltak Budapesten. Az 50-100 méterenként kihelyezett, a városi környezetbe jól illeszkedő betongúlák olyan szagot árasztanak, amely odavonzza az ebeket, így a kutyavizelet 60 százaléka a „kutyapisildékhez” koncentrálódna, nem pedig a parkolóórákra, villanyoszlopokra, házfalakra.
Tűr, tilt, támogat
A tiltás nem feltétlenül a legjobb megoldás a legtöbb kutyázást érintő kérdésben, bár sok helyen a kutyák kizárásával reagálnak a kihívásokra. Egyik olvasónk például arra hívta fel a figyelmet, hogy a XI. kerületi Allee bevásárlóközpont körüli zöld területről kitiltották a négylábúakat és gazdáikat.
Megkeresésünkre az Allee közölte, bár maga a pláza kutyabarát, a külső területeken lévő nagy kiterjedésű növénykazettákban található fű, fa, cserje és virágzó évelő gondozása évente nagyon sok időt, energiát jelent számukra. „Ezeken a területeken – kertész szakemberek véleménye szerint – komoly károkat okoz a kutyavizelet, melynek következtében sok területen pusztul ki a növényzet, és a talaj is cserére szorul. Bizonyára nagyon sok felelős kutyatartó összeszedi a kutyapiszkot, de sajnos a tapasztalataink nem ezt mutatják, illetve a kutyavizeletet sajnos senki nem tudja összeszedni” – írták, hozzátéve, „dúsabb növényzettel rendelkező növénykazettáinkban nagyon sok énekesmadár fészkel például. Füves zöldterületeinket előszeretettel használják a fiatalok, családosok, kisgyerekesek piknikezésre, pihenésre.”
A pláza környezetrongálásra hivatkozó indoklását támasztja alá egy nemrég készült belga felmérés is, ami kimutatta, hogy olyan mennyiségű a kutyák ürüléke és vizelete Belgium természetvédelmi területein, hogy az már károsítja a vadvilágot. A kutatás szerint a kutyák sétáik során évente átlagosan 11 kilogramm nitrogént és 5 kilogramm foszfort hagynak hátra hektáronként, ami bár alatta van a mezőgazdaságból, iparból és közlekedésből származó szennyezésnek, de „látható” mennyiség.
Nem egyedi eset, hogy az eddig bevett helyeken teljes tiltással vagy pórázhasználattal korlátozni készülnek a kutyázást. Gáspár Zsófi szerint az alapprobléma az, hogy például a Hajógyári-szigeten, a Tabánban, a Vérmezőn vagy a Pünkösdfürdői gát egy részén kívül nem igazán vannak szabadon használható területek a fővárosban. Az elmúlt időszakban kijelöltek ugyan integrált parkokat, ahol nem kutyások között lehet póráz nélkül is kutyát sétáltatni, de Zsófi szerint csak ott érdemes ilyen parkokat kijelölni, ahol nincs lakóépület a közvetlen közelben.
Az integrált parkok kijelölésének leghangosabb szóvivője a ZöldEb. – Az, hogy az egész országban ne lehessen a futtatókon kívül elengedni a kutyákat, élhetetlen elképzelés, ami antiszociális és problémás kutyákhoz vezet – mondja Hirbek Edina. A ZöldEb javaslatára hivatalosan kijelölt, a városi kutyázásra megoldást kínáló integrált park egyelőre kevés van: a Március 15. tér, a Gizella sétány és a Nehru part után az I. kerület két fővárosi parkja, a Tabán és a Vérmező következhet ezek sorában. Valójában ezeket a területeket évek óta használják kutyázásra, most annyiban változhat a helyzet, hogy hivatalossá válhat a póráz nélküli sétáltatás, és erre táblával hívják fel az említett parkokba látogatók figyelmét.
A ZöldEb vezetője szerint
az előbbit azért, hogy az emberek megfelelő kutyafajtát válasszanak életmódjukhoz és lakhelyükhöz, az utóbbi pedig azt a célt szolgálná, hogy csak azok engedhetnék el póráz nélkül kutyáikat, akik megkapják erre a jogosultságot. Persze a belvárosban, a körutakon nincs lehetőség a póráz nélküli sétáltatásra – teszi hozzá az elnök.
Oktatni kell a gazdikat is
Legyen szó kutyapiszokról, futtatók létesítéséről vagy egyéb kutyás szabályok meghozataláról, a döntéshozóknak figyelembe kell venniük, hogy – a kutya nélkül élőkre is tekintettel – a kutyások biztonságos körülmények között, kulturáltan szeretnék lemozgatni kedvenceiket.
Nem szabad egy utolsó kis nyamvadt kisebbségnek tartani a kutyásokat
– fogalmaz az Óbudai Kutyás Egyesület elnöke, aki fontosnak tartaná, hogy minden nagyobb önkormányzat nemcsak egy, de két, kutyatémában jártas embert is foglalkoztasson: az egyik az edukációval, a kutyások és nem kutyások közötti ellentétek elsimításával és a kutyás infrastruktúrával foglalkozna, a másik feladata pedig az elveszett, megtalált, kóborló ebek és más, védelemre, mentésre szoruló állatok ügyének felkarolása lenne.
Van azért jó példa is a kerületek igyekezetére. A Budavári Önkormányzat nyilvános fórumon civilekkel, kutyázókkal és helyi lakosokkal együtt dolgoz ki kutyás etikettet, amelyben lefektetik a kutyázás szabályait. Mint írják, a konfliktusok elkerüléséhez fontos, hogy betartsunk néhány írott és íratlan szabályt. Például hogy a jogszabály szerint közterületen kötelező a póráz. Mindig össze kell takarítani a kutya után az ürüléket, sőt arra is figyelni kell, hogy a kutya a dolgát olyan helyen végezze, ahol az nem hagy nyomot. Nem lehet a kutyát más, pórázon lévő kutyához engedni, és az I. kerületben kutyázó jó, ha tudja azt is, hogy a helyi közterületfelügyelet gyakorlata szerint a kutya oltási könyvét nem, de annak fotóját minden esetben magánál kell hordania a gazdának vagy a sétáltatónak.
