De Coll Ágnes legutóbb arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ukrajnából elmenekült nők könnyen lehetnek emberkereskedők áldozatai. Most a Szabad Európának azt mondja, Ukrajna már korábban is úgynevezett küldő ország volt az emberkereskedelem szempontjából, de a háború még rontott is a helyzeten, a bűnözők pedig azonnal meg is jelentek a határon.
Azt mondja, hogy tud neki szállást adni, hazaviszi. Azt mondja, hogy kéne dolgozni – most a nőkről beszélek, akiket prostitúcióra kényszerítenek.
A kizsákmányolók, stricik, emberkereskedők függést, kötődést alakítanak ki áldozataikkal, amikor nem az ukrán krízisről van szó, akkor szerelemmel, érzelmekkel operálnak,
itt meg azzal, hogy a menekültek annyira függő helyzetben vannak, hogy nem tudnak piaci áron albérletet bérelni, nincs pénzük arra, hogy eltartsák magukat és a gyerekeiket, nincs fizetésük.
A Baptista Szeretetszolgálat programvezetője szerint a modern kori rabszolgaságnak lökést adott a schengeni határnyitás, az uniós csatlakozás, a külföldi munkavállalás. Emberkereskedelemnek, kizsákmányolásnak számít nemcsak az, ha adnak-vesznek egy nőt, hanem az is, ha kényszermunkásokat menedzselnek. Az ő klienseik voltak azok a magyar férfiak is, akiket egy angliai matracgyárban zsákmányoltak ki.
De Coll Ágnes szerint a modern kori rabszolgaságról készített felmérések készítői a regisztrált esetekből dolgoznak, az, hogy 36 ezer rabszolga élhet Magyarországon valós lehet, bér szerinte a látencia miatt ez a szám magasabb, mert vannak szinte láthatatlan esetek. Magyarország kisebb településein
a ház körüli rabszolgatartás némely helyeken olyan elfogadott, hogy a gyerekek is tudják az iskolában, hogy melyik háztartásban vannak rabszolgák, és kinek hány van. Olyan, mintha teljesen természetes lenne.
Az emberek nem feltétlenül tudják azt sem, hogy ez emberkereskedelem és bűncselekmény, egyelőre ugyanolyan nehezen kopik ki, mint a bántalmazás, a családon belüli erőszak.
