Belföld

Ott repül a kismadár! – Száz év szárnyasfotói

Kurutz Márton / Fortepan
Kurutz Márton / Fortepan
Ha azt mondom, madárfotó, a lelki szemeink előtt alighanem egy természetes környezetében látható, pompás állat képe jelenik meg. Mondjuk, ahogy épp a csőrében tart valamit, esetleg vadászik vagy ücsörög a kamerát észre sem véve – lehetőleg olyan tökéletes felbontásban, hogy tollanként tanulmányozhatjuk a színezetét. Nos, a Fortepan gyűjteményében ilyeneket nem találunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének izgalmas fényképek benne a madarakról.

Hogy a természetfotózás egyik legnépszerűbb ága miért nem képviseli magát hangsúlyosabban az archívumban, annak egyszerű oka van. A Fortepan képei 1990 előtt készültek, és zömmel fotóamatőrök alkotásai. A madárfotózáshoz szükséges technika pedig a huszadik század nagy részében egyáltalán nem létezett, s később is csak nagyon nehezen volt beszerezhető. Egy megfelelő teleobjektív ráadásul nem csak drága volt, de a szocializmus idején rendkívül gyanús is.

Fortepan Molnárfecskék, 1972.

A madár pedig a legrosszabb fotómodell. Kicsi, mozgékony, félénk, rejtőzködő és még repülni is tud. A madárhatározó könyvek nem véletlenül készültek egészen a közelmúltig rajzolt ábrákkal. Olyan minőségű fotókat készíteni, amelyeken tisztán látszanak a faji bélyegek vagy a korra, nemre jellemző tulajdonságok, komoly kihívást jelent.

Urbán Tamás / Fortepan Egy dolgozó egy parlagi sast mutat be egy gyerekcsoportnak a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban 1974-ben.
Szalay Zoltán / Fortepan és Kotnyek Antal / Fortepan Balra Varga Pál, a Magyar Rádió riportere „interjút készít” 1959-ben, jobbra madarát repteti egy solymász az 1950-es évek közepén.

Bár a fényképezés természetesen minden területen nehezebb volt a digitális korszak előtt, ez a madárfotózásra halmozottan igaz. A gyorsan mozgó állatokra rengeteg kockát „el kellett lőni”, mire egy is sikerült. Egy jónevű madárfotós mesélte, hogy egyszer egy nagy őrgébicset cserkészett be, szépen lassan kúszva felé, méterenként készítve egy felvételt. Mire odaért a tökéletes távolságba, kifogyott a film.

Ferencz Zoltán Zénó / Fortepan és Gara Andor / Fortepan Szarka 1938-ban és fiatal varjú 1950-ben.

Ugyanakkor a nyolcvanas években kiadott magyarországi könyvekben már egyre több, élvezhető minőségű képpel találkozhatott az olvasó. Ám még ezekben az időkben sem volt ritka, hogy nehezen kivehető, kézben tartott, állatkerti, sőt extrém esetben akár kitömött madár fotója volt az illusztráció. Egyes korabeli felvételek pedig olyanok, amiket ma már nem lenne etikus megcsinálni. Például, mert egy bokor mélyére rakott poszátafészeknél készültek, ami természetes módon megközelíthetetlen lenne. Látszik a képen, hogy több ágat lenyestek a jobb felvétel kedvéért, ezzel veszélyeztetve a sikeres költést. Ugyanakkor ebben a hőskorban alakultak ki azok a módszerek, amelyeket ma is alkalmaznak a természetfotósok: például a rejtőzködésre alkalmas lessátrak.

Ebner / Fortepan Madáretető a XII. kerületi Tóth Lőrinc utca 14. egyik ablakában 1939-ben, háttérben a Sas-hegy.

Az amatőr, kedvtelésből fotózó embereknek azonban nem voltak ilyen fortélyai és gépei. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne próbálkoztak volna madárfotózással. Sokunk beleesett már abba a hibába, hogy egy számára jól látható madarat fotózott le, s utána alig találta meg a madarat a felvételen.

Lencse Zoltán / Fortepan és Paczolay család / Fortepan Balra fiúk egy verébbel játszanak az 1960-as évek elején, jobbra egy gerle kislányok kezében 1931 körül.

Míg a legtöbb madár a természetben nehezen közelíthető meg, a nagyvárosokban kifejezetten ők jönnek oda hozzánk. Mindenekelőtt a városi galambok. Kevesen gondolnak rájuk elvadult háziállatokként, pedig valójában azok. A szirti galambot nagyjából akkor domesztikálta az ember, amikor a lovat vagy a tyúkot, szóval négy-hatezer éve velünk élnek. Galambdúcokat már a középkorból ismerünk, de a falusi porták, kisvárosi udvarok képéhez egészen a közelmúltig hozzátartoztak ezek a lábakon álló, olykor tetőre szerelt alkotmányok. A piacokon pedig épp úgy ott voltak a galambok, mint a többi haszonállat.

Kovács Márton Ern / Fortepan Parasztház galambdúccal Kunszentmiklóson 1949-ben.
Szalay Béla / Fortepan Kisállatpiac a XIX. kerületi Kossuth téren 1978-ban.

Ezeket a madarakat azonban nem csak a húsukért tartották. A huszadik század második felére fontosabbá vált a díszgalambtartás. A települések művelődési házaiban éppolyan gyakoriak voltak a galambászkörök, mint a hímzőké, a modellezőké vagy a társasjátékosoké.

Péterffy István / Fortepan Galambok röptetése egy Brnóból érkezett teherautóról a monori Ország úti Hűsi csárda közelében 1969-ben.
Bauer Sándor / Fortepan 1958.
Kovács Márton Ernő / Fortepan A Béke staféta díjátadó ünnepsége a Dózsa György úti SZOT-székháznál 1949-ben.

A postagalambok története szintén igen régre nyúlik vissza, de valódi karrierjük furcsa módon az előző századfordulón indult el. A kommunikáció egyre fontosabbá vált a hadászatban, ráadásul a galamboktól azt remélték, hogy jól álcázva a legrosszabb körülmények között is üzenni lehet a segítségükkel. Használatuk egészen sokáig fennmaradt, de igazi aranykoruk az első világháború idején volt. Egyes madarak kitüntetéseket is kaptak egy-egy eredményes bevetés után. A galambok ellátására komoly infrastruktúrát alakítottak ki, hogy gyalogosan, kocsival vagy épp repülőn szállíthassák őket. Még a begyükre rögzített kamerákkal is kísérleteztek, hogy kémfotókat készítsenek az ellenséges területről.

Galéria
Album052 / Fortepan
Postagalambokat szállító emeletes busz 1920-ból.

A legtöbbünknek persze nem a hadászat jut eszünkbe ezekről a madarakról. A házigalambok a nagyvárosokban túlszaporodtak és elvadultak, így született meg a parlagi galamb. A manapság „szárnyas patkánynak” csúfolt állatok az épületüzemeltetők, közterületfenntartók rémálmai, pedig egykor valódi turistalátványosságok voltak. A velencei Szent Márk tér vagy a londoni Trafalgar Square galambjainak etetése épp olyan kötelező program volt a külföldre utazóknak, mint egy neves múzeum felkeresése vagy a helyi konyha kipróbálása. Itthon dicsekedve mesélték a hitetlenkedőknek, hogy „bizony, a kezükből ettek, sőt a fejükre szálltak”!

Galéria
Magyar Bálint / Fortepan
Galambetetés a velencei Szent Márk téren 1934-ben.

A galambok etetése a magyar nagyvárosokban sem volt ritkaság a huszadik században. Bár nem voltak olyan bátrak – ma azt mondanánk, szemtelenek –, mint világhírű társaik, Budapesten vagy Szegeden is örömet okoztak azoknak, akiknek nem lehetett saját állata.

Paczolay család / Fortepan A budapesti Belvárosi Ferences-templom előtt a Ferenciek terén 1935-ben.
Ebner / Fortepan A szegedi Dóm téren 1939-ben.

Kicsit hasonló pályát futott be nálunk a bütykös hattyú is, mely néhány száz éve szinte teljesen visszaszorult Észak-Európába. Ám a romantika idején újra felfedezték, mint „parkdíszt” és az egész kontinensen elterjesztették. Először csak a főúri kastélykertekbe hoztak belőle egy-egy párt, később a városi tavakban jelentek meg, ma pedig már természetes vizeinken is megtalálhatók. Azt elvadulva is megjegyezték, hogy az emberre számíthatnak: ma is etetik őket. Így azután ideális fotóalanyok, a Fortepan képein is rendre felbukkannak.

Budapest Főváros Levéltára / Klösz György | Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.13.061 / Fortepan A mozsgói Biedermann-kastély és parkja 1895–1899 között.
Fortepan A Hámori-tó Lillafüreden 1941-ben.

Etetni persze más madarakat is lehet. Például a Duna-hidakról sirályokat, amelyek bár közel jönnek, egyáltalán nem voltak könnyű célpontok a hatvanas évek fotósainak.

Fortepan és Chuckyeager tumblr / Fortepan Balra dankasirály a Szabadság híd (Ferenc József híd) korlátjánál 1941-ben, háttérben a Gellért szálló, jobbra sirály a Szabadság hídnál 1960 körül, háttérben a Petőfi híd.
Bauer Sándor / Fortepan 1964.

Persze sokkal könnyebb fényképezni valamit, ha nem repül el. Mondjuk, mert kalitkában van. A díszmadár gyakori kiegészítője volt az egykori lakásoknak, házaknak. A jobb módúaknál valamilyen nagy testű papagáj, kanári volt a kalicka lakója. A szegényebbeknél, főleg a németajkú falvakban, befogott énekesmadarak: tengelic, csíz, erdei pinty. A hetvenes-nyolcvanas évekre azután a hullámos papagáj és a zebrapinty lett a két legnépszerűbb díszmadár a magyar háztartásokban.

Hanser Mária / Fortepan és Fortepan Balra kanári áll kalitkáján 1930 körül, jobbra felhúzható műmadár kalitkában 1900 körül.
Krasznai Gyula / Fortepan 1955.

A legkönnyebb persze azokat a madarakat fotózni, amelyek még ennyire sem mozognak. Mondjuk a vadászok terítékén. A jelenleg is előszeretettel vadászott fajok mellett olyanokat láthatunk a korabeli zsákmányban, mint a ma már szigorúan védett túzok vagy a teljesen értelmetlenül megölt kisénekesek.

Galéria
Palotai Klára / Fortepan
Egy lelőtt túzok az 1930-as évek elején.

A múlt században még jóval gyakoribb volt a preparátumok készítése is. A kitömött állatok egyrészt oktatási és kutatási célokat szolgáltak – többek közt a már említett, jó minőségű fotók hiánya miatt –, másrészt otthonok és vendéglők gyakori díszei voltak.

Urbán Tamás / Fortepan Madárpreparáló munka közben az 1970-es években.
Németh Tamás / Fortepan 1960 körül.
Fortepan 1917.

Van azonban egy madár, amelyhez, úgy tűnik, évszázadok óta hasonló a viszonyunk. Sőt, tulajdonképpen fotózni is ugyanúgy fotózhatjuk őket, mint a hőskorban. Ez pedig a fehér gólya. Már nagyon rég beköltöztek a falvainkba, mi pedig nagyon régóta szeretjük őket, akár a kéményre, akár a villanyoszlopokra rakják a fészküket.

Olyan gólyafészkes fényképeket, amilyenek a Fortepanon szerepelnek, akár ma is készíthetnénk.

Fortepan 1940-es évek.
Fortepan Kilátás az eszéki Óváros főterén (Trg Svetog Trojstva) álló Kereskedelmi és Közigazgatási Szakiskola egyik, Franjevacka utcára nyíló ablakából a XX. század legelején, balra a Josipa Bosendorfera utca látszik.

Írta: Zubreczki Dávid | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/madarfotok

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik