- Lehet-e vajon igazságot szolgáltatni 22 év elteltével?
- Képesek-e a jogászok ölre-perre menni valami olyasmiért, ami már nem is létezik?
- Helyre lehet-e hozni a jogba vetett bizalmat akkor, ha a „bánatpénzt” egy gyilkos költötte el?
- Mit kell inkább tisztelni: a jogot vagy az úgynevezett objektív igazságot?
- Létezik-e az utóbbi egyáltalán?
- És ha igen, át lehet-e lépni szigorú jogszabályi határidőket az „igazságra” hivatkozva?
Óhatatlanul merülnek fel ezek a kérdések – és talán még sok más ehhez hasonló –, amikor felidézzük idősebb és ifjabb Burka Ferenc két évtizeden keresztül zajló gyilkossági ügyét.
Kezdjük talán a kronológiával. 1999 márciusában Újszentmargitán holtan találták Gyurcsó Jánost. Az áldozat az udvaron feküdt, egy járókelő talált rá. A házából egy párezer forintot érő tetőantenna tűnt el, az asztalán lévő készpénz érintetlenül a helyszínen maradt. A vád szerint egy betonvassal verték agyon. A gyilkosságot követő napon letartóztatták Burka Ferencet és a fiát.
2000-ben vádat emeltek ellenük nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt, 2002-ben a bíróság első fokon bűnösnek találta őket. Egy év múlva a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, mert szerintük az ügyet nem derítették fel megfelelően. Döntésük helyességét jó néhány ok alátámasztotta, íme ezek közül néhány példa.
- Mielőtt a nyomozók a tetthelyre értek, a helyszínt a falubéliek már jól összejárkálták, így a lábnyomokat nem lehetett azonosítani.
- Nyomozókutyát is bevetettek, a kutya le is ült Burkáék háza előtt, de leült más házak előtt is.
- A feltételezett betonvas, mint az elkövetés eszköze, soha nem került elő.
- Jó ideig azt sem lehetett tudni, hogy eltűnt egy tetőantenna, és annak bármi köze lehetett a gyilkossághoz.
- Számos tanú a nyomozás során tett terhelő vallomását a tárgyaláson visszavonta.
Így aztán nem meglepő, hogy 2006 áprilisában a megismételt eljárásban mindkét Burkát – bizonyítékok hiányában – jogerősen felmentették. Ez a jogerős felmentő ítélet volt a jogalapja annak, hogy Burkáék – a letartóztatásban töltött csaknem 6 év miatt – kártérítési pert indíthattak az állam ellen. A per egyezséggel zárult – a jogalapot az állam sem vitatta, csupán az összegről egyezkedtek – a letartóztatásban töltött évekért Burka Ferenc 20, fia pedig 25 millió forint kártérítést kapott. A polgári bíróság egyezséget jóváhagyó ítélete 2007. február 2-án jogerőssé vált.
A következő hat év – jogi szempontból – eseménytelenül telt el. A milliókat Burkáék részben hasznosan – állítólag lakásfelújításra, autóra, valamelyest a családnak való juttatásra –, de főként haszontalanul elköltötték, többek szerint eljátszották. A lényeg az, hogy jelenleg már egy fillér sincs meg a milliókból.
2012-ben Burka Richárd, aki ifjabb Burka Ferenc fia, azt mondta anyai nagyanyjának, hogy egy olyan beszélgetést hallott, amelyből számára az derült ki, valójában tényleg az apja és a nagyapja ölték meg Gyurcsó Jánost. A nagymama erre hivatkozva bejelentést tett a rendőrségen. A rendőrség nyomozni kezdett, ennek során 2013-ban Tiszadada szélén egy illegális hulladéklerakóban találtak egy rozsdás antenna darabot. Az eredeti vádban is már az szerepelt, hogy egy tévéantenna miatt ölték meg a sértettet. Megjegyzem, Újszentmargita – az elkövetés helye – és Tiszadada mintegy 40 km-re van egymástól. Azt azonban elég nehéz lehetett 13 év után eldönteni, hogy ez az antenna valóban az áldozat antennája volt-e.
A rendőrség lehallgatta a Burka család telefonjait, és az egyik beszélgetésben valaki azzal fenyegetőzött, hogy visszavonja a korábban tett vallomását. Mindezek alapján az ügyben elrendelték a perújítást.
A perújítási eljárást beindító Burka Richárd sorsára is érdemes néhány szót vesztegetni. Ifjabb Burka Ferencnek a bűntény elkövetésekor volt egy fiatal felesége, és egy akkor még csak kétéves fia, Richárd. Richárd édesanyja a férje letartóztatása után pár évvel összeházasodott egy másik férfival. A családnak ez a része nem igazán kedvelte a két Burkát. Richárdot az anyja gyakran emlékeztette arra, hogy nehogy olyan gyilkos legyen, mint az apja. Hogy a fiú miért tett vallomást az apja és a nagyapja ellen, arra más-más magyarázatot adott az ügyész és idősebb Burka védője, Zeke László. Ami viszont tény, hogy Burka Richárd meglehetősen kiegyensúlyozatlan személyiség, aki korábban öngyilkosságot is megkísérelt. Büntetőeljárás is folyt ellene, Németországban egy magyar prostituált megölésének gyanújával tartották fogva.
A perújítási eljárás során ifjabb Burka Ferenc volt felesége, valamint számos olyan tanú is terhelő vallomást tett Burkáékra, akik az alapeljárásban még visszavonták a vallomásukat. Mindezeket a bizonyítékokat mérlegelve az eljáró bíróság megállapította a vádlottak bűnösségét, és a 2018. szeptember 13-án jogerőssé vált ítélettel idősebb Burka Ferencet 9, fiát pedig 7 évi fegyházbüntetésre ítélte. Az ifjabbik Burka már kitöltötte a büntetését, az idősebb még a rácsok mögött van. Eddig háromszor kérte a feltételes szabadságra bocsátását, hiszen az ítélet szerint a büntetés letöltésének kétharmad része után szabadulhatna, ám ezt a büntetés-végrehajtási bíró – Zeke László védő szerint meglehetősen sablonos indokolással – mindannyiszor elutasította.
Az állam most visszaköveteli idősebb Burka Ferenctől a 2007-ben neki megítélt 20 millió forintot. Első ránézésre könnyen rávágná az ember, hogy hát persze, hiszen bűnös. Hogy vajon mindenki számára meggyőzőek-e azok a bizonyítékok, amelyek alapján másodszor elítélték, akár egyéni megítélés dolga is lehetne. De nem az. Még csak vitatkozni sem érdemes ezen, hiszen jogerős ítélet mondta ki a bűnösségét, márpedig ezt mindenki köteles tiszteletben tartani és tudomásul venni.
A kérdés most inkább az, hogy vajon a magyar állam, és a képviseletében eljáró Igazságügyi Minisztérium is ugyanígy tiszteli-e a polgári bíróságnak a kártalanítási ügyben hozott jogerős ítéletét.
Nem véletlenül tettem fel az elején azt a sok eldöntendő kérdést. Mert nem könnyű ezekre válaszolni.
Ígérem, nem terhelem önöket hosszú és részletes jogi okfejtéssel. Megtette ezt Zeke László ügyvéd akkor, amikor az állam követelésével szemben ellenkérelmet nyújtott be a polgári bírósághoz.
Az állam azt állítja, hogy Burka Ferenc jogalap nélkül gazdagodott akkor, amikor megkapta a 20 millió forintot, hiszen évekkel később bűnösnek mondták ki. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Burka Ferencnek akkor éppen volt jogalapja a kártérítésre, méghozzá meglehetősen erős jogalapja: egy jogerős polgári ítélet. Az ügyvéd szerint az államnak egyetlen jogszerű módja lett volna visszakövetelni a pénzét, ha – miként az a büntetőeljárásban is történt – perújítást kezdeményezett volna a polgári bíróság ítélete ellen. Erre akkor nyílt meg számára a lehetőség, amikor Burkáék bűnösségét másodszor is kimondták. A Polgári perrendtartás szerint: „a perújítási kérelem előterjesztésének határideje hat hónap; ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől, ha pedig a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást (…), ettől az időponttól kell számítani”.
Vagyis az állam 2018 szeptemberében tudta meg, hogy Burkáékat ismét bűnösnek mondták ki. A most idézett szabály szerint tehát legkésőbb 2019 márciusában kellett volna perújítást kezdeményeznie. Ez egy úgynevezett jogvesztő határidő, vagyis a mulasztás később nem pótolható. Ha a bíróság most – jogerősen – kimondaná, hogy Burkáék jogalap nélkül gazdagodtak, akkor két, egyaránt jogerős ítélet lenne az ügyben: az egyik szerint járt a 20 millió, a másik szerint pedig nem. Ez azért enyhén szólva is kacifántos jogi helyzetet teremtene.
Nem lesz tehát könnyű helyzetben a Debreceni Járásbíróság, amikor döntenie kell a már amúgy köddé vált 20 millió forint sorsáról.
