Az elmúlt napok alapján úgy tűnik, mintha nézeteltérésük lenne Szijjártó Péter külügyminiszterrel, amiről a magyar állami média rövidebben számolt be, mint indokolt lett volna.
Nincs nézeteltérésünk, sőt az én szándékom kifejezetten az volt, hogy megtegyek mindent a Magyarország és Szlovákia közötti remek kapcsolat fenntartásáért, de ennek érdekében beszélnünk kellett. A beszélgetés nem volt konfliktusos, annak hangulata normális, fair és barátságos volt. Szóba hoztam néhány olyan ügyet, amelyek fontosak a szlovák oldalnak.
Milyen ügyeket?
Mielőtt ezeket felsorolnám, hadd térjek ki arra, hogy korábban is voltak olyan ügyek, amelyeknek a kétoldalú megbeszélésére nem volt idő vagy lehetőség találkozóink során. Hangsúlyozom, az országok közötti normális diplomáciai kapcsolatban ezeket a kérdéseket meg kell tudni beszélni.
Megkértük magyar barátainkat, hogy amennyiben programokat hajtanak végre Szlovákiában, azokról szóljanak előre, és ezekről ne a médiából értesüljünk.
Milyen programokra gondol?
Az első ügy a szlovákiai templomfelújításoké. Néhány hónapja, a médián keresztül tudtuk meg, hogy a magyar állam támogatni szeretné ezeket. Mi azt gondoljuk, az a normális, ha a magyar kormány tájékoztat minket ezekről a terveiről, és nem a médián keresztül kell megtudnunk. A másik téma, hogy néhány hete kiderült, a magyar kormány olyan döntést hozott, amely szerint egy magántőkealap közpénzből tervez mezőgazdasági földeket vásárolni a Magyarországgal szomszédos országokban. Szerintünk az lenne a normális, ha ebben az esetben is Magyarország előzetes tájékoztatást adna, hogy mi a szándéka a vásárlással. Egy jó kapcsolat alapja, ha a felek beszélnek egymással.
A támogatásokkal kapcsolatban is beszéltek, ha jól emlékszem.
Magyarország régóta folyósít a nemzeti kisebbségeinek támogatásokat Szlovákiában. Van erről egy érvényes megállapodásunk, amit 2004-ben kötöttünk. A jelenlegi gyakorlat azonban nem felel meg ennek a megállapodásnak. A harmadik pontom tehát az volt, amit Szijjártó Pétertől kértem, hogy Magyarország térjen vissza a támogatások folyósításának korábbi rendjéhez. Mi 2019-ben is kértük, hogy tárgyaljunk erről a kérdésről, ezt a mostani beszélgetésen is felvetettem. Nekem szlovák miniszterként kötelességem, hogy rákérdezzek, ha a szomszédom, ebben az esetben Magyarország, valamit szeretne csinálni a mi területünkön.
Amikor arról beszél, hogy Magyarország földet szeretne vásárolni a szomszédos országok területén, úgy érződik, mintha valami rosszindulatú dologra készülne a magyar kormány. Ettől tartanak?
Nincs ezzel kapcsolatban semmilyen szubjektív érzésem, csak kérdéseim. A lényeg, hogy hivatalosan nem tudunk a tervekről, a nagykövetségünk követi a híreket, onnan értesültünk erről.
Ha Magyarország valóban mezőgazdasági földeket tervez vásárolni adófizetői pénzből, mi ezzel a célja? Valamilyen célnak kell lennie, mert a közpénz – definíciója szerint – politikai szándékok alapján áramlik, ez normális, ez a politika logikája.
Biztos vagyok benne, hogy Szijjártó Péter megértette az ezzel kapcsolatos kérdéseimet, és válaszokat is fogunk kapni.
Még nem kapott?
Nem, de türelmesen várok. Szijjártó Péter múlt kedden volt Pozsonyban, a következő hétvégén újra beszélünk. A magyar fél hamarosan meg fog keresni minket, és választ ad majd a kérdéseinkre.
Ugyanezek a kérdések vonatkoznak arra is, hogy a magyar kormány épületeket vásárol meg Kassán?
Hasonlók, de nem ugyanazok. Erről is beszéltünk, mert a szlovák sajtó is megírta, hogy két szlovák városban is vásárolt a magyar kormány épületeket. Normális eljárásrend szerint az a menetrend ilyen esetekben is, hogy a vásárló fél előre tájékoztatja az adott országot, hogy mi a célja. Mondjuk, lehet az, hogy azért vásárolja meg az épületet, hogy diplomáciai szolgálatot működtessen benne. Most nem ez történt. A szlovák sajtó engem kérdez arról, hogy mi történik, mit tervez a magyar kormány ezekkel az épületekkel. Nekem pedig nincs válaszom a kérdésekre. A kétségeket el kell oszlatni, a kérdésekre pedig válaszolni kell.
Az ellenzék részéről van egy nyomás azzal kapcsolatban, hogy legyen erről a témáról vitanap a parlamentben. Szükség van erre?
Az én szándékom az, hogy beszéljünk erről. Sajnos mostanában kevesebb kétoldalú megbeszélés volt a két ország között. Látszik, hogy ha én rákérdezek ezekre a témákra, azonnal politikai ügy lesz belőlük. Nekem is tisztán kell látnom a programok céljaival kapcsolatban, de nem én vagyok az, aki szerint erről a parlamentben kellene dönteni. Minél előbb válaszokat kapunk a magyar féltől, annál kevésbé lesz ez politikai ügy Szlovákiában.
Ha visszatérhetünk kicsit az első ponthoz, a szlovákiai magyar sajtó véleménye a templomfelújításokról az, hogy a szlovák állam nem tett eleget ezért, így a magyar államnak kell segítenie Dél-Szlovákiában.
Szerintem a kettő között nincs kapcsolat, főleg a szlovák külügyminiszter munkájával kapcsolatban. Mindenkit arra kérek, különösen a szlovákiai magyar sajtót, hogy figyeljen arra, amit mondok. Én nem kritizálom a magyar kormányt azért, mert templomokat újít fel, csupán annyit kérek, hogy szóljanak róla. Külügyminiszterként arra számítok, hogy normális esetben erről értesítenek, és furcsának, különlegesnek találom, ha nem. Szomszédok vagyunk, de szuverén államok is, és vannak normális sztenderdek, ahogy kommunikálnunk kellene. Kötelességem ilyenkor kérdéseket feltenni. Szijjártó Péternek is azt mondtam, hogy ha bármilyen kérdése van, tegye fel, barátok vagyunk.
Már valamennyit szigorítottak is a külföldiek földvásárlásán, hiszen megkérték a kataszteri hivatalt, hogy minden ilyen esetben értesítsék a külügyminisztériumot. Ez megoldani látszik a problémát, de a kérdésem igazából az, hogy Szlovákia általában is ellenzi-e a külföldiek földvásárlását, nem csak Magyarország esetében?
Nincs ebben kompetenciám, én külügyminiszter vagyok, ez a mezőgazdasági miniszter szakterülete, és tudom, hogy fel is vette a kapcsolatot a magyar kollégájával. Meg fogjuk nézni a választ, amit a magyar kormány ad nekünk, de nem látok az ellenzés mögött racionalitást. Az Európai Unióban vagyunk, ahol szabadon lehet területeket vásárolni, de emögött a program mögött állami pénz áll. Minél előbb választ kapunk a miértekre, annál hamarabb megoldódik ez az ügy. Szokatlan számomra látni, milyen hisztériakeltés folyik a szlovákiai magyar sajtóban ezzel kapcsolatban. Megdöbbentem azon, hogy valami, ami partnerek és szomszédok között normális beszélgetésnek számít, ilyen felháborodást okozhat.
Hogyan lehet az, hogy az én kérdéseim olyan hisztériához vezetnek, amelyek után azt írják, hogy én a magyarok ellensége vagyok? Számomra ez elfogadhatatlan, ez a szlovákiai magyarok manipulációja, és óriási kárt okoz a kapcsolatainknak.
Mindenki, aki ismer, tudja, mennyire tisztelem a magyarokat, mennyire tisztelem Magyarországot. A tény, hogy ez a hisztéria elindult, csak megerősíti, hogy nem beszélünk eleget a kényes dolgokról. Arra is felhívtam a figyelmet a Szijjártó Péternek átadott lista kapcsán, hogy a retorikára is érdemes figyelni ezeknél az ügyeknél.
A szlovákiai sajtó egy része például a magyar földvásárlást a Benes-dekrétumokkal szembeni revansként látszik értékelni.
A két ügy között nincs kapcsolat, bár az ügy feljön időnként, főleg a kettőnk közös történelmével kapcsolatban. Trianon végtelen tragédia volt Magyarország számára, amit én tiszteletben tartok. De azt kérem, hogy engem is tartsanak tiszteletben, mert az, ami Magyarország számára tragédia volt, az a szlovák nemzet függetlenségének a kezdete is volt. De nem szabad, hogy ez rabul ejtse azt, ahogy egymással beszélünk, nem szabad túszul ejtenünk magunkat a történelmünk miatt. Ha a politikusok folyamatosan felemlegetik ezeket a sérelmeket, az mindig negatív következményekhez vezet. Tiszteletben tartom azt, ahogy Magyarország viszonyul a történelméhez, de ezt várom el fordítva is.
Érzett mostanában ilyesmit a magyar kormány felől?
Előfordul. Az Országgyűlésük elnöke időnként felhozza ezeket az ügyeket, és legutóbb is azt mondtam, hogy ezeket kölcsönös tisztelettel kellene vizsgálni. Ha mi is ünnepelnénk azokat az eseményeket, amelyek felháborodást keltenek Magyarországon, az csak olaj lenne a tűzre. Nem tesszük, hallgatunk ezekről. A kérésem az volt, hogy legyünk óvatosak abban, ahogy beszélünk, mert a történelmet nem lehet megváltoztatni. Én nem akarom eltörölni a történelmet a magyarok fejében, de senki nem tudja eltörölni azt a mi fejünkben sem. Tiszteletben kell egymást tartanunk. Annak a találkozónak a mottója, amelyre meghívtam Szijjártó Pétert, az volt, hogy kölcsönös kommunikáció. Ezért állapodtunk meg, hogy félévente le fogunk ülni ezekről az ügyekről beszélni. Szijjártó Péterrel minden hónapban találkozunk, de nem a szlovák-magyar ügyekről beszélünk.
Beleegyezett?
Természetesen. Az én benyomásom az volt, hogy Szijjártó Péter tökéletesen megértette a szándékaimat, mert tapasztalt a külpolitikában, és megérti, hogy amit kértem, nem megy a diplomáciai kapcsolatokon túl. Normális dolgokat kérek. Szerintem Szijjártó Péter jobban értett engem, mint sok szlovákiai magyar, vagy a portálok, amelyek ezekről az ügyekről írtak.
A visegrádi csoport valójában tényleg hatalmi központtá vált az Európai Unióban, ami azért érdekes, mert ennek egyik tagja, Lengyelország nemrég hozott egy érdekes döntést az Európai Unió jogának elsőbbségével kapcsolatban, másik tagja, Magyarország pedig rendeletben ünnepelte a döntést. Ön mit gondol erről?
Nem látok okot ennek az ünneplésére. Sokkal inkább arra, hogy emlékeztessük magunkat, hogy olyan közösség vagyunk, amely tiszteletben tartja az uniós jogot, és tiszteletben tartja a saját szerződéseit, így az európai szerződéseket is. Lengyelország és Magyarország esetében az a tagság feltétele, hogy egyértelmű legyen a helyzet azzal kapcsolatban, hogy ahol az Európai Uniónak kizárólagos kompetenciája van, ott elsőbbséget élvez a tagállami joggal szemben. Ez a szlovák alkotmányban is benne van. Nem látok okot az ünneplésre, de a Szlovák Köztársaság érdekében is el kell mondanom, hogy tiszteletben kell tartani az uniós szerződéseket és a szlovák jogot is. Lengyelország nem az első ország, amely ezzel kapcsolatban döntést hozott, de Szlovákia érdeke az, hogy az uniós jog tiszteletben legyen tartva.
