Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
Belföld

Cser-Palkovics András: Sokat vitázom, olykor a saját kormányommal is

A politikusok és a pártszimpatizánsok többsége a magyar valóságot csak a saját buborékjából szemléli, amelyben gyakran válnak az emberek elvakulttá és túl harciassá – mondja a 24.hu-nak Cser-Palkovics András, aki szerint fontos, hogy a jelenlegi kormány is megértse: egy erős államot nem lehet felépíteni és működtetni erős és független önkormányzatok nélkül. A székesfehérvári fideszes polgármesterrel a várható mocskos kampányról, vérző ujjról, VIP-páholyról, Dobrev Kláráról és fizetés nélküli szabadságról is beszélgettünk.

Tíz évvel ezelőtt valaki így jellemezte önt: „A 2010-ben polgármesterré választott Cser-Palkovics első lépésként markáns stílusváláson ment keresztül. Korábban szinte minden szembejövőbe belekötött, polgármesterként azonban elhagyta az éles, olykor durva beszólásokat, egy ideje a kompromisszumkereső, a különböző törekvéseket integrálni képes politikus hangján szólal meg.” Tudja, hogy ki írta ezt?

Fogalmam sincs. Talán Török Gábor?

Ezt most bóknak veszem. Nem csoda, hogy nem tudja, ezeket a mondatokat ugyanis én írtam önről egy évtizede a Népszabadságban. Akkor még nem tudtam eldönteni, hogy a korábbi, a Fidesz helyettes szóvivőjének konfliktusgeneráló szerepe, vagy a higgadt városvezető posztja áll-e közelebb a személyiségéhez. Ön számára egyértelmű a válasz?

Abszolút. A polgármesteri szolgálat sokkal közelebb áll a személyiségemhez. Egy szóvivő egy adott közösség üzeneteit, olykor paneljeit közvetíti a nyilvánosság felé. Teszi ezt folyamatosan, napról napra. Ez egy rendkívül kötött szerep, kevés lehetőség nyílik a személyes vélemény megfogalmazására, talán csak a stílusban, a szóhasználatban lehet egyéni jellemzőket felmutatni. Én viszont szeretem formálni, alakítani a közügyeket, ez egyrészt vonzóbb is a számomra, másrészt a polgármesteri szerepkörben talán többet is tudok adni a személyiségemből.

Nyilván ez az egyik oka, hogy nemrég a Facebookon bejelentette, nem indul a jövő évi parlamenti választáson. De miért pont most tartotta ezt fontosnak közölni?

Minden országgyűlési választás előtt fel szokott merülni, hogy biztosan be akarok ülni a parlamentbe, biztosan valamilyen kormányzati pozícióra aspirálok, és szívfájdalom nélkül itt hagynám a polgármesterséget. Mivel lassan kampány üzemmódba fordul az ország, szerettem volna minél előbb jelezni, hogy maradok a városomban.

És közben odaszúrt Karácsony Gergelynek meg Márki-Zay Péternek.

Nem tagadom, kissé zavar, hogy az elmúlt hetekben másról sem hallottunk, mint önkormányzati képviselők és polgármesterek azon bejelentéseiről, hogy elindulnak az ellenzéki előválasztáson, logikusan azzal a céllal, hogy a jövő tavasszal parlamenti mandátumra cseréljék a másfél évvel ezelőtt elnyert önkormányzati tisztségüket. A kritikám nem is elsősorban Karácsonynak és Márki-Zaynak szólt, hanem a fehérvári közgyűlés ellenzéki képviselőinek, akik elindulnak az ellenzéki előválasztáson. Más a felfogásom az önkormányzati munkáról, mint azoknak, akik a választóktól kapott felhatalmazásuk ellenére másfél év után egy másfajta politikai szerepre váltanának.

Önnek igen csak a bögyében lehet az előválasztás, nemrég arra kérte a fehérvári ellenzéket, hogy járványidőszakban ne nehezítsék a helyi védekezést politikai kampánnyal. Nem volt ez egy kisstílű lépés?

Talán ön értette félre, vagy én fogalmaztam félreérthetően, de szó sincs arról, hogy bármilyen módon minősíteném, netán akadályoznám az ellenzéki előválasztást. Én csupán annyit kértem, hogy mivel magát az előválasztást a nyár végén tartják, a pandémia harmadik hullámának lezárultáig a helyi ellenzéki politikusok a személyes találkozással is járó kampánymunkával ne veszélyeztessék a járvány elleni védekezést. Most, hogy túljutottunk a nehezén, semmi akadálya annak, hogy kampányoljanak. Épp a napokban járt Fehérváron Dobrev Klára, bízom benne, hogy csodálatosnak tartotta a várost, és jól érezte magát.

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Jó jel, hogy itt még fegyver sem került elő.

Mi minden vendéget szívesen látunk.

Visszatérve a parlamenti választásra, a Fideszen belülről sem kapott felkérést, hogy induljon a fehérvári egyéni körzetben?

Nem kaptam, de erre nem is lett volna ok, Vargha Tamás, a jelenlegi parlamenti képviselő kiválóan végzi a munkáját.

Az lehet, de ő 2018-ban 47 százalékot ért el a választáson, míg ön 2019-ben 61 százalékkal őrizte meg a polgármesteri székét. Vagyis ön helyben jóval népszerűbb, mint a pártja, és jövőre – amennyiben egyetlen közös ellenzéki jelölt indul – még szorosabb küzdelem várható a fehérvári mandátumért.

Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy egy önkormányzati választás relatív jó eredménye egy az egyben konvertálható lenne egy parlamenti voksolásra. Számításaim szerint legutóbb 4–5 ezer fehérvári polgár szavazott rám úgy, hogy egyébként nem a Fidesz szimpatizánsa. Semmilyen garancia nincs rá, hogy egy parlamenti választáson ők nekem szavaznának bizalmat, hiszen ott a pártpreferenciák jóval fontosabbak. Másrészt a politikai tevékenységemmel kapcsolatban az álláspontom 2010 nyara óta változatlan, és ezt Orbán Viktor is pontosan tudja.

Mi történt 2010 nyarán?

2010 nyarán az újdonsült miniszterelnök meghívott a képviselői irodaházba, hogy a politikai jövőmről tárgyaljunk. Három lehetőséget vázolt fel, ezek közül választhattam. Az egyik egy államtitkári poszt az újjáalakuló Miniszterelnökségen, a másik a közigazgatás átalakításával létrejövő kormánymegbízotti feladat Fejér megyében, a harmadik pedig a fehérvári polgármester-jelöltség volt. Egyetlen percig sem hezitáltam. Pontosabban egy percig azért vacilláltam: akkor 36 éves voltam, és nem voltam biztos abban, hogy kellően tapasztalt vagyok-e egy megyei jogú város vezetésére. Úgyhogy volt benne kockázat, de utólag azt érzem, megálltam a helyem.

Az éles politikai küzdelmek elől azonban városvezetőként sem menekülhet el, hiába fogalmazta meg, hogy „túlságosan is az országos pártpolitika terepe kezd lenni az önkormányzati világ”, valamint félti „a helyi politikai közbeszéd színvonalát az országos politikai közbeszéd színvonalától”. De miért lepte meg ez a fordulat? Miután 2019-re megszűnt a centrális erőtér, a fővárosnak és a megyei jogú városok felének az irányítását átvette az ellenzék, még szép, hogy politikai tereppé váltak a helyhatóságok, nem?

Egyáltalán nem lepett meg ez a fordulat, csak nem helyeslem az irányt. Nagyon kevés olyan közfeladat maradt mára, amelyben még van esély közösséget szervezni, áthidalni a politikai törésvonalakat. Ilyen például a polgármesterség, és ezt érzem most veszélyben. Nem hiszek a szekértábor-logikában.

De hát pont ugyanezt tette a Fidesz 2006 és 2010 között: az őszödi beszéd után átvette az önkormányzatok többségének irányítását, és helyi szinten is konfrontatív pártpolitikát folytatva készült fel a kormányváltásra.

Más volt a helyzet 2010 előtt. A második Orbán-kormány hozta meg azt a fontos döntést, hogy összeférhetetlenné tette az országos és az önkormányzati politikai pozíciókat. Ezt a lépést én úgy értelmezem, hogy nem csak egy jogi összeférhetetlenségről van szó, de elválasztották egymástól a különböző politikai szinteket is. Ez a különbség mosódott el egyre inkább az elmúlt egy-két évben. Ha egy településvezető – mindegy, hogy milyen színekben – beleszól az országos politikába, akkor ő maga és a hozzá kapcsolódó reakció is olyan stílusú lesz, mint az országos politikai közbeszéd színvonala.

Lehangoló. És most ne kezdjünk bele az ovis szintű vádaskodásba, hogy ki kezdte ezt az egészet. Lényegtelen, hogy ki kezdte, ez az irány biztosan rossz.

És hogy világos legyek: nem a vitáktól félek, sőt, azokat szükségesnek tartom. Én magam is sokat vitázom, akár a saját kormányommal is.

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Másik oldalról viszont természetesnek tűnik, hogy egy országos politikai szerepre készülő önkormányzati képviselő a helyi közéletben gyakorolja, miként kell konfrontatív módon politizálni. Mondok egy példát: a DK-s Ráczné Földi Judit – aki az egyik esélyese a fehérvári ellenzéki előválasztásnak – ezekben az években épp a helyi közgyűlésben szerezhet konkrét tapasztalatot a kemény pártpolitikai csatákból.

Remélem, nem okozok ezzel problémát Ráczné Földi Juditnak, de tény, hogy ő a leginkább együttműködő ellenzéki képviselő a közgyűlésben. Más kérdés, hogyha most leülne velem szemben, és országos politikai kérdésekről kezdenénk el beszélgetni, rövid időn belül kemény vitába bonyolódnánk, de még az sem fajulna el a személyeskedésig. A helyi ügyek 80-90 százalékában viszont egyetértünk. Más véleménnyel vagyok a frakciótársairól, velük sokkal nehezebben megy az együttműködés.

Ezek szerint két okból sem bánná, ha Ráczné Földi Judit nem jutna be a parlamentbe?

Pontosan. Szeretném, ha fideszes politikus képviselné a várost az országgyűlésben, de szerintem Fehérvár is jól járna, ha a képviselőasszony itt folytatná a közéleti tevékenységét.

Kifejezetten a képviselőasszony személyének szólt, hogy megvédte őt, amikor nemtelen támadások érték? Emlékeztetőül: egy videóban állt ki mellette, és ítélte el, amikor egy helyi trolloldal megrágalmazta őt.

Bárkinek a védelmében megtettem volna. Hozzáteszem, nemcsak én szólaltam meg az ügyben, Vargha Tamás parlamenti képviselő például egy csokor virággal fejezte ki az együttérzését.

Kövér László szerint minden idők legmocskosabb kampánya várható. Valóban úgy gondolja, hogy ez elkerülheti Székesfehérvárt?

Tartok attól, hogy ez elkerülhetetlen, de mindent meg fogok tenni, hogy megakadályozzam. Úgy látom, hogy az emberek jelentős része azt szeretné, sőt, azt várja el a politikusoktól, hogy ne durvuljon el a kampány. Hiába szeretne a többség nyugodtabb közéletet, a politikusok és a pártszimpatizánsok többsége a magyar valóságot csak a saját buborékjából szemléli, amelyben aztán gyakran válnak az emberek elvakulttá és túl harciassá.

Minden ember egy buborékból szemléli a magyar valóságot, ön talán nem?

Szükségképpen van egy buborék, az a kérdés, hogy mekkora és hány ember fér bele. Arra törekszem, hogy minél nagyobbra tágítsam, hogy eljussak olyan emberekhez és közösségekhez is, akik bírálják a munkámat. Muszáj megértenem, hogy miben és miért nem értenek egyet velem. Polgármesterként reális lehetőségem van rá, hogy folyamatosan bővítsem azt a kört, ahonnan impulzusok érkezhetnek hozzám. És persze a buboréknak semmiképpen nem szabad elefántcsonttoronnyá válnia.

Sokat van terepen?

Szerintem sokat. A feleségem szerint meg pláne.

Nemrég adott interjút lapunknak Dézsi Csaba András, aki azt mondta, hogy másfél év alatt, amióta Győr polgármestere, egyszer sem kapott leszúrást vagy kérést a Fidesz vezetőitől, esetleg a kormánytól, és egyetlen ügyben sem gyakoroltak rá kívülről nyomást. Ön már több mint egy évtizede fideszes polgármester, meglepne, ha önnek sem lenne ilyen élménye.

Pedig nem volt. Pontosabban egyszer előfordult, hogy kaptam egy telefont a párton belülről, hogy egy adott személyi kérdésben miért hoztam meg egy bizonyos döntést. Elmagyaráztam az indokaimat, és elfogadták, vagyis ebben az esetben sem kellett megváltoztatnom a döntésemet. Sokszor kritizáltam az elmúlt évtizedben bizonyos kormányzati lépéseket, de egyszer sem ért miatta retorzió.

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Nem csak Dézsi Csaba András, de nemrég a lapunknak nyilatkozó Fürjes Balázs is azt állítja, hogy a Fidesz egy demokratikusan működő párt, amelyben óriási viták nyomán születnek a fontos döntések. Akkor miért tűnik úgy a kívülállónak, hogy a Fidesz egy erősen centralizált, fentről irányított, Orbán Viktor egyszemélyi döntései alapján működő párt?

Itt is különbséget kell tenni a politika különböző szintjei között. A kormánytagokon kívül leginkább a Fidesz parlamenti frakciója van a kirakatban, ami viszont csak akkor működőképes, ha fegyelmezett. Két ciklusban voltam parlamenti képviselő, egyszer ellenzéki, egyszer kormánypárti, és mindkét időszakban rendkívül erős kötöttségekkel járt a munka. De fegyelem nélkül egy frakció működésképtelen, az adott politikai közösség szétmállik, széthull. Ehhez képest egy párt hétköznapi eseményei – a taggyűlések, a választmányi ülések, a zárt körű megbeszélések – jóval szabadabbak, éles viták alakulnak ki, gond nélkül meg lehet fogalmazni akár olyan belső kritikát is, ami a párttal vagy a kormányzással kapcsolatos. A helyi politikában még ennél is nagyobb a szabadság. Az nem egy lózung a részemről, hogy nem a Fidesznek tettem esküt, amikor elfoglaltam a tisztségemet, hanem a fehérvári polgároknak. Nekem is az a személyes élményem és a tapasztalatom, hogy a Fidesz egy demokratikusan működő párt.

Mikor volt utoljára heves vita egy politikai ügyben a Fideszen belül?

Az utolsó ilyen még most is tart, ez az önkormányzati bérlakások ügye. És nemcsak a fideszes polgármesterek ágáltak a benyújtott törvényjavaslat ellen, de az információim szerint a parlamenti frakcióban is heves volt a vita. Éppen a párton belüli tiltakozástól remélem, hogy a végén olyan törvénymódosítást fogad majd el a parlament, ami kiküszöböli az eredeti elképzelés hibáit.

Többet tett annál, minthogy kiírta a Facebookra az aggályait?

Persze, hogy többet tettem: személyesen konzultáltam a javaslatot jegyző Böröcz Lászlóval és Gulyás Gergely kancelláriaminiszterrel is.

Na de mikor?

Hát ez az: azok után, hogy tudomást szereztem a készülő törvényjavaslatról. Ami úgy történt, hogy épp kijöttem egy egyeztetésről, és láttam, hogy van egy csomó új üzenetem, azt se tudtam először, hogy mi a fenéről lehet szó. Aztán elolvastam az egyik országos hírportál cikkét, így értesültem arról, hogy mi készül. Ezek után kértem személyes konzultációt az említett párttársaimmal.

Elfogadták az érveit?

Úgy fogalmaznék: fel tudtam vetni olyan szempontokat, amelyek érdemben árnyalták az álláspontjukat. Ami azt jelenti, hogy jóval kisebb politikai vihar kerekedett volna az ügyből, ha ezek az egyeztetések a törvényjavaslat benyújtása előtt megtörténtek volna.

Ez az ügy is rávilágított arra, hogy komoly gondok vannak a kormány és az önkormányzatok közötti egyeztetések területén. És ez a probléma minden települést érint, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki vezetésűek.

Ön szerint olyan jogszabály születik a végén, ami elfogadható lesz az önkormányzatok számára?

Nagyon bízom benne. Higgye el, ha nem így lesz, azt is szóvá fogom tenni. Azt is remélem, hogy mindenki levonja ebből az ügyből a tanulságot. Nem szeretném, hogy a mindenkori parlament egy reggel arra ébredne, hogy előzetes egyeztetések nélkül hoz egy törvényt az önkormányzati vagyonnal kapcsolatban.

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Mondana egy-egy példát arra, amikor azt választotta, hogy keményen beleállt egy konfliktusba, mert az szolgálta inkább a város érdekeit, illetve arra, hogy a megegyezést, a kompromisszumos megoldást kereste, mert azt látta hatékonyabb eszköznek?

Az előbbire épp a lakástörvény a legszemléletesebb példa, mert olyan súlyú problémák voltak az eredeti javaslattal, amelyeknek a kezelésére csak a nyilvánosság elé vitt tiltakozás, a nyíltan vállalt konfrontáció adhat lehetőséget. Ezzel szemben nem éreztem megszólalási kényszert például a színházi törvény módosításakor, amikor is jelentős változások történtek a kinevezési gyakorlatban, márpedig ez szűkítette az önkormányzat korábbi mozgásterét. Azért nem tiltakoztam mégsem, mert közben már zajlott a színházfinanszírozás átalakítása, amelynek következtében az állam most már ugyanannyi támogatást ad a fehérvári színháznak, mint a fenntartó önkormányzat. Ez olyan mértékű forrásbővítést jelent, ami indokolttá teszi, hogy az állam is beleszólhasson az intézményvezető kiválasztásába. Ebben az esetben a kompromisszum több haszonnal járt a városnak, mint a kizárólagos kinevezési joghoz való ragaszkodás, még akkor is, ha nem zárható ki, hogy ebből a jövőben esetleg akadhatnak konfliktusok.

Úgy fogalmazott nemrég a koronavírus-járvány következményeiről, hogy „pártállástól függetlenül minden önkormányzatnak nehéz most, mindenkinek bele kell harapnia a saját ujjába, és az fáj.” Vérzik-e még ez a seb Fehérváron vagy már gyógyul?

Fehérvár esetében a legjellemzőbb gazdasági adat talán a helyi iparűzési adóbevétel mértéke. Ez 2010-ben 9,5 milliárd, 2019-ben közel 20 milliárd forint volt. Tavaly azzal kalkuláltunk, hogy a pandémia miatt ez visszaeshet 15 milliárd forintra, ehhez képest 17 milliárd lett az iparűzési adó. Ennek az a fő oka, hogy Székesfehérváron a gazdaság motorját az ipari vállalatok adják, amelyeket jóval kevésbé érintett a járvány, mint a szolgáltató szektort. 2021 első öt hónapjában a gazdaság növekedését, ezen belül a foglalkoztatottság emelkedését érzékeltük, nem irreális várakozás, hogy idén elérjük a 2019-es csúcsév számait. A kkv-adók kiesése idén nagyjából 2 milliárd forintos kiesést okoz a városnak, de komoly bevételünk maradt el a színház átmenti bezárása vagy az üres lelátók előtt megtartott sportesemények miatt. Tavaly több területen racionalizálásra kényszerültünk, legtöbbet az intézmények dologi kiadásain, illetve a saját fejlesztéseink, felújításaink elcsúsztatásával spóroltunk.

Ez valóban kezelhetőnek tűnik, viszont az ellenzéki vezetésű városok arra panaszkodnak, hogy nem az ujjuk vérzett, hanem a lábukat akarta amputálni a kormány.

Ezt erős túlzásnak érzem, ha bárhol is felmerült az amputáció veszélye, azt biztosan nem a kormány okozta, legfeljebb a vírus. Egyetlen olyan kormányzati intézkedés sem történt – beleértve az ingyenes parkolást is –, amely ténylegesen veszélyeztette volna az önkormányzatok gazdálkodását.

Nem tart attól, hogy egy esetleges 2022-es kormányváltás után Székesfehérvár ellenzéki vezetőjeként jóval nehezebb helyzetbe kerülhet?

Először is azért szurkolok, hogy ne legyen kormányváltás. Nyilván könnyebb dolgom van egy fideszes kormánnyal, mint egy ellenzéki kabinettel lenne. Persze ha mégis, akkor is reménykednék benne, hogy egy esetleges új kormány is tisztességesen viselkedne az összes önkormányzattal. Ezen kívül olyan személyiségnek tartom magam, aki képes kompromisszumokat kötni és egyezségre jutni más pártállású politikusokkal is. Ugyanakkor a fehérváriak biztosak lehetnek benne, hogy a jövőben is minden kormányzati döntéssel kapcsolatban el fogom mondani, hogy az a város számára előnyös vagy hátrányos, függetlenül attól, hogy milyen színű a kabinet.

Ha nem lesz kormányváltás, akkor is akadhatnak problémái, hiszen a jelenlegi kabinet jelentősen csökkentette a helyhatóságok önállóságát. Ön nem tart attól, hogy ez tovább folytatódhat 2022 után?

Válasszuk ketté a dolgot: 2010 és 2018 között az Orbán-kormányok számos lépést tettek az önkormányzatok megerősítésére, ilyen volt például az adósságkonszolidáció, a Modern Városok Program meghirdetése vagy az uniós források lehívásának a települések számára kedvező átalakítása.

Az elmúlt három évben azonban visszalépést érzékelek, de legalábbis megállt az önkormányzatok megerősítésének a folyamata.

Jelentős problémának látom, hogy az államapparátus és az önkormányzati apparátusok közötti egyeztetések beszűkültek, illetve akadnak olyan szakigazgatási feladatok, amelyek nem a megfelelő szintre kerültek, így például az építésigazgatás, amely láthatóan sokkal hatékonyabban működött a települési szinten. Nagyon fontos, hogy a jelenlegi kormány is megértse: az erős államot – amit egyébként egy helyes koncepciónak tartok – nem lehet felépíteni és működtetni erős és független önkormányzatok nélkül.

És miből fogja ezt megérteni a kormány?

Például abból, hogy én az összes lehetséges fórumon rendre felhívom erre a figyelmet.

Személyesen Orbán Viktornak is kifejti a véleményét?

Ha összefutunk és van rá lehetőségem, akkor igen. Sűrűn jár Fehérváron, itt élnek a szülei, a testvérei is, de általában nem politikai ügyekről beszélünk. Előfordul, hogy megkérdezi:

Mi a helyzet, Cserpa?

Olyankor elmondom, mik a legfontosabb történések a városban, néha a segítségét kérem. Azt például a közbenjárása nélkül nem tudtuk volna elérni, hogy a stadionrekonstrukció egyúttal egy városrész-rehabilitáció is legyen, amelynek a keretében megújult a sóstó és a környéke is.

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Ilyenkor kér tőle hivatalosan egy időpontot, vagy odamegy hozzá egy Vidi-meccsen a VIP-páholyban?

Ha fontos dologról van szó, megtalálom a módját, hogy beszélhessek vele, de már régóta nem járok a VIP-páholyba.

Miért?

Mert túl heves drukker vagyok. Vettem egy családi bérletet, ami közel van a pályához, ott szoktunk szurkolni az édesapámmal, a testvéremmel meg a gyerekeimmel.

Bekiabál a bírónak, hogy mit fújtál, te, hülye?

Igen, de a hülye jelző nélkül. Olykor a fiam szokott leinteni, hogy, apa, nyugodjál már meg. Egyébként nem is a focimeccsen vagyok a legvérmesebb, hanem a kosárcsarnokban, ott alig bírom türtőztetni magam.

Hogyan szólítja a miniszterelnököt? Viktornak?

Nem, elnök úrnak. Viszont tegeződünk.

Lesz még önből valaha jogász?

Most is az vagyok.

Már úgy értem, hogy állásban.

Most is állásban vagyok.

Ezt hogy érti?

Úgy, hogy a diploma megszerzése után a Videotonba kerültem vállalati jogászként. Amikor 2006-ban országgyűlési képviselő lettem, fizetés nélküli szabadságra mentem.

Ez most komoly? Tizenöt éve fizetés nélküli szabadságon van?

Pontosan.

Jó, akkor úgy kérdezem, visszamegy még valaha a Videotonhoz?

Vagyis azt kérdezi, meddig maradok még polgármester. Ez elsősorban a fehérváriakon múlik, attól függ, hogy meddig szavaznak nekem bizalmat. Én addig fogok kérni tőlük felhatalmazást, amíg látok magam előtt olyan feladatokat, amelyekkel ez a város tovább fejlődhet. Ennek ma még nem látom a végét.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.