Készül már a jövő nyári főpolgármester-választásra?

Sejtettem, hogy olykor meglepő és mulatságos kérdéseket fogok kapni önöktől, de erre a kezdésre nem számítottam. Egyáltalán nem foglalkoztat a kérdés. Önök szerint lesz?

Nem tudjuk, mindenesetre a Fidesz szerint az ellenzéki előválasztás csak színjáték, és biztosan Karácsony Gergely lesz a miniszterelnök-jelölt. A választás pedig nem tűnik lefutottnak, Orbán Viktor is arról beszélt múlt hétfőn a parlamentben, hogy vereség esetén maradna parlamenti képviselő. Ha Karácsony nyer, megüresedik a főpolgármesteri poszt – sőt akár vereség esetén is választhatja az Országgyűlést.

A főpolgármester folyamatosan húzódozott, hárított. Azt mondta, úgy hiányzik neki a miniszterelnök-jelöltség, mint púp a hátára, miközben az egész város tudta, hogy erre készül, és végül be is jelentette. Tapasztalati tény: eltért a szöveg és a valóság. Ebből még nem következik, hogy az előválasztás is cirkusz lenne, de valóban sokan mondják, hogy előre lejátszott dolog az is. Nem tudom, de az ősszel egy üveg pezsgőben fogadtam egy interjúban a Telex újságírójával, hogy Karácsony Gergely igenis miniszterelnök-jelölt szeretne lenni. Az lett. Most is mernék arra tenni, hogy akármilyen a casting, a végén ő lesz az összellenzéki jelölt.

És mit gondol, nyer vagy veszít 2022 áprilisában?

Szoros küzdelemben veszít.

Akkor nem lesz jövőre főpolgármester-választás?

Ez a kérdés tényleg nem foglalkoztat.

Nem akar főpolgármester lenni?

Eszem ágában sincs főpolgármesternek lenni. Budapest építése a kezdetektől fogva egyszerre feladata a városvezetésnek és a nemzeti kormánynak. Ha körbenézünk a fővárosban, azt látjuk, hogy a legjelentősebb dolgokat mindig a nemzeti kormányok valósították meg. Hidak, vasút, metró, villamoshálózat, középületek, közparkok. Ez igaz az elmúlt 150, és az utóbbi tíz évre is. Budapest legnagyobb fejlesztője mindig a kormány. Testhez állónak érzem a jelenlegi feladatomat.

Nem nagyobb dolog főpolgármesterként, közvetlen demokratikus legitimációval tenni a városért?

Amikor a Lánchíd és az óbudai hajógyár épült, Pestre érkezett egy skót mérnökcsapat. Az egyik mérnök magával hozta két unokahúgát. Baptistaként a pesti reformátusok közösségébe kapcsolódtak be, ott egy fiatal, tehetséges lelkész, Török Pál, udvarolni kezdett az egyik skót kisasszonynak. Összeházasodtak és ők lettek az én szépszüleim: anyai nagyapám dédszülei. Ha nincs a Budapest-gondolat, nem épül a Lánchíd és a skótok sem jönnek ide. Akkor Török Pál nem tud udvarolni, és én sem születhetek meg, ez a genetikai kombináció nem áll elő. Vagyis az életemet köszönhetem Budapestnek – sosem fogok tudni annyit dolgozni érte, hogy ezt megháláljam. Ezért is veszek részt örömmel a nemzeti kormány városépítő munkájában a budapesti fejlesztések felelőseként – és ha örömmel teszem, miért vágynék bármi másra?

Fogadunk arra, hogy sosem lesz főpolgármester-jelölt?

Fogadjunk! Egy pezsgőm már úgyis lesz a telexes kollégától, elteszem tarcsiba.

Harminchárom éve tagja a Fidesznek…

Igen, ’88-ban, az alapítás évében léptem be, az egyik első gimnazista csoportot hoztuk létre Hajdú Zoltán Leventével – ma a Kötcse melletti Szóládon református lelkész – az akkor Kilián György, mire végeztünk, már Németh László Gimnáziumban. Hoffmann Rózsa volt az igazgatónk.

Egy intőt adott érte legalább? 

Nagyon korrekt volt. Igaz, nem kértük ki előzetesen az iskolavezetés véleményét, mert azt gondoltuk, hogy jogunk van a szabad önszerveződéshez. A csoport megalapítása után viszont tájékoztattuk az igazgatóasszonyt.

Aki végül úgy döntött, hogy belép?

Azzal várt még néhány évet. De azt mondta, hogy ha betartjuk a házirendet, csináljunk, amit csak akarunk. Így is lett.

Harminchárom év alatt viszont egyszer sem indult választáson.

A Fidesz listáján szerepeltem nem is egyszer, de a bejutás veszélye sosem fenyegetett.

Miért döntött most mégis az egyéni képviselőjelöltség mellett? 

Mert demokráciában a legerősebb érv az emberek szava. Egy választott politikus súlya mindig nagyobb, mint egy kinevezetté. Az egyéni jelöltként való indulásra pedig most kapok először lehetőséget a 3-as választókerület Fidesz-elnökétől, Pokorni Zoltántól. Ő javasolta, hogy én legyek itt, Budán a Fidesz-KDNP jelöltje. Miután sok budaival, akár ellenzéki polgármesterekkel is sokat beszélve úgy láttam, munkámmal tudnám Budát szolgálni, elfogadtam a megtisztelő felkérést. Igaz, pusztán a matematika alapján nem én vagyok az esélyes: 2018-ban az egyik legjobb budapesti fideszes jelölt, Gulyás Gergely indult a körzetben, és 43 százalékkal nyert, de a most összefogó ellenzéki pártok jelöltjei együtt 55 százalékot szereztek. Ami a matematikában összeadás, az persze a politikában kivonás is lehet. Mégis, innen szép győzni.

Azt mondta, hogy Budapest a jobboldali, nemzeti kormányok idején fejlődött a legtöbbet. A választók ezt nem ismerték fel? Merthogy 2019-ben kilencévnyi Fidesz-kormányzás után váltották le Tarlós Istvánt, és segítették győzelemhez az ellenzéket a kerületek nagy részében – még Budán is, éppen a XII. kerületet kivéve.

A politikában a jó kormányzás önmagában nem elég a választási győzelemhez.

Mi kell még hozzá?

El kell találni, hogy mi a választás tétje. 2019-ben Budapesten az ellenzék sikeresebb volt ebben, illetve a tematizálásban. A Fidesz – a választás jellegéből adódóan helyesen, az eredményét nézve utólag helytelenül – helyi választásként kezelte az önkormányzati választást, míg az ellenzék országos tétet adott neki. Azt üzenték, hogy a választás a Fidesz-kormányról szóló népszavazás, most lehet sárga lapot felmutatni a régóta kormányzó Fidesznek.

Tarlósnál ráadásul piros lett az a lap. Pedig ön azt mondta róla egy interjúban, hogy ő volt a legjobb főpolgármester a rendszerváltás után. 

És ezt az állításomat azóta, sajnos, napról napra megerősítve látom. Tarlós István nemhogy pártkatona nem volt, párttag sem – szemben Karácsony Gergellyel, aki a szemükbe nézve megígérte a budapestieknek, hogy megválasztása esetén lemond a Párbeszéd társelnöki teendőiről…

Kicsi szervezetről van szó, nem olyan bokrosak azok a teendők. 

…ehhez képest nemhogy újraválasztatta magát pártelnöknek, de az ellenzék első emberének szerepéért is ringbe száll. Kicsi párt elnökeként egyébként még több pártmunkát kíván, hogy valaki az egész ellenzék vezetője legyen. Tarlós idején a Budapest-politika a budapesti ügyekről és a város előtt álló kihívásokról szólt. A közlekedésről, a közszolgáltatásokról, a parkokról és így tovább. Ez most nincs így. Az Economist nem mondható a kormány barátjának, 2019 őszén mégis arról írt, hogy Budapest a legélhetőbb város Kelet-Közép-Európában, és a városok rangsorában sokat javított a helyezésén Tarlós István hivatali ideje alatt.

A Fidesz mit tanult a két éve kapott sárga lapból? Vagy érik a piros? 

Jobban kell tudnunk elmondani, hogy mit miért csinálunk. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a párbeszédre, a kritikus beszélgetésekben való részvételre. Érdemes mindenben kitartóan ragaszkodni a polgári Magyarország eszméjéhez, munkakultúrájához, értékrendjéhez. Nemcsak hogy nem lehetünk gőgösek, fennhéjázók és kivagyiak, de nem is tűnhetünk annak. És Budapesten sem lehet teljesen átadni a közösségi médiát a versenytársnak.

Karácsony Gergely alkalmatlan, Gyurcsány Ferenc bábja – ezzel egyetért? 

Tőlem sosem hallottak ilyet.

Valóban, ezért kérdeztük. De parlamenti képviselőként is megteheti majd, hogy ne azt mondja, ami a papírra van írva?

Bár még mindig igaz, hogy vállalatvezetőként és egy nemzetközi ügyvédi iroda jogászaként eddig több évet töltöttem a magánszektorban, mint közszolgálatban, ötven felé már a kevesebb sem kevés. Harminchárom év alatt a politikában és a Fideszben is mindig csak azt mondtam és tettem, ami és ahogy saját belső meggyőződésemből fakadt. Nem mondom, hogy ebből sohasem volt konfliktusom, de még senki nem próbált meg rávenni az ellenkezőjére.

És nem zavarja, ha a pártjából mások mondanak ilyeneket, nagy tételben?

Nincs olyan közösség, amelynek minden tagja azt mondhatná, hogy náluk minden úgy történik, ahogyan ő szeretné. Az iménti kérdésükben idézett kéttagú mondatból azt a részt a politológusok és újságírók hivatottak elemezni, hogy ki mennyire a maga ura az ellenzék térfelén, és mennyire a nagy mágus, Gyurcsány Ferenc keveri még mindig a lapokat. Azt viszont

soha, egyetlen főpolgármesterre, így Karácsony Gergelyre sem fogom mondani, hogy alkalmatlan.

Extrém eseteket leszámítva egy választott vezető alkalmatlanságát kizárólag a választók mondhatják ki. Ítéletet mondani a főpolgármester teljesítménye felett a budapestiek joga. Amikor pedig vitáink ellenére megadom neki a főpolgármesternek kijáró tiszteletet, akkor valójában az őt megválasztó budapesti polgárok döntését tartom tiszteletben.

Milyen most a viszonyuk Karácsonnyal?

Rengeteg vitánk van, és egyre több, mert úgy látom, nem vezeti, hanem elhanyagolja a várost. Ma már azt nehéz megtalálnom, amiben egyetértek vele. Hol a hármas metró beígért légkondija, miért vesz ötmilliárdért luxusszállót a Városháza? Miért drágul feleslegesen ötmilliárddal a Lánchíd, miért megy ez az ötmilliárd forint előlegként, munka nélkül azonnal a kivitelező zsebébe? Miért nem lett két év alatt sem nyitott zöldpark a Városháza zárt parkolójából, miért nem fogtak hozzá még csak a tervezéshez sem? És noha még sorolhatnám a példákat, de ettől még megadom neki az illő tiszteletet a nyilatkozataimban és a személyes találkozások alkalmával is. Ő nevezett már engem zsarnokügyi államtitkárnak, nyilatkozta azt, hogy Fürjes inkább üljön le és fogja be a száját, másnap mégis ugyanolyan együttműködésre készen ültem le vele egy tárgyalásra. Mert a budapestiek érdekében kutyakötelességünk az együttműködés.

A városvezetés szerint viszont az nem együttműködés, hogy a kormány elvonja a válság miatt amúgy is küszködő önkormányzatok adóbevételeinek egy részét, majd Budapestet és a kerületeket – szemben a fideszes vezetésű vidéki városokkal – nem kompenzálja.

Másként látom. Úgy gondolom, hogy Budapest mindvégig csak eszköz volt Karácsony Gergely számára a kormány befeketítéséhez. Ezért a városvezetés kritikus azokban az ügyekben is, amelyekben valójában megállapodtunk, együttműködünk. Az ellenzék politikai érdeke, hogy Budapestre mutogatva bizonygassa: a kormány képtelen az együttműködésre, elnyomja őket. Ehhez képest mi azonnal javasoltuk a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának fenntartását, a miniszterelnök két kormányülésre is meghívta a főpolgármestert a megválasztása után. Ezen kívül számos Budapestnek kedvező megállapodást kötöttünk: ilyen a HÉV-vonalak teljes felújítása és a 2019-ben tető alá hozott színházbéke, ami azóta is garantálja a fővárosi színházak szabadságát és működését. És noha a kampányban zúgott a stadionstop, meg tudtunk egyezni úgy, hogy a főpolgármester támogatja az atlétikai világbajnokság megrendezését. Azaz az együttműködés jobb, mint amilyennek látszik, és valamivel rosszabb, mint amilyen lehetne.

Akkor Karácsony Gergely sokat tanult Orbán Viktortól? Mert ahogyan leírja a Karácsony-kormány viszonyt, az hasonlít az Orbán-EU kapcsolathoz. A valóságban együttműködünk, érkeznek az uniós pénzek, de közben brüsszeli elnyomásra panaszkodunk.

A jobbtól nem szégyen tanulni, a legjobbtól pláne nem. Orbán Viktor a legjobb magyar politikus, így miniszterelnöknek is a legalkalmasabb.

Akinek ilyen ambíciói vannak, nyilván igyekszik tőle tanulni.

Azt mondja, jobb, a viszony, mint ahogyan látszik, a városvezetés pedig politikai okokból rongálja e képet a nyilvánosságban. Ők viszont azt állítják, és erre nem reagált, hogy pénzügyileg lehetetlenítik el a fővárost, miközben a vidéki városokat kompenzálja a kormány az elvonásokért. Budapesti képviselőjelöltként mit gondol: a fővárosnak tényleg nem jár kompenzáció?

Azt állítom, hogy a városházi politikai boszorkánykonyhákban kifőzött narratívával, amely szerint van egy gonosz, behemót, elnyomó kormány, és egy kiszolgáltatott, szerencsétlen, tehetetlen önkormányzat, egyszerre szeretnék magukat áldozatként bemutatni, illetve felmentést kapni a semmittevésre. Csakhogy nehéz krokodilkönnyeket hullatni azért a Városházáért, amely ötmilliárd forintért vesz meg egy luxusszállodát, vagyis a Rác Fürdőt és a hozzá kapcsolódó hotelt. Teszi ezt úgy, hogy egyetlen külföldi vagy magyar ingatlanbefektető, szállodaüzemeltető sem jelentkezett a pályázatra.  Ez vagy azért lehet, mert aránytalanul magas az ár, és akkor közpénzből sem kellene megfizetni, vagy azért, mert rossz üzlet, akkor pedig ezért nem kellene költeni rá.

Nem lehet, hogy az Fővárosi Önkormányzat azt tanulta a Fidesz-érában, hogy úgy lehet nehéz időkben állami támogatáshoz jutni, ha a turizmusba ruház be az ember? Mészáros Lőrinc szállodáinál jól működött ez a modell.

A gazdaság újraindításakor a legnehezebb feladatok egyike a járvány miatt földbe állt turizmus újraindítása, és a magyar állam ebben a helyzetben odaáll olyan szállodák mellé, amelyek versenyképes szolgáltatásokat nyújtanak.

A kivételes adottságú Rác Fürdőt, ami vagy tíz éve áll kihasználatlanul az Erzsébet híd lábánál, ön szerint nem lehet versenyképesen működtetni?

Tíz évet töltöttem vállalatvezetőként az ingatlanfejlesztő, -befektető szakmában, szállodafejlesztésekkel is foglalkoztam. Ha ez olyan jó üzlet, akkor a magánszektorból miért nem jött ajánlat?

Mi a tippje?

Kérdéseim vannak.

Hallgatjuk.

Maradjunk annyiban, nagyon nehezen fér össze az, hogy állítólag kilóg a hátsóm a nadrágomból, és közben ötmilliárdért luxusszállodát veszek. Ebbe a sorba illik a Lánchíd ügye is: ötmilliárd forinttal drágábban újítják fel, mint amennyiből a Tarlós István által rajuk hagyott közbeszerzési ajánlatok alapján már megtehették volna. Ráadásul ezt az összeget egyetlen kapavágás nélkül zsebre teheti a kivitelező előlegként, miközben a Tarlós-féle szerződés szerint csak 75 millió forint járt volna munkakezdéskor a kivitelezőnek. Budapestiként  azért is verhetjük a fejünk a falba, mert a Tarlós-féle megoldással a munkát a járvány idején letudhatták volna, most pedig már az átadási ünnepségre lehetnénk hivatalosak, és nem azt néznénk, hogy végre tényleg elkezdődik-e a munka érdemi része, vagy tovább zajlik az alibiszerelgetés.

Nem látott hasonló példákat az utóbbi tíz évben az országban?

Ha konkrét esetre gondolnak, akkor tudunk arról is beszélni, de most a fővárosról kérdeztek, és ott azt látjuk: alsó hangon 80 milliárd forintra tehető az összeg, amit a Városháza különböző ügyekben kiszórt az ablakon, miközben arról panaszkodik, nincs pénze, és kompenzációt vár. Pedig amikor a főpolgármester azzal érkezett az ősszel a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsára, hogy adót emelne, hitelt venne fel, megszorítana, mi azt mondtuk, ez nem jó recept, és inkább magunkra vállaltunk 60-70 milliárd forint értékű budapesti közfejlesztést. Így a kormány végzi el a rakpart megújítását éppúgy, mint például a budai fonódó villamos meghosszabbítását. Sorolhatnám a projekteket, de ebből is látszik: a tények cáfolják a politikai narratívát, amely szerint Budapest kiéheztetése zajlik.

A minap bejelentették a Kútvölgyi kórház homlokzatának felújítását: az épület évek óta vállalhatatlanul néz ki, ön azt mondta, Csernobilra emlékeztet. Miért most érett meg az idő a beavatkozásra?

Mi sem vagyunk hibátlanok. Ennél az esetnél a bürokrácia lassúsága már vállalhatatlan volt, ezért is gondoltam, hogy az asztalra kell csapni. 2017-ben akarták megújítani a homlokzatot, de kialakult egy bonyolult vita, amelynek nyomán ma is pereskedés zajlik az akkori kivitelező és a kórház között. Ám attól, hogy van egy jogvita, a munkát el kellett volna végeztetni. Ezért mi most összefogtunk, elkészíttettük a terveket, beszereztük az építési engedélyt, a kormány biztosította a szükséges forrásokat, a munka pedig el is kezdődött.

Kit takar a mi?

Ez a kormány és a Szent János Kórház együttműködése.

Szerencsés egybeesésnek tűnik, hogy két-három nappal azután, hogy hivatalosan is budai képviselő-jelölt lett, megoldódni látszik ez a többéves probléma.

Én a Budaiakért és a budai megoldásokért szeretnék dolgozni. Nem lufihámozásra, ködszurkálásra, ideológiai merengésekre vállalkozom. Konkrét problémákra szeretek konkrét megoldásokat találni, az érintettekkel közösen. Az egybeesés, amit szóvá tesznek, nemhogy véletlenszerű, hanem nagyon is valós. Miután Pokorni Zoltán felkért az indulásra, rengeteget beszélgettem az itt élőkkel, hogy mik a helyi kihívások és milyen megoldásokat várnak a budaiak. A Kútvölgyire az egyik legcikibb mulasztásunkként csodálkoztam rá, amit azonnal meg kellett oldani.

Szóval ez lesz a XII. kerületi referenciamunkája?

Minden városépítő munkámat vállalom, gyümölcséről ismerni meg a fát. Bármelyiket bárki megvizsgálhatja, akár nagyítóval is, városépítészeti, esztétikai, hasznossági, pénzügyi szempontból egyaránt. A választókerületben teljes egészében befejezett és működő legnagyobb referenciamunkám a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem zugligeti új kampuszának kialakítása. A MOME csapatával sikerült úgy megépíteni, hogy nem csupán bővített, jobb, XXI. századi otthona lett a designegyetemnek, de közben lebontottuk a kerítést, kinyitottuk a teret, és megszületett egy 15 ezer négyzetméteres új budai közpark, ahol elültettünk 16 ezer bokrot, fát és cserjét. Nem hiába kapja sorra a hazai és nemzetközi építészdíjakat.

Ha már egyetem: megesett már, hogy egy projektből ennyire könnyen kipöckölték, mint a Diákvárosból, és a mellette vagy a helyén létesülő Fudan Egyetem építéséből?

Nem pöcköltek ki egyetlen projektből sem.

A Diákvárosból sem? 

Nem.

Nem önhöz tartozott volna?

De igen.

És önhöz fog? 

Nem.

Oldjuk fel ezt az ellentmondást.

Van két projekt egy óriási, százhektáros dél-pesti területen. Itt bőségesen elfér egymás mellett a Diákváros és a Fudan Egyetem kampusza. Logikus, hogy a két egymás mellett lévő, egymással kölcsönhatásban lévő fejlesztésnek egy felelőse legyen. És az is logikus, hogy a két felsőoktatási projekt a Fudanért mindig is felelős felsőoktatási miniszterhez, Palkovics Lászlóhoz került.

A kormányban gyakran történik meg, hogy feladatok jönnek, mennek. Ez nem kipöckölés, hanem a működés része.

Lesz Diákváros abban a formában, ahogyan elképzelték, amikor még az ön hatáskörébe tartozott a beruházás?

A kormány döntése világos: nem Diákváros vagy Fudan, hanem Diákváros és – esetleg – Fudan. Abban a formában, ahogyan azt a ferencvárosi önkormányzat Baranyi Krisztina által előterjesztett, 2019 őszén elfogadott határozata rögzítette: két ütemben, összesen 8000 kollégiumi helyet garantáló kollégiumváros épül. A Fudan Egyetem pedig akkor, ha az alsó hangon másfél év előkészítő munka elvégzése után megszületnek a szükséges döntések. Tartjuk magunkat ahhoz, amit Orbán Viktor az önkormányzati választás estéjén mondott: a kormány nem valósít meg semmilyen fejlesztést Budapesten, amelyet Budapest nem támogat.

Épül más is a közelben: atlétikai stadion, ami az utolsó mozaikok egyike ahhoz, hogy Budapest sportinfrastruktúrája készen álljon egy olimpiára. Tervben van még a budapesti olimpia?

Nincs napirenden. 2024-ben Párizsban, 2028-ban Los Angelesben, 2032 Brisbane-ben lesz az olimpia. Idén leszek ötvenéves, jó esély van arra, hogy a budapesti olimpia gondolata aktív éveimben már nem vetődik majd fel. Mi nem forgatunk ilyen tervet a fejünkben.

Fáj?

Azt gondolom, hogy mindent, így városfejlesztést és olimpiát is lehet jól és rosszul csinálni. Meg lehetne jól csinálni egy budapesti olimpiát. És ha jól csináljuk, az az országnak, a nemzetnek javára válna. A budapesti olimpia lehetséges előnyei miatt sajnálom, ha nem lesz soha.

Kérdeztük már, hogy mit tanult a Fidesz a 2019-es budapesti önkormányzati vereségből. Mit tanult Fürjes Balázs az olimpiai pályázat elbukásából?

Azt, hogy nagyon erős közösségi elköteleződés nélkül lehetetlen célba érni, ez pedig nem tud fennmaradni valódi politikai konszenzus nélkül. Éppen ezért 2017 februárjában az egyetlen helyes döntés az volt, hogy Budapest visszalép a pályázattól, mert megszűnt a korábban létező politikai egyetértés. Ezzel szemben az Egyesült Államok addigi tán legdurvább elnökválasztási kampányában a Hillary Clinton fő támogatói közé tartozó Los Angeles-i polgármester és Donald Trump talán csak az olimpia ügyében értett egyet, de azért együtt is lobbiztak. Franciaországban ugyanazt láttuk: öldöklő elnökválasztási küzdelem zajlott, de az olimpiarendezés ügyében megvolt az egyetértés. Idehaza viszont azt tapasztaltuk, hogy a szocialisták gyávaságból az ügy mellé álltak, mert akkor az látszott politikailag hasznosnak, majd a Momentum feltűnése után gyávaságból kihátráltak az ügy mögül, mert akkor meg az. A tanulság:

könnyen lehet, hogy népszavazás nélkül nem szabad belevágni az olimpiai pályázatba.

A kommunikációs stratégia mégis jobban hasonlított a Fidesz politikai logikájára, mint egy ilyen közösségépítő projekt nyitottságára. Hónapok álltak rendelkezésre, ehhez képest az első vita közben, amin részt vett, jött a hír Budapest visszalépéséről. A Fidesz a saját politikai logikájának áldozata lett?

Csakhogy a Momentum akciózásáig nem volt vita. 2015-ben a Fővárosi Közgyűlés és a Parlament 80-90 százalék feletti többséggel, ellenzéki támogatással döntött a MOB kezdeményezésének támogatásáról. A kormány csak ezután állt az ügy mellé. Másképp bele sem fogtunk volna. A Momentum kampányának indulása után pedig azonnal vállaltam a vitát  Fekete-Győr András Momentum-elnökkel. Ha tudjuk, hogy a régi ellenzék részéről nem valódi a politikai egyetértés, akkor megspórolhattuk volna magunknak ezt a kalandot.

Kizártnak tartja, hogy az ellenzék egy része ugyan egyetértett a céllal, de később úgy látta, nem jó irányba mennek a dolgok? Egy sor fejleményt említhetnénk az eltitkolt megvalósíthatósági tanulmánytól addig, hogy senki sem akart interjút adni a projektről, nyilvánosan érvelni az olimpia mellett.

Azzal egyet tudok érteni, hogy többet kell tenni, többet kell dolgozni a valódi politikai egyetértés és a közösségi támogatás fenntartása érdekében. Ismétlem, könnyen lehet, hogy egy népszavazással kell kezdeni, mert egy politikai álláspont, úgy tűnik, bármikor megváltoztatható.

Beszélt arról, hogy a Fidesz 2019-ben talán rosszul mérte fel, mi a tétje a választásnak. A 2022-es országgyűlési választásnak mi a tétje? 

Magyarország szabadsága és jóléte. Mi a szabadság? Az, hogy önmagunk lehetünk, nem mások mondják meg, kik vagyunk, nem mások elvárásainak kell megfelelnünk. A saját életünket élhetjük, és arról mi magunk dönthetünk. Ez a szabadság forog kockán, ha az ellenzék győz, és az általa kínált Európai Egyesült Államok-koncepció megvalósul. Azt is látjuk, hogy ha a baloldal kormányra kerül, mindig elveszi az emberek pénzét. Emeli az adókat, elveszi a családtámogatást, csökkenti a nyugdíjat, a költségvetést lenullázza, majd pánikszerűen kiárusítja a közvagyont. Ezzel szemben a mi politikai krédónk: Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Nem jelent nagyobb veszélyt a szabadságra, ha úgy tetszik, a szuverenitásra a paksi atomerőmű és annak orosz kölcsöne, a Budapest-Belgrád vasútvonalhoz felvett, esetleg a Fudan Egyetemhez kapcsolódó kínai hitel, mint az Európai Egyesült Államok gondolata? Már csak azért is, mert az előbbiek valóságosabbak.

Ez politikai vita köztünk. Ami jó, mert vita nélkül nincs demokrácia.

A Fideszben vannak viták?

Hajjaj! Annál nagyobb vitákat nehezen tudok elképzelni, mint amekkorák a Fideszen belül vannak.

Minden műhelytitkot tiszteletben tartunk, de mondana pár példát?

A vasárnapi boltzár bevezetése és visszavonása előtt is óriási vita volt, miként az olimpiai pályázat visszavonása előtt is, mert sokan hittünk az olimpiában, sőt biztos vagyok abban, hogy amennyiben a limai kongresszuson ott vagyunk, Párizs ugyanígy megkapta volna a 2024-es, Los Angeles a 2028-as rendezést, és Budapestnek adták volna a 2032-es játékokat. Bőségesen elég felkészülési idővel.

Kívülállóként a Fideszen belüli érdemi vitákból nem látszik semmi, legfeljebb az olyan inkább személyes évődések, mint amilyen a Tarlós István és Lázár János közötti odamondogatás volt. Mi a fóruma ezeknek a vitáknak? Hogyan képzeljük el? Németh Szilárd az asztalra csap az elnökségi ülésen, és azt mondja, ez nem mehet így tovább?

Zajlik ez formális és informális keretek között egyaránt. Testületi üléseken, kormányzati fórumokon, a kormányülésen éppen úgy, mint a Fidesz legkülönfélébb szintjein vagy baráti beszélgetésekben. A Fidesz Magyarország legerősebb és legelevenebb politikai közössége, és ebben nagy szerepe van a párton belüli valódi, érdemi vitáknak. És az is fontos, hogy mi minden gyarlóságunkkal együtt is valódi közösséget alkotunk. Kritikusaink sokszor gúnyolódnak a számunkra fontos bajtársiasság fogalmán. Márpedig ez létezik, mi csapatjátékosok vagyunk. Ha a csapat vagy a csapattárs teljesítményéről mondandónk van, azt az öltözőben beszéljük meg.

Korábban is volt olyan mondata, hogy mindig a Fideszre szavazott, és ez így is marad. Olyan ez, mint amikor az ember focicsapatot választ magának gyerekként? Nem tud a Fidesz olyat csinálni, hogy kiszálljon? Igyekszünk abszurd példákat mondani: kilépteti Magyarországot az EU-ból, fasiszta katonai diktatúrát vezet be, csatlakoztatja Magyarországot az újraegyesülő Szovjetunióhoz.

Embert és közösséget feltétlenül és bálványszerűen nem tisztelek. Ez vonatkozik a politikai közösségre is. A felsorolt példáik valóban irreálisak és elképzelhetetlenek, de érdekes bennük, hogy mind keletiek. És mivel ez korábban is szóba került, érdemes szót ejtenünk a Keletről. Magyarországon fenntartással kezelünk mindent, ami keletről jön. Érthető, ez a valós történeti tapasztalat. Ami szükségképpen a múlt. A jövő pedig a 21. században, ha tetszik, ha nem, keletre van. Ha megnézzük a népesedési, gazdasági statisztikákat, a tudományos életet, akkor Európa, sajnos, minden mutatóban esik vissza. Korábban a kínai vakcina volt a slágertéma, sokan támadták az ellenzéki oldalon, most már a WHO által is hitelesített globális konszenzus van arról, hogy életeket ment. Most a kínai egyetem van terítéken, amelynél bőven van még idő az egyeztetések lefolytatására, mert ebben a kormányzati ciklusban nem lesz építkezés. De ez azért mégiscsak a világ 34. legjobbnak rangsorolt intézménye. A Fudanon szerzett diplomát a Microsoft ügyvezető alelnöke, az IMF vagy éppen a J.P. Morgan és a Rolls Royce alelnöke. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy hatvannégy észak-amerikai egyetem, köztük a Yale és a Berkeley kooperál a Fudannal. Úgyhogy remélem, hamarosan ez ügyben is lehiggadnak azt indulatok, és tárgyszerű politikai vitát tudnak folytatni erről a projektről a városvezetők Palkovics miniszter úrral.

Ellenérzések most sem az oktatás nívójával kapcsolatban vannak, hanem azért, mert a kiszivárgott információk alapján a magyar kormány kínai hitelből, kínai vállalatokkal és kínai munkásokkal dolgoztatva költ annyit az egyetemre, mint amennyit a magyar felsőoktatásra áldoz egy évben. Miközben korábban az amerikai hátterű CEU-t, amely szintén nem utcaseprőket képzett, törvénymódosítással lehetetlenítettek el úgy, hogy Bécsbe kellett mennie.

A CEU-ügyben nem vagyok illetékes, annak nem volt városfejlesztési szála. A Fudannal kapcsolatban pedig fontos kérdéseket feszegetnek, ám állításokat megfogalmazni idő előtti. Még az sem dőlt el, lesz-e Fudan. Az illetékeseknek el kell végezniük az előkészítő munkát, azután születhetnek döntések. Leghamarabb 2022 végén. A magyar kormány nem hozott döntést arról, hogy épül a Fudan, miként a pénzügyi konstrukcióról sem, így természetesen arról sem, hogy melyik kivitelező és milyen nemzetiségű munkások vesznek részt a beruházásban.

Megnyugtató, hogy ha úgy alakul, ezek szerint még Mészáros Lőrinc még befuthat.

Bárki befuthat, már ha egyáltalán lesz kínai egyetem.

Azért nem véletlenül ő jutott eszünkbe: a polgári Magyarország ideájához hogyan illeszkedik, hogy Mészáros Lőrinc hazánk leggazdagabb embere?

Mi az összefüggés?

Egy kirívóan tehetséges ember ő, aki akár a Fudan Egyetemen is tarthatna üzleti előadásokat?

Látom, hogy a kritikus sajtónak és az ellenzéknek is a kedvenc témája Mészáros Lőrinc. Noha nem feladatom a cégbirodalmát átlátni, nem is vagyunk semmilyen kapcsolatban, de a hírekből nekem úgy tűnik, hogy több tízezer embernek ad munkát, több ezer magyar kis- és középvállalkozás dolgozik neki alvállalkozóként, és nem hallunk arról, hogy az alkalmazottai ne kapták volna meg a bérüket, hogy nagylétszámú leépítést jelentene be…

A Hunguest Hotel egykori dolgozói erre másként emlékeznek: a szállodalánc kapott 18 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást, 850 embert viszont kirúgott, hogy az állami pénzből folyó felújítások idején ne kelljen fizetni őket.

…arról sem hallottunk, hogy alvállalkozóit ne fizette volna ki, hogy körbetartozás lenne cégei körül. Igaza van, de ha nincs munka, válság nélkül sem szoktak üzemeltetési csapatokat tartani cégeknél évekig tartó építkezések idején.

Szóval büszkék lehetünk arra, hogy Mészáros ennyi tehetséggel, ezzel az üzletépítési technikával a csúcsra tört? Ez a magyar álom?

Az, hogy tíz, tizenöt, húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest a magyar gazdaságban jóval fajsúlyosabb szerepet játszanak Magyarországon élő, magyar cégeket tulajdonló, magyar vállalkozók, tulajdonosok, üzletemberek, az jó.

Mi történik ha 2022-ben győz ön is, a Fidesz is?

Lesz egy jó esténk.

Azt hinné az ember, hogy négy jó évük.

Így igaz. Először egy jó esténk és utána négy jó évünk.

Mik a tervei erre az esetre? Beül a parlament hátsó padjába mezei képviselőnek, marad a kormányzati feladatnál, esetleg – ilyet is hallani – frakcióvezető lesz?

Amit biztosan tudok mondani: beülök a parlamentbe, és nem leszek frakcióvezető. Foggal-körömmel küzdök majd Budáért, ami korántsem egyszerű, mert már most is találkozom azzal, hogy Budán kívül mindenki azt hiszi, ide csak születni volt nehéz, kolbászból van a kerítés. Ezért a városrész könnyen a sor végére kerül, amikor a forrásokért megy a küzdelem. Már csak ezért is olyan képviselő kell, akinek nem száll az inába a bátorsága, ha a miniszterelnökkel, a pénzügyminiszterrel vagy a frakcióval kell alkudoznia. Erre kész és képes vagyok. Kormányzati megbízást majd a választás után az Országgyűlés által kormányalakítással megbízott miniszterelnök ad annak, akinek akar. Eddig sem ugrottam el a feladatok elől, és ezután sem fogok, Buda és Budapest pedig számíthat rám.