Karácsonyi ünnepségek idén nem lesznek, ami hatalmas fájdalom nekünk is. Így valószínűleg végig megyünk majd a falvakban, és jó Mikulásként felakasztjuk a kerítésre az ajándékokat
– vette számba a lehetőségeket Tóth Ákos, a mélyszegénységben élő gyermekek megsegítéséért dolgozó Age of Hope alapítója, amikor arról kérdeztük, miben lesz más az idei, járvány sújtotta karácsony az eddig megszokottakhoz képest.
Az idei év viszontagságai mindenkiben mély nyomokat hagytak, ám míg legtöbben az ünnepi tradíciók miatt aggódnak, sokak számára az idén biztosan nem lesznek túl vidámak az ünnepek. Ez pedig nem kis részben annak köszönhető, hogy a koronavírus-járvány és az ahhoz köthető akadályok azoknak a szervezeteknek a munkáját is nagyban nehezítik, akik a legkiszolgáltatottabb rétegekről gondoskodnak.
Nehezen gyűlnek a cipősdobozok
Az Age of Hope is ilyen szervezet, amelynek vezetője elmondta lapunknak, hogy a járvány okozta rendkívüli állapotok miatt már év közben is némileg kizökkentek a megszokott működésükből, annyival több tennivalójuk akadt hirtelen. Mint mondta, voltak olyan falvak, ahol egyszerre 60–70 családfő is elvesztette a munkáját, ők ezt követően jellemzően Budapestre mentek dolgozni egy-egy napra alkalmi munkákra. Ezeknek a családoknak nem voltak tartalékaik, ezért azonnal segítségre szorultak, így az alapítvány szokásos tavaszi akcióit is ki kellett bővíteni.
Tóth Ákos kiemeli, hogy a tavasz során rengeteg felajánlást kaptak pénz és fogyasztási cikkek formájában is, akadt olyan cég, amely előzetes egyeztetés után félmillió forint értékben szállított le nekik termékeket. Közben pedig ők is igyekeztek úgy intézni a segélycsomagok összeállítását, hogy a helyi kisvállalkozásokat támogassák.
A száraztésztát az átányi tésztagyárból vásároltuk meg, ahol megváltozott munkaképességű, hátrányos helyzetű emberek dolgoznak és állítanak elő egyébként kiváló minőségű termékeket. De a tisztítószereket sem multiktól szereztük be, hanem egy olyan cégtől, amelytől korábban csak éttermek és szállodák vásároltak, így félő volt, hogy tönkre megy. Így viszont mindenki jól járt, mi bevételhez segítettük őket, ők pedig kedvezményes áron adták azokat a termékeket, amikre nagy szükségünk volt.
Most viszont valóban azt lehet mondani, hogy bajban az Age of Hope. Az alapítvány az ünnepek közeledtével minden évben cipősdobozok gyűjtésébe kezd, ezeket az aktivisták viszik el a mélyszegénységben élő családok gyermekeinek az 1000 gyerek karácsonya elnevezésű akció keretében. Az adományok legnagyobb részét évről évre jellemzően sportcentrumokban és középiskolákban gyűjtik össze, ám az ismert körülmények miatt ez most ellehetetlenült. A problémát úgy próbálták megoldani, hogy támogatói forrásokból saját maguk rakták össze az ajándékcsomagokat, eddig összesen kétszázat. De nem állnának meg itt, továbbra is fontos, lenne, hogy érkezzenek a felajánlások, mert az idő vészesen fogy, és az már biztosnak tűnik, hogy karácsonyig nem jön össze annyi tárgyi felajánlás, mint az előző években.
Ha ez még nem lenne elég, idén a csomagok átadása sem lesz olyan meghitt, mint az előző években. Ez nem csak a gyerekeknek fájdalmas, az alapítvány önkénteseinek is keserű pirula, Tóth Ákos szerint leginkább a pedagógiai vonatkozásai miatt. Az alapítvány önkéntesei ugyanis egytől egyig gimnazisták, akiket emberileg is érdemben formál, amikor a jól szituált budapesti környezetből lekerülnek egy szegény faluba, ahol sokan számukra addig elképzelhetetlen körülmények között élnek. Az aktivisták pedig pontosan átérzik ennek a szituációnak a fontosságát, nem véletlenül akarnak minden évben legalább tízen-tizenketten részt venni az adományozó körutakon.
A járvány miatt azonban idén sokkal kevesebb önkéntest tudnak bevonni a folyamatba, a kocsikban kis túlzással csak a sofőrök foglalnak majd helyet. E mellett igyekeznek mindent érintésmentesen kiszállítani, amiben a helyi kapcsolattartóik segítségét kérik. Könnyen meglehet, hogy az ajándékok végül tényleg a kerítésen fognak kikötni.
Nem a legideálisabb a helyzet, de nem fogjuk engedni, hogy ez a csonka év bárkit is megakadályozzon abban, hogy igazi karácsonya legyen.
Ilyen körülmények között hatalmas eredmény, hogy az alapítvány január 1-jétől Viss községben egy közösségi ház üzemeltetésébe kezd, ami egyszerre szolgál majd táborhelyül a budapesti gyerekeknek, szálláshelyként az önkénteseknek és bázisként a helyi gyermekek foglalkozásainak. A szervezetnél bíznak abban, hogy mind a járványt, mind a 2020-as év viszontagságait minél előbb maguk mögött hagyhatják, és jövőre már élményekben gazdag programokat szervezhetnek a számukra.
Az ingatlant az önkormányzattól béreljük egészen korrekt áron, és sikerült is jó minőségben felszerelnünk saját erőből. A fenntartásához, működtetéséhez várjuk a támogatásokat.
Sokaknak kell segíteni, és egyre csak többen lesznek
Az Age of Hope-hoz hasonlóan a Budapest Bike Maffia mindennapjait is alapjaiban határozta meg 2020-ban a koronavírus-járvány. A 2011-ben alakult szervezet fő profilja az utcán és a szociális ellátásban tengődő hajléktalanok támogatása, így különösen érdekes, miként tudtak foglalkozni ezzel a réteggel, illetve hogyan vészelték át a járványt azok, akiknek nincs hova hazamenniük.
Nagyon fontos elmondani, hogy mivel ezeknek az embereknek alig van szociális érintkezésük, ők számítanak a legkisebb veszélyforrásnak a járvány szempontjából. Ez így volt tavasszal és így van most is
– szögezi le rögtön az elején Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia alapítója.
A járvány őket sem kímélte, több olyan projektjük is volt, amit kénytelenek voltak felfüggeszteni, mert egyszerűen elapadtak az erőforrások. Ilyen akció volt a +1 szendvics, melynek keretében évente 50–70 ezer adag ételt tudtak biztosítani a rászorulóknak, de az iskolák bezárása miatt elakadt a projekt, ahogy az ételmentés is, amelyet a rendezvények tömeges elmaradása okozott. Ennek ellenére Havasi azt mondja, az ő tevékenységük nem lehetetlenült el a legnagyobb szigorítások idején sem, ami annak köszönhető, hogy nagyon sok embert tudtak elérni.
Tavasszal az alapvető élelmiszerek és használati cikkek mellett nagy mennyiségben vitamint szállítottak az utcákra, a hajléktalanszállókra és az idősgondozókba is, december 3-án pedig szintén egy újabb nagy projektbe kezdtek.
Egy hónapon keresztül minden nap készülünk valamivel, csomagokat rakunk össze, szendvicseket készítünk, mindehhez pedig az emberek segítségét kérjük. Muszáj javítanunk a szociális ellátáson, mert Covid van, hideg van, mert egyszerűen most minden összejöhet, ami szar.
Ők úgy tapasztalták, tavasszal nagy volt az adományozói kedv, ezért nagyon sok felajánlást begyűjthettek, de tudják, hogy nem ez az általános, és a hozzájuk hasonló szervezetek közül többen is rosszabbul jöttek ki a 2020-as évből. Ugyanakkor közelednek az ünnepek, amikor az adakozó kedv jellemzően ismét fellendül, így Havasi is bízik abban, hogy egyre több adomány fut majd be.
Az egyesület fő feladata, hogy az élelmezés és a szociális gondoskodás mellett folyamatosan tájékoztassák a hajléktalanokat a körülöttük zajló dolgokról, így a BBM-nek abban is nagy szerepe volt az év során, hogy a társadalom peremén élők is tudják és megértsék, mi történik épp a világban. Nekik köszönhetően mindenkiben tudatosult már, hogy a járvány veszélyes, a szigorító intézkedéseket pedig nem azért hozzák, hogy újabb ürügyet találjanak az utcán élők vegzálására. Arra a kérdésre, hogy a járvány, a gazdaság leállása és az egyre nagyobb arányú munkanélküliség tükrében érzékelik-e, hogy többen vannak, akik akár az ő segítségükre is rászorulnak, Havasi azt mondta: ennél csak többen lesznek. Ezt arra alapozza, hogy állandó kapcsolatban állnak a különböző befogadó egységekkel, amelyek egyre gyorsabb ütemben telnek meg, a tendencia pedig csak gyorsul.
Ételt osztani szinte lehetetlen
Talán még a fenti két szervezetnél is jobban megszenvedi az idei évet a Heti Betevő Egyesület, amelynek munkáját több módon is akadályozza a járvány. A szervezet fő tevékenysége a szabadtéri ételosztás, amelynek kiadásait békeidőben egyrészt a szórakozóhelyeken gyűjtött adományokból fedezik, másrészt olyan vendéglátó egységektől, amelyek az étkeztetés teljes költségét állják. Az egyik forrást a lezárások, a másikat a válságba kerülő gazdaság vágta el, ráadásul a kötelező távolságtartás mellett az ételosztást szinte lehetetlen szabályszerűen levezényelni.
A márciusban bevezetett korlátozások miatt egyik hétről a másikra felborult az ételosztási gyakorlatunk. A Klauzál téren például a megjelenő emberek száma addigra a 350-et is elérte, és nem tudtuk garantálni, hogy a biztonsági intézkedéseket be tudjuk tartani, tartatni. A vidéken működő csoportjaink tavasszal átmenetileg felfüggesztették az ebédosztást, és a VIII. kerületi csapat is leállt, mert több veszélyeztetett korú vagy egészségi állapotú önkéntesünk dolgozik ott
– részletezi az egyesület kálváriáját Nagy Emese, a szervezet társalapítója, aki lapunknak azt is elmondta, hogy a büdzséjüket is nagyon érzékenyen érintette az idei év, mivel a járvány miatt több olyan esemény elmaradt, ahol a korábbi években közel egymillió forintot tudtak gyűjteni. Azt pedig nem látják, hogy ezt a hiányt miként lehetne pótolni, így jelenleg úgy állnak, hogy tavaszig van forrásuk a további munkához.
A nehézségek ellenére a heti egyszeri budapesti ételosztást a legnagyobb szigor idején sem adták fel. Ennek érdekében a hajléktalanokat ellátó intézményeknél tájékozódtak, majd azt a döntést hozták, hogy az intézmények által elért rászorulókhoz juttatják el a több száz adag, egyenként becsomagolt meleg ételt.
Ami itt egy fájó és fontos részlet, hogy a jól ismert vendégeink közül sokakat így nem értünk el: egyedülálló kisnyugdíjasok, hajlékkal rendelkező, ám szegény emberek, akik eddig számíthattak ránk és a minőségi ebédre. Ők most hirtelen kikerültek a képből.
A korlátozások enyhülésével nyáron újra tudták fogadni az embereket, az ételosztást a tőlük telhető legnagyobb óvintézkedések mellett bonyolították le, ügyelve a távolságtartásra és a fertőtlenítésre, még maszkot is biztosítottak azoknak, akiknél nem volt. A novemberi újabb szigorítások miatt viszont ismét akadályokba ütközött a munkájuk. A Klauzál téren megint szünetel a kezdeményezés, a VIII. kerületi bázis ellenben most is működik, mert a helyi csapat meg tudta szervezni, hogy a területi családsegítőtől kiközvetített rászoruló családok képviselőit időrend szerint fogadják, így nem alakulhat ki a megengedettnél nagyobb csoportosulás. A vidéki helyszínek közül Makón és Pécsen hasonló szabályok betartásával és engedéllyel dolgoznak tovább, Székesfehérváron ellenben átmenetileg nincs ételosztás.
A szervezet munkája a tél beálltával különösen fontossá válik, kiváltképp úgy, hogy Nagy Emese szerint már most érzékelik, egyre többen vannak, akik tartós segítségre szorulnak.
A munka nélkül maradt fiatalok, középkorúak aránya az ételért várakozók között nyáron magasabb lett, mint korábban. Egyre több olyan segítségkérő üzenetet kapunk, amit nem tudunk teljesíteni, élelmiszercsomagot kérnek vagy másik vasárnapi ételosztás után érdeklődnek.
Sem ők, sem az Age of Hope, sem a Budapest Bike Maffia nem tehetnek mást, minthogy igyekeznek a legjobban alkalmazkodni a körülményekhez, hogy túléljék ezt az igazán embert próbáló időszakot.
