Farkas Norbert / 24.hu
Belföld

Még jobban szeretné magára húzni a szélsőjobb az Orbán-kormányt

A kormány előszeretettel merészkedik arra a térfélre, ahol korábban csak a szélsőjobboldal szereplői játszottak. Csak két példa 2020 politikai évkönyvéből: a sérülékeny csoportok – mint például az idősek és a betegek mellett az LMBTQ-emberek – tiszteletét és elfogadását hirdető mesekönyv betiltása az óvodákban, vagy a szegregált oktatásban részesülő romáknak járó kártérítés kikezdése. Meddig mosódhat még a határ a szélsőséges és a mainstream jobboldal között, és hogyan hat ez a közelgő választásra? A többi között ezt is boncolgatja a Political Capital friss kutatása.

Ami most szélsőségesnek számít, tíz éven belül a kormányzati narratíva része lesz

– fogalmazott egyik interjúalanyunk abban a friss kutatásban, amelyet a fősodron kívüli magyar radikális és szélsőjobboldali szervezetek vezetőivel készítettünk. Az volt a célunk, hogy megértsük, hol tart most a szcéna, de teljesebb képet kívántunk kapni a szélsőjobboldali szervezetek vízióiról, értékeiről és ideológiáiról is. Arra is kerestük a választ, hogyan látják saját politikai szerepüket, hogyan élik meg a kormány jobbratolódását a 2020-ra némileg légüres térbe került radikális erők.

Fókuszváltás

A Gyurcsány Ferenc vezette baloldali-liberális kormány elleni 2006-os tüntetések során feltűnő, majd az egyre mélyülő politikai és gazdasági válság idején megerősödő szélsőjobboldal 2010 után fokozatosan háttérbe szorult, befolyása és jelenléte gyengült, majd az évtized közepére a mozgalom válságba került. A szocialista-liberális kormány bukásával ugyanis nem csak céljait vesztette el: a retorikájában fokozatosan radikalizálódó, illetve az intézkedéseivel is egyre inkább ebbe az irányba haladó Fidesz-kormány előbb felkarolta témáit, majd hangosabban és – az „egybites” kommunikáció jegyében – egyszerűbben harsogta azokat saját választóinak. Ebben is szintlépést jelentett 2015, amikor megkezdődött a „migránskampány”, és hosszú évekre a bevándorlás vált a főtémává. Ez nemcsak a korábban romaellenes, antiszemita vagy soviniszta szélsőjobboldali mozgalmak fókuszának elmozdulásával esett egybe – az ellenség- és bűnbakképzés, valamint a félelem- és gyűlöletkeltés a Fidesz stratégiájának központi elemévé vált.

Berecz Valter / 24.hu

Régi és új szereplők

A mozgalom legnagyobb szervezetei a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), a Betyársereg (BS), a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) és a Légió Hungária (LH). A szélsőjobboldal „fősodrán” kívül található még az Identitás Generáció, amely a Franciaországból induló páneurópai identitárius mozgalom része. Frissen megjelent szervezet még a régi-új vezetők által fémjelzett European Patriots Unite, amely szintén az európai színtérre koncentrál. Utóbbiakat leszámítva a szervezetek szoros kapcsolatban vannak, közös programokat szerveznek, közösen lépnek fel egyes ügyekben, de víziójukat, ideológiájukat, tevékenységüket és megjelenésüket tekintve is különböznek egymástól. A Légión kívül a szervezetek támogatják a Jobbikból kivált, és – többek között épp a „mesekönyv-darálással” országos figyelmet kapó Dúró Dóra révén – parlamenti képviselettel is rendelkező Mi Hazánkat; együttműködnek vele, és népszerűsítik akcióit és üzeneteit.

Eközben a Jobbik felgyorsította a „néppártosodási” folyamatát. Az eredetileg a tábor bővítését célzó stratégia egyben a mozgalmi kapcsolatok lemorzsolódásához is vezetett. Átrendeződött a szcéna: új szereplők, új taktikák, új hangsúlyok jelentek meg.

„Mintha hazaérkeznél”

A meginterjúvolt szereplőknek akár mozgalmi életútja, akár családtörténete számos azonosságot mutat. Míg legtöbbjük számára a 2006-os év egyformán meghatározó volt a politikai öntudatra ébredésben, addig a személyes motivációik sokkal régebbre nyúlnak vissza: többségük világnézete a jobboldali, konzervatív családból és a hazafias, keresztény neveltetésből ered. Többek számára fontos még családjuk nemesi és/vagy erdélyi származása, a felmenők katonai élményei is, valamint az elődök kötődése a Horthy-korszakhoz. Szerepet játszottak az olyan történelmi és családi traumák is, mint az Erdélyből való menekülés, valamint a második világháború és az 1956 utáni üldöztetés, de a szélsőjobboldali szubkultúrához kapcsolódó zenei, közösségi élmények, fesztiválok jelentőségéről is beszámoltak.

Közös ellenségkép, változatos ideológiák

Bár a legtöbb szervezet tiltakozik a „soviniszta”, „rasszista”, „antiszemita”, „neonáci” stb. jelzők ellen, világlátásuknak és értékrendjüknek központi eleme a felsőbbrendűség tudata. A radikális ideológia nemzetköziesedése azt is eredményezi, hogy

az etnikai származás („magyar vagyok”) helyett mára egyre inkább a kultúra és identitás („keresztény-európai vagyok”), illetve a rassz („fehér vagyok”) kérdése került a szélsőjobboldali gondolkodás középpontjába.

Közösen vallott értékeik között egyaránt szerepel a nemzet, a hagyomány, a kereszténység, a rend, a biztonság, a közösség, az erős, autoriter állam igénye, ugyanakkor a liberalizmust egységesen elutasítják.

Mivel a radikális szervezetek leginkább valaki vagy valami ellen fogalmazzák meg magukat, identitásuknak lényeges eleme az elképzelt vagy szélsőséges példákból általánosított közös ellenségkép. De, mint általában, a szélsőséges narratívákban megjelenő ellenségképek is „szalmabábok”, amelyek elválnak a – többség számára gyakran láthatatlan és szimbolikus – csoportoktól, és akár azoktól függetlenül is léteznek.

A radikalizmus nemzetközi trendjével összhangban Magyarországon is az úgynevezett „nagy lecserélődés” narratívája áll az érvrendszer középpontjában. E szerint jól szervezett külső (például muszlim bevándorlók) és belső ellenségek (például liberálisok, melegek) fenyegetik a hagyományos értékek talaján álló fehér, európai fajt és civilizációt. A kutatásban végzett interjúk során rendre visszaköszönő – és a kormányzati kommunikációban is egyre nagyobb teret kapó – értelmezési keret sikeresen épít az etnikai és kulturális előjogok elvesztésével kapcsolatos félelmekre.

Marjai János / 24.hu

Az antiszemitizmus a nemzetközi trendek ellenére továbbra is fontos eleme a szcéna gondolkodásának, a tényként kezelt „zsidó világuralmi törekvés” pedig megjelenik a legtöbb narratívában. Mégis, interjúink során ennél sokkal nagyobb problémaként említették a bevándorlást, a – demográfiai és erkölcsi kérdésként egyaránt napirenden lévő – LMBTQ-kérdést, és persze a romaellenesség sem kopott ki. Mindennek keretét a keresztény értékek védelme adja, de veszélyként felmerült Európa elgyengülése is. A „homoszexuális propaganda” elleni fellépés – amely egyes szereplők esetében szinte a leglényegesebb és leghevesebb reakciót kiváltó kérdéssé nőtte ki magát az elmúlt években – a „faj-, nemzet- és hagyományvédelem” mellett a liberalizmus- és nyugat-ellenesség kifejezésre juttatása is.

Faltörő kosok

A teljes jobboldali politikai mezőt az „egy a tábor, egy a zászló” elve alapján uralni kívánó Fidesz és a szélősjobboldali szereplők között mára szimbiotikus a kapcsolat. Előbbi átveszi utóbbi témáit és üzeneteit, ami akár le is lombozhatná az „ötletgazdákat”, a legtöbbjük mégis inkább örül neki: „faltörő kosként” a közbeszédet és a kormányt a szerintük helyes irányba terelő „hajtóerőként” tekintenek magukra. Ahogy egy interjúalanyunk fogalmazott:

Szükség van erős szélsőjobbra, ami jobbról tolja a kormányt, minél jobbra, minél jobban.

Nem meglepő, hogy a „nemzeti érzelmű, de bátortalan” Fidesz kormányzásáról elismeréssel nyilatkoznak, legfeljebb még több határozottságot várnának el tőle.

Hogyan tovább?

Az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján világos, hogy a Fidesz számára nincsenek korlátok, ha a nyilvánosság uralásáról van szó. Bár a kormány eddig jórészt délibábos ellenségképeket választott (Soros György, Brüsszel), már eddig is számos jele volt a verbális és fizikai erőszak elharapózásának. A 2022-ben esedékes választásig a Fidesz feltehetően fokozni fogja a megosztottságot, további, a radikális színtérből kinövő témák felemelésére lehet számítani. Bár a szélsőjobboldali erőszak kockázata ma jellemzően alacsony, az általuk fenyegetőnek tartott társadalmi szereplők aktivizálódása, illetve a mainstream politika felől érkező legitimációs megerősítés feltehetően erőteljesebb önvédelmi reakciókra sarkallja őket, ami tovább gyorsíthatja a polarizációs spirált. A kormány részéről pedig nem látszik a terv, sem a szándék az esetleges gyűlölet- és erőszaklavina megfékezésére. A 2022-es kampány tehát az eddigieknél is durvábbnak ígérkezik.

Hunyadi Bulcsú

A szerző a Political Capital radikalizmus és extrémizmus programjának vezetője

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.