A Pesti Hírlapnak Beer Miklós azt mondja a koronavírus-járvány második hullámáról, hogy míg az első idején inkább döbbenetet és aggodalmat tapasztalt, most bár súlyosabb a helyzet, az emberek mintha hozzászoktak volna, nem vennék annyira tragikusan, nem érzékel pánikot. Őt is inkább megszokott problémáikkal, nem a járvány miatti aggodalom miatt keresik.
A nyugalmazott váci püspök elárulja, nem fél, de neki is egyre többször fordul meg a fejében, vajon ő mikor következik, mert hiába tartja be a járványügyi szabályokat, nem tudhatja, hol és mikor fertőződik meg. Az biztos, mostanában jobban érti Jézus szavait:
Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát (Máté 25,13).
Vagy Pál apostol felhívását:»…amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel« (Galata levél 6,10).
A volt amerikai bíboros, Theodore Edgar McCarrick pedofilbotránya felkorbácsolta a közhangulatot a katolikus egyház körül. Szerinte az előző pápákat nem tájékoztatták lelkiismeretesen, így nem ismerték fel a helyzet súlyát.
Ferenc pápa kaphatott először hiteles információt, és ennek nyomán végre kellő határozottsággal lépett fel.
Fontosnak tartja, hogy feloldotta a pápai titoktartás hagyományát, becsületesen a nyilvánosság elé tárta a szégyenletes történet jegyzőkönyveit . Úgy véli, az ügy az egész katolikus egyháznak nagy
tanulság.
Idehaza is sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a papságra készülők pszichológiai vizsgálatát illetően.
Arra a kérdésre, hogy az Orbán-kormány a gyerekvállalás, a család és az örökbefogadás ügyében konzervatívabb húrokat penget, Beer Miklós felidézi, Ferenc pápa – a róla szóló új filmben (Francesco) – a különféle szexuális identitásproblémával rendelkező emberek kirekesztése ellen szólt.
Ők is hozzánk tartoznak, ők is a testvéreink.
Szerinte a párkapcsolatukat ugyanakkor meg kell különböztetni a házasság és a család eszmei, jogi fogalmától, ezért esetükben az egyház – főleg a gyermekek védelme miatt – az örökbefogadást nem támogatja.
Utal rá, azzal nem ért egyet, hogy a lengyel klérus a nagyon szigorú abortusztörvényt támogatta. Egy katolikusnak szimpatikus lehet egy törvény, abba nem lenne szabad beleszólni.
Nem szabad címkézni a társadalmat. Lengyelország sem nevezhető keresztény országnak, bármennyire is szeretnénk. A vallásszabadság eszméje megköveteli az egyház és az állam szétválasztását.
Ahogy a keresztények is szeretik szabadon, hitük szerint képviselni elveiket, nekik is tiszteletben kell tartaniuk mások meggyőződését. Elfogadhatatlan lenne, ha kötelező lenne az abortusz, hívő ember azt nem fogadhatja el semmiféle esetben, amit meg is kell fogalmazni, de ezt nem kényszeríthetik rá a társadalom egészére.
Kiemelt kép: Bielik István /24.hu
