A Cívishírnek a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportjának vezetője, a Bárándon háziorvosként dolgozó Késmárky András mesél arról, milyen a vírushelyzet egy vidéki településen. A betegeknek
a kormányzati protokoll szerint első körben telefonálni kell, az orvos pedig egy kérdéssor alapján mérlegeli, alapos lehet-e a koronavírus-gyanú vagy sem. Maguk a betegek nem telefonálnak, hanem jönnek.
Azt látja, nincs az emberekben semmi félelem, ugyanúgy beülnek a rendelőbe, mint korábban, neki pedig, ha már ott vannak, meg kell őket vizsgálnia. Őt még senki nem hívta fel a tüneteivel, de más praxisban is csak egy-két ilyen betegről hallott. Azt viszont egyre többször tapasztalja, hogy elhallgatják az influenzaszerű megbetegedéseket.
Nem veszik komolyan
Bárándon a koronavírus-gyanú két embernél vetődött fel. Eszköz híján mintát ő nem vehet. A protokollnak megfelelően kórházi vizsgálatra küldte őket. Egyiküket mintavétel nélkül hazaküldték, a másiknál a munkáltató írt elő kéthetes karantént. A koronavírusról nem nagyon kérdezik.
Megerősítette a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Kincses Gyula bírálatát, az mondja, a háziorvosok nem kaptak megfelelő védőeszközt. A rabok által gyártott sebészeti szájmaszk helyett úgynevezett FFP maszkok kellenének.
Teljes testruházatra, védőszemüvegre és megfelelő mennyiségű FFP maszkra volna szükség. Ezeket jelenleg saját úton kellene beszerezni, csakhogy elfogytak.
A dominóhatásra nem lát megoldást
Ha neki is karanténba kellene vonulnia, akkor kontaktszeméllyé válna a felesége is, akinek háziorvosként helyettesítenie kellene. Ráadásul, ha ő háziorvosként kontakttá válik, az azt is jelentheti,
hogy a környékbeli településeken felbukkant a koronavírus. Ami a többi környékbeli háziorvos érintettségét is felvetheti, holott éppen valamelyiküknek kellene átvennie a helyemet. Erre a bonyolult helyzetre egyelőre nem tudni megoldást.
Késmárky doktor biztos benne, hogy a járvány már nem megelőzhető. Reálisnak látja a WHO, és a német szakemberek 70 százalékos érintettséget előrevetítő számait. Ennek tükrében pedig arányosnak tartja a központi intézkedéseket, bár számára a
a rendszer kissé felkészületlennek is tűnik.
A centralizáció vidéken káros
Hiányosságnak tartja, hogy központi döntéseket nehezen lehet alkalmazni a kisebb településeken, nincsenek védelmi csoportok, amelyek szükség esetén képesek gyors, hatékony munkára.
Márpedig minél távolabb születik meg egy-egy döntés, annál nehezebben alkalmazható a helyi viszonyokra.
A fő feladat most a kórházi túlterheltség megakadályozása, meg kell értetni az emberekkel, hogy most ne induljanak útnak, mert Európáról egy nagy, közös térségként kell gondolkodni, ahol rövid időn belül majdnem mindenki érintett lehet.
A központi intézkedések e téren azért féloldalasak: betiltottuk a nagyrendezvényeket, a színházakat, ám a bevásárlóközpontok és a templomok működnek…
Féloldalas döntések, felemás érzések
A iskolák bezárásával kapcsolatosan vegyesek az érzései. A rendkívüli tanítási szünethez meg kell oldani, hogy legalább az egyik szülőt elengedjék a munkahelyéről. Esélyesebb, hogy a szülők kapják el a fertőzést, mint a gyerekek, akik azonban vírushordozókká fognak válni, ha rájuk, jelenlegi tudásunk szerint, a vírus nem is veszélyes. A legkomolyabb problémának azt érzi, hogy az emberek mennyire lesznek hajlandóak lemondani a napi rutinjukról, kényelmükről.
Ők óvintézkedésként csökkentették a rokonlátogatásokat, mindent halasztanak, a húsvétolást is, nem akarják kockáztatni, hogy megfertőzzék saját családtagjaikat. Orvosként a tesztelt minták számánál fontosabbnak tartja a kommunikációt és a karanténra vonatkozó szabályok betartását, és arra számít, hogy a járványt nem befolyásolja érdemben az időjárás, hiszen elég meleg van Olaszországban, mégis emelkedik a megbetegedések száma. Azért nem tartja túlzónak, ahogy a koronavírust a média kezeli, mert egy világméretű járvány jelentőségét nem lehet eltúlozni, főleg, ha egy kórokozó ilyen gyorsan képes felütni a fejét a Föld különböző pontjain.
Kiemelt kép: youtube.com
