- Orosz Mihály Zoltánt 2018 tavaszán állították fel Érpatak polgármesteri székéből. Az apró falunak ekkorra lett elege belőle végleg, és új vezetőt választott.
- Mindez mégsem jelentette Orosz politikai pályájának végét, tavaly ősszel ugyanis a közeli Nagykállóban választották önkormányzati képviselővé.
- Egy furcsa politikai alku révén került a testületbe, a cél az előző vezető leváltása volt.
- A nagykállói politikai viszonyok kuszaságáról sok mindent elárul, hogy ősszel fideszes indult fideszessel szemben, és DK-s a szocialista ellen.
- A kisváros tele van gyanús, uniós támogatási ügyletekkel.
- Ottjártunkkor kiderült, hogy Orosznak komoly támogatottsága van a kisvárosban, híveit mindenfelé megtalálni.
- Tőle pedig azt tudtuk meg, hogy az „érpataki modell továbbfejlesztett változatát úgy hívják, hogy nagykállói civil kontroll.”
- Az új polgármester részletesen beszámolt arról a 24.hu-nak, milyen együtt dolgozni Orosszal. Röviden: brutális.
Nagykállón két téma kerül folyton elő, ha valakivel beszélgetni kezd az ember. Igazi magyar ügyek ezek: egyik a dicső múlt, másik a csúfos jelen, a politikusok, a lopások, a vircsaftok kora. Előbbi itt arról szól, hogy Nagykállót bizony lenyomta a szomszédos Nyíregyháza, pedig korábban ez a ma tízezres kisváros volt a vármegyeszékhely, neki volt középkori alapítása, pár száz éve még nekiállt a zászló, aztán Nyíregyháza pikk-pakk elhúzott mellette, és ez alighanem már így marad örökre.
Ennek ellenére Nagykálló nem álmos kisváros, sőt olyan dolgok történnek errefelé, mint talán sehol ebben az országban. És ezzel máris a második témánknál járunk: a jelennél.
Az előző polgármester benzines ügyét például kívülről fújja itt mindenki, a buszmegállókban ma is csak csóválják a fejüket a helyiek, amikor erről érdeklődünk. Nemrég bíróság elé állt emiatt a fideszes politikus, a vádirat szerint egész szép summát szakítottak páran azzal, hogy az önkormányzat számlájára tankoltak egy apró magánkútnál, aztán a benzint eladták, a pénz pedig ment a maga útján, volt erről vallomás, vádemelés, az ítélet mégis „bizonyítottság hiányában” felmentette a szeptemberben még hivatalban lévő Juhász Zoltánt. Csakhogy az évekig húzódó ügyben hozott ítélet csak a börtöntől mentette meg a helyi vállalkozót, a politikai bukástól nem. Pedig 2006 óta már negyedjére lett volna polgármester, ám tavaly októberben végül alulmaradt a rebellis alpolgármesterével szemben.
Nagykálló ugyanis változást akart. Ezt meg is kapta, bár talán nem úgy, ahogy azt sokan gondolták.
Az asztaloknál ma már ugyanis nem a benzinmutyi a téma, hanem az, hogy tényleg megütötték-e az új polgármestert pár hete, hogy az a lendülő ököl tényleg eltalálta-e Horváth Tibort, vagy sem. Az az ököl egyébként nem akárkihez, hanem Orosz Mihály Zoltánhoz tartozott, aki az érpataki bukta után most Nagykállón politizál teljes erőbedobással. A levegő pedig izzik körülötte.
*
A viharos széllökésekkel kísért kétórás sztrádázás után azért is érkeztünk Nagykállóba, hogy ennek az ütésnek a körülményeit feltárjuk, és hogy megkérdezzük a feleket, pontosan hogyan zajlott az a bizottsági ülés, ahol a hirig történt. Könnyű dolgunk persze nincs. A korábbi érpataki polgármesterrel előbb megállapodunk egy személyes találkozóban, majd nem veszi fel a telefonját, hogy végül mégis meggondolja magát, és írásban kérje a kérdéseinket, a találkozót pedig csak úgy vállalná, ha azt élőben közvetítheti az általa gründolt Nagykállói Civil Kontroll Facebook-csatornán, de ebből inkább nem kérünk. Ő viszont azt mondja: biztos benne, hogy le akarjuk járatni, Érpatakon már megtanulta a leckét, most már jobban vigyáz az újságírókkal.
Orosz 2018-ban veszített időközi választást Érpatakon, ahol abszurditásokban és ijesztő képtelenségekben bővelkedő polgármesteri ciklusokat tudhatott maga mögött – perekkel, akasztással, és még ki tudja, mivel. Az érpataki bukás mégsem jelentette Orosz politikai pályájának végét, azt ugyanis itt, Érpataktól alig tíz kilométerre, Nagykállóban kezdte újra. Itt él, itt van a háza, állítólag korábban is ingázott a két település közt, tavaly nyáron pedig el kezdte építeni új imázsát: a tényfeltáró ellenzéki politikusét. Jobb pillanataiban afféle kisvárosi Hadházy Ákos lett belőle, bár ezt a kitételt alighanem mindketten kikérnék maguknak. Egy viszont biztos: volt mit ütni Nagykállóban, még a padlás is tele volt bűzlő ügyekkel.
A korábbi polgármesternél majdhogynem a pár milliós benzinsztori volt a legkevesebb. Volt itt például „vitorlázótó-fejlesztés” közel 50 millió forintból, aminek teteje sok nem volt, legalábbis mi nemhogy vitorlást, de tavat is alig láttunk a helyszínen, amikor megtekintettük a „fejlesztést”.
A Jobbikhoz köthető Alfahír korábban többször is forgatott a városban, megnéztek volna egy 600 milliós inkubátorházat, de csak gazzal benőtt üres földet találtak helyette, viszont megtalálták Juhász édesapjának sörfőzdéjét, amire majd 200 milliós uniós támogatás érkezett. De itt nem volt vége a rokoni szálnak: a nagykállói ipari park fejlesztésére közel 500 milliós kölcsönt adott az önkormányzat egy olyan cégnek, amely mögött nemcsak egy lichtensteini szál tűnt fel, de a polgármester testvére is. Amikor pedig mindezzel szembesítették Juhászt, a polgármester sajátosan reagált az uniós források felhasználását firtató kérdésekre: sorosozni kezdett.
Nem Nagykállóval kellene foglalkozni, hanem a magyarokkal. És nem a magyarok ellen kellene szavazni Brüsszelben
– dörögte a kocsiablakán kikandikálva, majd továbbállt.
Ezek után talán semmi meglepő sincs abban, hogy a nagykállói közélet legerősebb pillanatai ahhoz köthetők, amikor a 13 évig polgármester Juhász Zoltán és Orosz Mihály Zoltán valahogy összefutnak egymással. Például egy bírósági tárgyalás után ősszel, aminek utóéletét szerencsénkre Orosz rögzítette is. Alábbi, kettőjük közti, drámai erejű párbeszéd a videó második percétől élvezhető. A diskurzus Orosz korábbi állításairól szól, amelyeket Juhász gyanús ügyletei kapcsán eresztett el, tényfeltárói minőségében:
Közzétette: Nagykállói Civil Kontroll – 2020. január 31., péntek
Juhász Zoltán: Mindent hazudtál.
Orosz Mihály Zoltán: Mit? Mit? Konkrétan mondjunk ügyeket!
Juhász Zoltán: Azért álltam meg, mert most is provokálsz.
Orosz Mihály Zoltán: Nem, ez nagyon fontos közügy.
Juhász Zoltán: Provokálsz.
Orosz Mihály Zoltán: Ezek közügyek.
Juhász Zoltán: Egy hazug kutya vagy!
Orosz Mihály Zoltán: Most is próbálsz engem megalázni.
Juhász Zoltán: Nem! Hát egy hazug kutya vagy. Egy nyüszítő, hazug kutya.
Orosz Mihály Zoltán: Most is, most is!
Juhász Zoltán: Hány helyen jelentettél fel?
Orosz Mihály Zoltán: Foglak még… egyébként.
Juhász Zoltán: Jelentsél. Mint egy kutya!
Orosz Mihály Zoltán: Amit úgy látok, mint egy bűncselekményt.
Juhász Zoltán: Mint egy kutya!
Orosz Mihály Zoltán: Igen?
Juhász Zoltán: Egy hazug, alamuszi, sunyi kutya vagy.
Orosz Mihály Zoltán: És ezt lehet mondani ilyenkor?
Juhász Zoltán: Én nem vagyok közszereplő. A megbízóid, a te…
Orosz Mihály Zoltán: Isten a megbízóm.
Legközelebb a Juhász-féle sörfőzdénél találkozott a páros pár hete, ahol csaknem tettlegességig fajult az eszmecsere, bár hogy történt-e fizikai kontaktus, vagy sem, azt sokadik megnézés után sem könnyű eldöntenünk. Annyi mindenképp bizonyos, hogy Oroszt el akarják zavarni a sörfőzde épülete mellől, majd egyszer – mint Zrínyi a várból – a volt polgármester kirobog az épületből, és Orosz felé indul. Orosz érezve a bajt, távolodni kezd, de mintha elesne, talán meglökték, talán nem, ez nem derül ki. A párbeszéd (a felvételen a harmincadik perctől) ettől függetlenül itt is drámába illő. Ott kezdünk, ahogy Juhász odaér Oroszhoz, akinél remegni kezd a kamera:
Orosz Mihály Zoltán: Megmondtam, hogy menjél innen! Menjél innen, nehogy hozzám nyúljál!! Mit gondolsz te? Mit gondolsz te!?
Csend. A kamera nem mutat egy ideig semmit. Aztán visszajön a kép.
Juhász Zoltán: Mi a baj?
Orosz Mihály Zoltán: Tessék?
Juhász Zoltán: Rosszul lettél, vagy mi a baj?
Orosz Mihály Zoltán: Nem, de ennek lesznek büntetőjogi következményei. Rám támadtál!
Juhász Zoltán: Én?
Orosz Mihály Zoltán: Persze.
Juhász Zoltán: Kérdeztem, mit akarsz.
Orosz Mihály Zoltán: Rám támadtál!
Juhász Zoltán: Nem vagyok közszereplő.
*
Orosz Mihály Zoltán több Facebook-oldalt is kezelt az elmúlt időszakban, a kampány előtt kifejezetten a korrupciógyanús ügyeket piszkálta, amelyekből – ahogy említettük – akadt bőven Nagykállóban. A választás visszaigazolást is hozott a korábbi érpataki polgármesternek: ciklusok óta a testületben dolgozó képviselőket előzött meg, és lett alig 50 szavazat híján a legtöbb szavazatot kapott jelölt. Egy kivételével valamennyi fideszest, de egyébként az összes jobbikos és balos jelöltet könnyen maga mögé utasította.
Ebben pedig szerepe volt, hogy sokáig, ha nem is egy csapatban, de egy platformon állt a korábbi alpolgármesterrel, Horváth Tiborral, aki ősszel nem sokkal ugyan, de végül legyőzte a zavaros ügyeket halmozó Juhász Zoltánt, és ezzel ő lett az új településvezető. Orosszal együtt ők voltak azok a függetlenek, akik változást akarnak, a céljuk pedig világos volt: a múltat lezárni, és mielőbb új időszámítást kezdeni Nagykállón.
Erre kaptak közösen felhatalmazást, pár hete mégis csaknem ölre mentek ők ketten.
*
Horváth Tibor polgármesteri irodájában fogad, az új építésű, mutatós nagykállói városházán. A külsővel ő is elégedett, de azt mondja, a vállalkozó cudar munkát végzett amúgy. A múltkor is, amikor esett az eső, a lépcsőházban ömlött a víz.
Miért állt össze Orosz Mihály Zoltánnal? – kérdem tőle a lényegre térve.
A válasz egy sóhajjal kezdődik. Összebútorozásról szó sem volt, de valóban volt együttműködés. „Azt gondoltuk a választás előtt, hogyha az előző polgármester nyer is, akkor majd Orosz Mihály Zoltán lesz itt a fék” – hangzik a folytatás. Egy választási videó szerint volt megállapodás is, melynek lényege szerint a helyi Jobbik nem indítja el Oroszt saját polgármesterjelöltként, azzal ugyanis megosztották volna az ellenzéki szavazókat, cserébe viszont Horváth azt kérte a vele szimpatizálóktól: egyéniben szavazzanak a volt érpataki polgármesterre.
Ezt alighanem azóta már megbánta.
A szövetségesből ugyanis a választás után azonnal ellenség lett, Orosz folyamatosan támadja Horváthot, mára több fronton is. A panasz csak úgy árad a nagydarab polgármesterből, akit Orosz újabban a testületi üléseken már csak „tibikéz”:
Ő óriási terhet ró ránk, a polgármesteri hivatalra is. Folyamatosan adja be az adatigényléseit, rengeteget kell neki fénymásolni, több ezer oldalt, nagyon sok munkaóra ez. Aztán ha teljesítettük, jön az újabb igény. A másik tevékenysége a testületi üléshez kötődik. Amikor kimegy a meghívó a napirendi pontokkal, ő máris kezd a lakosságban negatív hangulatot kelteni, főleg a közösségi médiában. Vádaskodik, hogy mi lopni akarunk, elcsalni, privatizálni, és az az igazság, sokak nincsenek tisztában ezekkel a fogalmakkal, és hatással van rájuk az ilyen manipuláció. A testületi ülések háromszor hosszabbak miatta. Rengetegszer közbeszól. Tiszteletlenül. Mindent kommentál, és a legzavaróbb, hogy folyamatosan közvetíti élőben a csatornáján. Beszél is közben, és amellett, hogy ez idő alatt ő maga sem figyel, nagyon zavaró, hogy folyton egyszerre beszélünk. Emiatt aztán az emberek hamarabb tudják a döntést, mint hogy vége lenne az ülésnek, és persze úgy, ahogy ezt ő tálalja. Ezentúl feljelenti a hivatalt, és feljelenti a helyi vállalkozókat. Rájuk hívja a NAV-ot, a fogyasztóvédelmet, családok életét nehezíti így meg. Volt olyan cég is, amelyik miatta nem jött Nagykállóra dolgozni. Csak a kritika, a feljelentés, úgy érzi, mindenbe beleszólása van. Megnehezíti az életünket. Nagyon
– meséli Horváth, akinek a testületben sincs könnyű dolga.
A nyolc képviselőből négy fideszes és négy független, de utóbbiak közül egyik Orosz, akinek a támogatásával finoman szólva nem számolhat. Horváthnak amúgy a Fideszhez is érdekes a viszonya, lévén maga is Fidesz-tag volt nemrég, gondolkozásához mai napig ez a kormány áll legközelebb: „Minden rendszernek vannak hibái, de ez a kormány komoly eredményeket tud felmutatni. Sokkal rosszabb lenne, ha nem ez a kormány lenne hatalmon. Nagykálló pedig hálás lehet a sok támogatás miatt.”
A párt helyi vezetésével akkor rúgta össze a port, amikor bejelentette, ő indulna Fidesz-jelöltként a zavaros ügyekkel terhelt Juhász helyett, csakhogy ebből valamiért nem kért Simon Miklós, a választókerületi elnök, aki mégis Juhász mellett tette le a voksát, így Horváth – kizárva a Fideszből – függetlenként vágott neki, és nyert. „A korábbi önkormányzat működése olyan volt, mint egy családi vállalkozás, jelenleg is dolgozunk egy feljelentésen egy önkormányzati cégünkkel kapcsolatosan, mert olyan számlákat találtunk, amelyek felvetik a jogszerűség hiányát. Tudja, azt éreztem az előző ciklus alatt, hogy tudnám én ezt másképp is csinálni. Nem volt itt sem sport-, sem kulturális élet. Rossz irányba mentek a dolgok. Egyébként pedig azt vallom, nem a pártlistát kellene nézni, hanem az embert. Az elképzeléseim többségét támogatták eddig a fideszesek, tudunk együtt dolgozni a testületben.”
Most akkor volt ütés, vagy sem? Hogy volt ez a balhé? – térünk rá a kényes dolgokra.
Egy zárt ülésen történt az eset. Ennek a zárt ülésnek az anyagát akarta Orosz Mihály Zoltán a Facebook-oldalán nyilvánosságra hozni egy leendő gombaüzem kapcsán, ami viszont sértette volna az önkormányzat érdekét. Összeszólalkoztunk, odamentem, hogy elvegyem tőle a dokumentumot, kértem, ne tegye, erre csak hajtogatta, zsebébe tette, aztán elborult az agya, kivetkőzött magából. Ütés végül nem volt, de ez nem rajta múlt, hanem azon a bizottsági tagon, aki vagy háromszor megfogta a kezét. Ha nincs kamera, akkor Orosz Mihály Zoltán állat módján viselkedik, ordít, kiabál, káromkodik, anyázik, a múltkor is eldurrant az agya, már az öklét emelte, úgy fogták meg. Nem méltó az ő viselkedése Nagykállóhoz.
Friss ütközőpont kettőjük közt az említett gombaüzem, ami amúgy egy négymilliárdos, állami támogatást is élvező projekt. Orosz szerint rossz helyre tervezik, túl közel lesz a városhoz, különben is panamázás van a telek körül, ami hol a városé, hol a gyanús hátterű cégé. A polgármester eközben azt mondja: a múlt az múlt, a lényeg az, hogy 300 fő munkahelyéről lenne szó, ami plusz százmilliós adóbevétel, már ha persze minden összejön. „Ez komoly lehetőség a város előtt. Korábban volt fórum az új helyszínről, akkor nem volt ellenvetés” – teszi hozzá.
Orosz nemrég petíciót indított az üzem ellen, emellett temérdek ügyben aktív. Kóbor kutyák, buszmegállók, térkőmutyi, mindenre van ideje. Szerinte az új polgármester lényegében az előző hatalom folytatása, és ezzel a véleménnyel amúgy nincs egyedül. Amikor a városról kérdem, Kovács György, a DK helyi vezetője ugyanezt mondja, hozzátéve, hogy ebben-abban Orosznak igaza is lehet, „csak hát a stílusa”. Ő amúgy negyedannyi szavazatot kapott ősszel, mint Orosz, így esélye sem volt a testületbe kerülni, ahogy a teljes baloldal kívül rekedt, talán annak is köszönhetően, hogy külön volt egy szocialista és egy összbaloldali polgármesterjelölt. Valójában Oroszhoz képest marginális jelenségnek számítanak errefelé.
*
Irgalmatlan szél fúj a nagykállói piacon, egy asszonyt leszámítva nincs egyetlen árus se. Tőle akarom megtudni, mi Orosz támogatottságának oka.
– Bátor ember. Karakán. Elkezdett végre kekeckedni itt valaki, én is csak néztem, miket mond.
Meglepi?
– Meredek sokszor, nem mondom, hogy nem. De csak van benne valami, nem? Ha csak a fele igaz annak, amit állít… Ő az a típus, aki kimondja az igazságot. Nagy baj, ha a fele igaz.
A szél elől az egyetlen olyan helyre húzódunk be, ahol meleg italt adnak délelőtt, itt folytatjuk nem reprezentatív felmérésünket. Kedves asszony sürög a pultnál, mondjuk neki, mi járatban vagyunk.
– Az van, hogy kell az ilyen ember, aki basztatja a hatalmat. Basztassa is, lopnak ezek eleget! Annyi szar volt itt, maga azt el se tudja képzelni, az előző polgármester, jóisten!
Ön is bírja Oroszt.
– Nézem az oldalát, látom, hogy utánajár a dolgoknak, időt tölt vele. Meg hát azért Érpatakon is letett valamit asztalra. Ott azért voltak eredmények.
Eredmények?
– Vannak emberek, akiket úgy kell kezelni, ahogy ő tette. Itt is meg kéne próbálni azt, higgye el. Én tudom, maga nem. Maga pesti. Mondjuk azt nem hiszem, hogy itt ő valaha is polgármester lesz. Azért annyira nem hülyék az emberek!
De állítólag hiszékenyek. Ezt mondja egy olyan lakó, aki nagyon is tart az Orosz-jelenségtől. „Itt van tőlünk Érpatak nyolc kilométerre, és az emberek semmit sem tudnak róla, hogy ott mi történt. Annyit akartak, hogy jöjjön valaki, és füstölje ki az előző polgármestert. Hát most már az újat próbálja.”
Orosz Mihály Zoltán egyik legfrissebb projektje az úgynevezett utcabizalmi rendszer, amit a helyiek közül többen besúgóhálózatnak tartanak, mások tudatos hálózatépítésnek. Arról van szó, hogy Nagykálló fel van osztva részekre, ott „járőröznek” Orosz emberei, „lehet szólni nekik, ha baj van”. Baj a szomszéddal, baj a kóbor kutyákkal. Baj általánosságban. Ők pedig továbbítják a panaszokat Orosznak, aki így vagy úgy, de nekiáll az ügynek.
Nem siet.
A következő választásig van ideje.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
