Angela Merkel Sopronba látogatott, ahol a falak és kerítések európai nagykövetével, Orbán Viktorral találkozott. Feszült itt némi ellentét, amelyet nem sikerült feloldani.
A Páneurópai Piknik, amelynek harmincéves évfordulóját ünnepelte a két kormányfő, a határok lebontásáról szólt, ami némileg eltér Orbán Viktor narratívájától, ezt a logikai feszültséget pedig a miniszterelnök nem is igazán tudta feloldani. Azt mondta az evangélikus mise előtt elmondott beszédében, hogy Európát ma újra kell egyesíteni, továbbá:
Európa alapját a független nemzetek adják, ezért Európa egysége soha sincs kész, azt újra és újra meg kell alkotni.
Ez egy zavarbaejtő logikai mutatvány, mert ha nemzetállamokban gondolkodunk, az egységes Németország sem volt mindig egységes Németország, és nem csak a kelet-nyugati felosztás idején nem volt az. Németország bizonyos tekintetben a nemzetállamok ellenében lett szövetségi köztársaság, és ennek az alakulásnak egy állomását ünnepeljük most. Orbán Viktor viszont képtelen ellépni a nemzetállamok üzenetétől, ami, ugyebár, egy rendkívül pragmatikus pontja a politikájának: ha a nemzetállamoknál van a hatalom, akkor nála, mint miniszterelnöknél is van hatalom. Ha nem a nemzetállamoknál van, akkor nála sincs.
Vannak persze ezzel kapcsolatban is ellenérvek. A Guardiannak a találkozó előtt Nagy László, a Páneurópai Piknik egyik szervezője azt mondta, szerinte minden összehasonlítás fals az akkori fal és Orbán kerítése között, márpedig azért, mert az a fal megosztott egy nemzetet, ezt a kerítést pedig egy demokratikusan megválasztott kormány húzta fel a védelmünkre. Ebbe az értelmezésbe csupán annyi rondít bele, hogy a kelet- és nyugat-németek is meg tudták volna indokolni a fal létezésének okát azzal, hogy a Szovjetunió és a kommunizmus vagy a nyugati imperializmus befolyásától védi meg az állampolgáraikat. És sok tekintetben még mindig igaz, hogy nem feltétlenül érzi magát egy nemzetnek a keleti és a nyugati tartományokban lakó polgárság.
És akkor a nemzetállamok, mint a természetes rend elképzelésével kapcsolatban még nem is beszéltünk Orbán legfontosabb európai szövetségeséről, Matteo Salviniről, aki a migránsok előtt épp az Olaszországon belüli, észak-dél ellentétre feszült rá, hiszen ez a Liga létrejöttének az alapja is. Márpedig Olaszország abban az értelemben nemzetállam, ahogy Orbán Viktor ezt a kifejezést használja.
Orbán látszólag egyszerűen oldotta fel ezt a feszültséget.
Azért bontottuk le 30 éve a határkerítést a kelet-németek előtt, hogy szabadon és biztonságban élhessenek, most pedig azért épített Magyarország a déli határain kerítést, hogy ugyanezek a kelet-német emberek továbbra is szabadon és biztonságban éljenek. Mi a németek várkapitányi teendőit látjuk el a déli végeken. Saját pénzen tesszük, mondjuk, küldhetnének bőkezűbb muníciót is
– mondta a miniszterelnök. Ebben annyi ferdítés és hazugság van egyszerre, hogy még a politikai légtornász Orbánnak is izomláza lehet tőle holnapra. Egyrészt nincs logikai kapcsolat abban, amit úgy állított be, mintha lenne benne.
Az állandó várkapitányozás pedig egyre fárasztóbb háborús hasonlat. Amikor várkapitányokra volt szükség a déli határon, akkor hadsereggel vonult Európa ellen a török. Az a török, amelynek kormányával a Fidesz kifejezetten jó kapcsolatot ápol. Most nem hadseregek jönnek, hanem éhező szerencsétlenek lábon, vagy elsüllyedő tutajokban. Illetve, ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor már ők sem jönnek. Tény persze, hogy így sokkal könnyebb feladat várkapitánynak lenni, mint akkor, amikor vissza is lőtt az ellenség.
Merkel viszonylag egyértelműen elmondta, miért áll szemben Orbánnal. A kancellár szerint Sopron és a Páneurópai Piknik megmutatja, milyen fontos a szolidaritás, a béke és a humánus Európa:
Szem előtt kell tartanunk ezeket az elveket, egy nemzet jóléte mindig függ az európai közösség jólététől. Európa csak annyira tud erős lenni, amennyire képesek vagyunk kompromisszumokat kötni vitás kérdésekben, és ez megköveteli azt is, hogy átugorjuk saját árnyékunkat. A háború és szegénység sújtotta területekről nagy számban útnak induló menekültek arra emlékeztetnek minket, hogy milyen fontos harcolnunk a menekülést kiváltó okok ellen.
Persze ebben az üzenetben benne van a német külpolitika minden sikertelensége is. A német külpolitikát ugyanis alapvetően a német gazdasági teljesítmény érdekli, nem az elvont morális elvárások. A gazdasági teljesítmény pedig Magyarország szempontjából jó. Merkel ezért nem szólt vissza, amikor Orbán keveselte a német támogatást, miközben az uniós támogatásaink lényegében a gazdasági növekedésünket garantálják, és nyitott Orbán felé abban, hogy a migrációt a kiváltó okainál kell kezelni.
Egyébként valószínűleg ez volt az utolsó Orbán-Merkel találkozó, mert a kancellár nem indul újra, a két ország között létező viták pedig eddig is ritkán indokolták, hogy Európa legerősebb országának vezetője idelátogasson. Az utolsó látogatás pedig pont olyan lett Magyarországgal szemben, mint amilyen az amúgy nagy politikus Merkel Magyarország-politikája volt az elmúlt négy ciklusban: semmilyen, nemtörődöm, gyenge, fölösleges gesztusokkal és engedményekkel megtűzdelve.
