A múlt héten sokakhoz eljutott az a kampány, amelyben pedagógusok küldtek be magukról fotókat, megmutatva, hogy mennyi a nettó bérük, és azt is, ki hány évnyi tanulás és gyakorlat után viheti haza ezt az összeget. Három, a kampányban részt vevő tanár azt mesélte nekünk, hogy a megalázóan alacsony bérek miatt szinte „szégyen” tanárnak lenni, csak a hivatástudatuk tartja őket a pályán.
A helyzet a felsőoktatásban sem sokkal jobb, az egyetemi oktatók nemzetközi összehasonlításban aprópénzt visznek haza. Ám van még egy visszásság, amiről beszélnek egyetemi körökben, és most közérdekű adatigénylésekkel meg is bizonyosodtunk róla, hogy okkal:
Bárhonnan nézzük, nevetséges az egyetemi tanárok alapbére
2017-ben nagy vitát kavart Demeter Márton, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatójának azóta már nem elérhető Facebook-posztja, amelyben a többi között azt kifogásolta, hogy egy kezdő Aldi-raktáros többet keres, mint egy egyetemi docens. Demeter kifejtette, hogy bejegyzése nem kizárólag a jelenlegi kormány bírálata, az előzők sem tettek semmit a változásért.
A kutatói bértáblát több mint egy évtized után éppen az Orbán-kormány emelte először, de az egyetemekre hárította a béremelés kigazdálkodását, nem adott hozzá plusz forrást, így az intézményeknek máshonnan kellett spórolniuk (cafeteria, lakhatási támogatás) – azaz amit a kormány az egyik kezével odaadott, a másikkal elvette.
2015 óta 26,8 százalékkal nőtt az egyetemi oktatók bére, azonban egy ELTE-n végzett 2018-as belső felmérés alapján az egyetem munkatársai szerint a legégetőbb probléma továbbra is az maradt, hogy alacsony a fizetés, a munkabér és a teljesítmény nincs arányban, illetve a minőségi munkát nem becsülik meg eléggé.
A 2018. január elseje óta érvényes oktatói bértábla szerint így alakulnak a felsőoktatásban tanítók fizetései:
Az Emmi úgy reagált akkor az Index felmérést bemutató cikkére, hogy az egyetemi oktatók „a fizetési fokozatok garantált illetménye ellenére 2017-ben átlagosan bruttó 545 457 forintot kerestek havonta. Majd így folytatta az illetékes minisztérium:
Azaz a felsőoktatási ágazat átlagos kereseti viszonyainak elemzéséhez nem elegendő a bértábla vizsgálata (….), így lehetséges, hogy 2017-ben a legalacsonyabb besorolás szerinti bruttó átlagkereset 257 946 Ft, míg a legmagasabb 1 088 850 Ft volt.
Az oktatók tapasztalata valahogy nincs összhangban a minisztérium közleményével, és többeknek inkább a bruttó 250 ezer (ez körülbelül 170 ezer nettó) a realitás, mintsem az egymilliós fizetés. Igaz, vannak kivételek: Trócsányi László volt igazságügyi miniszter még részmunkaidős professzorként is 723 ezer forintot kapott a Szegedi Egyetemtől.
A Policy Agenda kutatásából kiderült, hogy a magyar átlagbér inkább bruttó 240 ezer forint, mint 300 ezer, ahogy azt a kormány sikerkommunikációja sulykolja. Ha a kormánynak hiszünk, akkor legalább az egyetemi docensi fokozatot kell elérnie egy oktatónak ahhoz, hogy megugorja a magyar átlagot; ha az idézett kutatásnak, akkor egy adjunktus is átviheti a lécet.
Annyi biztos, hogy a béremelés mértéke még arra sem volt elég a tanársegédek és a docensek esetében, hogy a jövedelmi rangsorokon a 2010-es szintjüket megtartsák. És mint most kiderült, sokan közülük még azt a pénzt sem kapják meg, amire a felsőoktatási törvény szerint jogosultak volnának.
A kormány kedvenc egyetemein nincs baj
Mint a bértáblából kiderül, az egyetemi oktatók alapbére attól függ, milyen oktatói munkakörben alkalmazzák őket. Azt pedig egyrészt a felsőoktatási törvény, másrészt az egyetemek szervezeti és működési szabályzata határozza meg, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy oktatónak, hogy betölthessen bizonyos munkaköröket. Az utóbbi pedig felülírhatja az előbbit, és az egyetemek élnek is azzal a lehetőséggel, hogy különféle gumiszabályokat határozzanak meg, így kerülve el azt, hogy automatikusan előléptessenek valakit, ha teljesítette a törvény előírásait.
A törvény szerint ha valaki doktorál, akkor három év után tanársegédből egyetemi adjunktussá kellene előléptetni. Az egyetemi docensi munkakörben alkalmazás feltétele, hogy „az érintett rendelkezzék doktori fokozattal, és alkalmas legyen a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére, valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson, továbbá rendelkezzék megfelelő, az oktatásban szerzett szakmai tapasztalattal”.
Aki pedig habilitál, abból egyetemi tanár lehet, de sok helyen ezt már a docensektől is elvárják. Az egyetemi szmsz-ek viszont olyasmiket is előírnak, mint például, hogy csak az léptethető feljebb az oktatói ranglétrán, aki „rendszeres szakmai közéleti tevékenységet folytat”. Egy ilyen kitétel pedig már lehetővé teszi, hogy ne léphessen magasabb fokozatba az, aki a felsőoktatási törvény szerint megérdemelné.
Szúrópróbaszerűen több nagy budapesti és vidéki egyetemnek is elküldtük kérdéseinket arra vonatkozóan, hány olyan oktatójuk van, aki a felsőoktatási törvény szerint adjunktus vagy docens lehetne, mégis alacsonyabb munkakörben oktat. Íme az eredmények:
A hat megkérdezett egyetem eltérő méretű oktatói gárdával működik, így a fenti abszolút számok arányszámokra váltva némileg módosulnak, de ez a képet nagyban nem befolyásolja. Látványos, hogy a Debreceni Egyetem és az ELTE produkált kiugró számokat elő nem léptetett oktatókból, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a legjobb a helyzet.
Fontos megjegyezni, hogy a felsőoktatási törvény értelmében egy oktató „a heti teljes munkaidejéből – két egymást követő tanulmányi félév átlagában – egyetemi vagy főiskolai tanári munkakörben legalább heti nyolc, docensi munkakörben legalább heti tíz, adjunktus, tanársegéd és mesteroktató munkakörben legalább heti tizenkét órát köteles a hallgatók felkészítését szolgáló előadás, szeminárium, gyakorlat, konzultáció megtartására fordítani”. Azaz minél feljebb lép valaki, annál kevesebbet kell tanítással foglalkoznia. Ez racionális szabályozás, hiszen egy képzettebb egyetemi oktató így többet foglalkozhat a kutatási témájával, vagy a kevésbé képzettebb kollégái irányításával különböző projektekben. Ám az így felszabaduló plusz időt fordíthatják „maszekolásra” is, ami – a béreket elnézve nem csoda – általános gyakorlat. Ez pedig tovább növeli a különböző munkakörben oktatók közötti fizetési egyenlőtlenségeket.
Vannak, akik kilenc havi bérüket bukják
Amíg a BME-n például az uniós pályázati projektekből olyan jól lehet keresni, hogy előkerült az oktatói bérek maximálásának ötlete, addig más egyetemeken, karokon vannak, akik szakdolgozatokat írnak titokban hallgatók helyett – bár azt nem állítjuk, hogy ez elterjedt, de előfordul.
Ha a fenti fizetéskiegészítésektől eltekintünk, és csak a bértábla szerint kalkulálunk, azt kapjuk, hogy
A Debreceni Egyetem az általuk megadott számok alapján évente összesen 67,3 milliót spórolhat béreken és munkaadói terheken, az ELTE-nek pedig 117,2 millió forintot kellene hirtelen előteremtenie, ha mindenkit előléptetnének. A tényleges összeg ennél alacsonyabb, mert vannak, akik nem teljes állásban dolgoznak egy egyetemen. Az viszont növelheti, hogy olyanok is dolgozhatnak, akik habilitáció nélkül is alkalmasak lennének docensnek, viszont alacsonyabb munkakörbe vannak sorolva.
De amíg az NKE-nek 6,3 milliárd forintot utalt ki a kormány 2019-es fejlesztésekre, addig az ELTE-től 250 milliós megszorítást kértek. A megszorításnak persze nem fizetésemeléssel járó előléptetés, hanem 64 elbocsátás lett az eredménye. Miközben egy másik állami kalapból kommunikációra kaphatott pénzt az egyetem – ami a kormánybarát Balásy Gyula reklámos cégénél landolhatott.
A megoldás végső kulcsa a kormánynál keresendő: arról a kulcsról van szó, amely az államkasszát nyitja. Az oktatás egészét nézve, és a felsőoktatást külön kezelve is egyre szűkmarkúbb a kormány: míg 2010-ben még az oktatásra fordított GDP-arányos állami kiadások 5,5 százalékot tettek ki, addig 2020-ban már csak 4,3 százalékot fognak. A felsőoktatásra fordított állami kiadások pedig 1,7 százalékról 1,3 százalékra esnek.
Ilyen állami ráfordításokkal pedig nemhogy akár regionálisan versenyképes egyetemi oktató bérek nem lesznek hamarosan Magyarországon, de még az oktatók megérdemelt előléptetései sem történnek meg a közeljövőben.
Kiemelt képünk illusztráció: MTVA/Bizományosi: Róka László
