A címlapon búcsúzik Pethő Tibor, a lapalapító Pethő Sándor dédunokája, visszaidézve a kezdeteket, majd azt, hogy a lapot csak kétszer sikerült hosszabb időre elhallgattatni, először 1944 márciusában, a németek, majd ’56 novemberében az oroszok bevonulásakor.
A kései utódok kezéből ismét a politika ütötte ki a tollat 2018 áprilisában. Pethő Sándor szavai metsző pontossággal adják vissza jelenlegi helyzetünket: a szószék „hirtelen, egy titokzatos földrengés érintésére omlott össze alattunk”. Az alapító főszerkesztő ezt az első szám beköszöntő vezércikkében írta, korábbi napilapja, a Magyarság váratlan szélsőjobboldali pálfordulására utalva.
Pethő Tibor a sors különös fordulatának tartja, hogy dédapja keserű szavait ő az utolsó számban kénytelen idézni. Szerinte
a méltatlan történelmi helyzetek fogságából a Magyar Nemzet előbb-utóbb mindig kiszabadult.
Ebben hittek ők is, amikor 2015. február 6-án, az elhíresült G-nap után, megszabadultak az egyre fojtogatóbb gyámkodástól, visszatértek hagyományaikhoz. Azóta a Magyar Nemzet ostromlott vár lett, a hatalom az elpusztítására törekedett.
Bár Simicska Lajos feladta, a Magyar Nemzet munkatársai nem. Pethő Tibor szerint elhallgatni sem fognak.
Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó. Akit nem hagyhatunk cserben.
Kiemelt kép: MNO
