A Jávor Benedek által megszerzett dokumentumok alapján a Népszava arról ír, hogy Magyarország a tao-pénzek elköltéséről teljesen másról állapodott meg az Európai Bizottsággal 2011-ben.
A szerződésben ugyanis ez szerepel:
A program fő célkitűzése az, hogy a polgárok sporttevékenységekben való részvételének növelése révén fejlessze a sportkultúrát és a testnevelést, javítsa a polgárok egészségét, és ösztönözze a testmozgást.
Majd így folytatódik:
Magyarország jelentőségteljes kötelezettségvállalásokat javasolt a programmal kapcsolatban, a lakosság sporttevékenységekben való részvételének növelése érdekében. A program eredményeképpen több és jobb létesítmény áll majd a lakosság rendelkezésére, mivel a program által támogatott létesítményeknek nyitva kell állniuk a lakosság előtt, és egyértelműen a lakosság sportrendezvényeken való részvételét hivatottak növelni (…) a támogatott létesítményeknek nyitva kell állniuk a lakosság előtt, és a hivatásos sportegyesületek tevékenységein kívül más célokra is használhatónak kell lenniük.
A Bizottság azt is megpróbálta kizárni, hogy az állam olyan fejlesztésbe fogjon, amelyet a piac magától is megvalósítana:
Az Ellenőrző Szervezet például ellenőrizni fogja, hogy az új létesítmények építését indokolja-e az, hogy az ilyen szolgáltatások hiányoznak az érintett területen/régióban, és nem lehet őket a meglévő létesítmények korszerűsítésével biztosítani.
Az ellenőrzések viszont sokszor elmaradtak, így történhet meg többek között az, hogy nem találnak üzemeltetőt a stadionokhoz. Hiszen ha például Szombathelyen vagy Diósgyőrben piaci rést töltött volna be ez az építkezés, akkor nem lenne gond az üzemeltetése sem.