1945. augusztus 20-án este 9 óra körül alig hallható segélykiáltás keltett kisebb riadalmat a budapesti Központi Statisztikai Hivatal környékén. A II. kerületi kapitányság közelben lakó beosztottja, Nédermann Ferenc intézkedett a Buday László utca 8/b. számú háztól körülbelül 50 méterre megtalált, a fején és a mellén súlyosan megsebesült fiatal férfi kórházba szállításáról. Az áldozat ugyan magához tért a János kórházban, de csak a saját nevét tudta megmondani. Mielőtt esetleg megnevezhette volna a támadóját vagy támadóit, belehalt sérüléseibe. Őt magát Keszthelyi Györgynek hívták.
A boncoláskor az igazságügyi orvos szakértők megállapították, hogy a halál oka agyroncsolás és heveny elvérzés volt, amely koponyatörés és a bal tüdőt ért szúrásos sérülés következtében alakult ki. A fejen négy repesztett bőrsérülést találtak, amelyeket tompa élű, kemény tárggyal okoztak. Ezeken a sérüléseken kívül a mellkas felszínének bal oldalán három szúrás érte az áldozatot, amelyek a mellüregbe hatoltak és a tüdőt sértették fel. A mellkast ért szúrási sérüléseket olyan éles és hegyes késszerű eszközzel ejtették, aminek pengéje 18 milliméter szélességű volt.
A holttesten megtalált különböző típusú sérülésnyomokból az igazságügyi orvos szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy két tettes lehetett. Továbbá a háborús romok között találtak egy húsvágó bárdot, amelyet vélhetően az elkövetők dobhattak el. A másik eszköz – a 18 milliméter pengeszélességű kés – nem lett meg.
A nyomozás következő állomása Keszthelyi György utolsó ismert lakóhelye, az Erzsébet körút 19. szám alatt levő, egykori Kaszinó panzió volt. Kern Fülöpné tulajdonos a nyomozóknak azt mondta, hogy Keszthelyi 1945 júliusában költözött oda, aztán a már ott lakó Geletei Jenővel és testvérével, Ervinnel került egy szobába. Keszthelyi és a Geletei testvérek is néhány hét után kiköltöztek. Kernné mutatott egy megbízólevelet és egy átvételi elismervényt, amelyekről úgy tudta, hogy Keszthelyi György írta őket. Ezek tanúsága szerint a férfi két bőröndjét augusztus 22-én Geletei Jenő vette magához. „A megbízólevéllel és az átvételi elismervénnyel Jenő állított be, és ő vitte el a bőröndöket” – mondta Fülöpné.
Augusztus 23-án – az akkor már a Szovjetunióhoz tartozó – Munkácsról megérkezett Keszthelyi Györgyné, aki a kihallgatásán elmondta, hogy a Kaszinó panzióban kereste a férjét, de hiába. Kern Fülöpné tájékoztatása alapján meglátogatta a Geletei testvéreket új lakhelyükön, a XII. kerületi Ráth György utca 16.-ban, ahol azok egy bizonyos Gáthy Béla lakásában laktak albérlőként. Csak Geletei Jenő volt otthon, aki azt mondta neki, hogy Keszthelyi valószínűleg vidékre utazott, mert Gáthy, a főbérlő azzal gyanúsította meg, hogy ellopott tíz villanymotort. Keszthelyiné hozzátette, hogy mielőtt elment a lakásból, meglepődve vette észre annak a ládának a lakatját, amelyben korábban Geletei Ervin és Vámos Józsefné (Keszthelyiék munkácsi ismerőse) szállította fel Keszthelyiék ingóságait Munkácsról. Geletei Jenő erre nem tudott neki elfogadható magyarázatot adni.
A testvérekkel kapcsolatban kialakult gyanút az írásszakértő is megerősítette, ugyanis határozottan állította, hogy a Kaszinó panzió tulajdonosa által átadott megbízólevelet és átvételi elismervényt nem Keszthelyi György, hanem Geletei Jenő írta. Itt volt tehát az ideje, hogy házkutatást tartsanak a Geletei testvérek Ráth György utcai albérleti szobájában, ahol meg is találták Keszthelyi ingóságait, és az íróasztal fiókjából a véres kabátja is előkerült. A két testvért a főkapitányság Sérülési Főcsoportja őrizetbe vette, a kihallgatáson pedig mindketten beismerték, hogy megölték, majd kirabolták Keszthelyi Györgyöt.
Meleg volt, kínos lett
Mielőtt szerencsétlen véget ért az élete Budapesten, Keszthelyi György munkácsi kereskedő 1945 júliusában utazott a városba, és a Kaszinó panzióban szállt meg. Itt ismerte meg a 18 éves Geletei Jenőt és bátyját, a 20 éves Ervint, akik a II. világháború után jöttek Sopronból. Jenő érettségizni akart, Ervin pedig a Tudományegyetem (a mai ELTE) Állam- és Jogtudományi szakára iratkozott be. A kereskedő pár nap múlva a testvérpárral közös szobát kapott a panzióban. Kiderült, hogy eredetileg Geleteiék is munkácsiak, és rengeteg közös ismerősük van. Egy csapásra jó barátok lettek, együtt jártak enni és szórakozni is. Jenő és Keszthelyi között különösen szoros volt a kapcsolat, a kereskedő pedig rendszeresen pénzelte a fiatalabb Geleteit.
Közben Vámos Józsefné, a fiatal kereskedő munkácsi ismerőse is megérkezett Budapestre, ahol felkereste a férfit. A 23 éves nő szintén összebarátkozott Geleteiékkel, mert ő is a panzióban szállt meg. Pár nappal később aztán váratlanul megérkezett Budapestre Keszthelyi György Munkácson élő felesége is. Keszthelyi a fiúkkal együtt itt rábeszélte, hogy költözzenek a fővárosba, az asszonyt pedig nem kellett sokáig győzködni: úgy döntött, felszámolja munkácsi lakásukat, bútorait és értékeit eladja, ingóságait pedig Budapestre költözteti. Keszthelyiné Vámosnéval és Ervinnel Munkácson eladta az összes bútort, az értékesebb holmijaik pedig egy ládában utaztak Magyarországra. Ezt a ládát Keszthelyi György a VIII. kerületi Víg utca 18. számú ház házfelügyelőjéhez, Szperszolcsányi Jánosnéhoz vitte.
A testvérek aztán Vámosnéval együtt Gáthy Béla főbérlőhöz költöztek, ahová már álnéven jelentkeztek be. A panzióból Keszthelyi is elcuccolt, de gyakran kereste fel a fiúkat és ilyenkor náluk is aludt. Augusztus 19-én, vagyis egy nappal a gyilkosság előtt Gáthy és Geleteiék összevesztek, mert a főbérlő azzal gyanúsította a testvéreket és Keszthelyit, hogy elloptak tőle tíz villanymotort. A társaság halálra rémült, hogy esetleg nyomozás indul ellenük, és Keszthelyi beszélni fog, és féltek attól is, hogy így a Budapesten álnéven élő Vámosné és a testvérek is lebuktak volna.
Jövedelmük nem volt, Vámosné nem dolgozott, Geleteiék pedig iskolába jártak. Budapestre költözésük után kölcsönökből és Keszthelyiből éltek.
A fiatalabb Geletei 20-án reggel még aznap estére programot beszélt meg Keszthelyivel, amelyre az otthoni húsvágó bárddal és a papírvágó késével fegyverkezett fel. Ervinnel a villamoson, Keszthelyivel pedig a mai Szent Lukács Gyógyfürdő kertjében találkoztak, és a Rózsadombon át a Statisztikai Hivatal felé sétáltak. Közben besötétedett és eleredt az eső is. A Buday László utca és a Statisztikai Hivatal kertjének sarkán egy lejtős út vezetett a Margit körút felé, erre fordultak be. 30-40 lépés után Jenő elővette a bárdot és az élével Keszthelyi fejére csapott, aki térdre rogyott az ütéstől. A fiú ekkor még kétszer az arcába vágott, közben pedig a mögöttük jövő Ervin is odaért és a bárddal ő is mért egy ütést Keszthelyi arcára. Jenő a férfi kabátját és cipőjét is lehúzta, Ervin pedig a bokrok közé dobta a bárdot. Jenő futás közben visszafordult és úgy látta, a földön fekvő Keszthelyi még mozog, ezért visszament, elővette a papírvágó kést és odaadta a bátyjának. Az viszont nem volt hajlandó szúrni, így ő maga döfött háromszor mélyen Keszthelyi testébe. A fiatalabbik Geletei futás közben eldobta a kést, a férfi lábáról lehúzott cipőt meg elvesztette. A lakásba érve 600 pengőt vettek ki Keszthelyi véres kabátjából, személyi okmányait pedig megsemmisítették. A kabátot az íróasztal fiókjában rejtették el.
Jenő ezután levelet írt Keszthelyi nevében, amelyben azt kérte, hogy a Kaszinó panzióban lévő két bőröndöt és a többi ingóságot adják át a levél felmutatójának. A mellékletként csatolt átvételi elismervényt hordárral küldte fel, de Kernné nem adott át semmit. Jenő kedvét ez sem vette el: meghatalmazást írt, aztán személyesen kereste fel Kernnét, aki ezúttal már odaadta neki a bőröndöket. A Munkácsról elhozott ládát is ugyanígy akarták megszerezni, először nem, de másodjára már sikerrel jártak. Ezután gyorsan hozzáláttak a cuccok értékesítéséhez. 26 méter fehér damasztot 24 ezer pengőért, Keszthelyi egyik átmeneti kabátját 3000 pengőért, egy perzsaszőnyeget pedig 30 ezer pengőért adtak el a zsákmányból.
A kihallgatáson először azt mondták, hogy a gyilkosságot közösen tervezték el és hajtották végre, de néhány nappal később megváltoztatták, illetve visszavonták a beismerő vallomásukat. Az emberölést egyedül Jenő vállalta magára, azt mondta, hogy a testvére nem is tudott az egészről. Korábbi beismerő vallomását azzal indokolta, hogy a nyomozók megfenyegették. A vallomás két és fél hónap múlva újra módosult, és ez lett a végleges verzió. Jenő ugyanis itt beszélt először a Keszthelyi és közte kialakult homoszexuális kapcsolatról. Ennek megfelelően megváltoztatták az elkövetés okát is: a fiatalabbik Geletei szabadulni akart a számára kínos viszonytól, amit a kereskedő kezdeményezett és egyre inkább erőszakossá vált. Ervin is visszavonta vallomását, és tagadott: kijelentette, hogy sosem beszélt öccsével Keszthelyi megöléséről, nem is tudott terveiről és nem is vett részt a gyilkosságban. Korábbi beismerő vallomását ő is az agresszív nyomozók számlájára írta.
Mindezek ellenére a büntető törvényszék is a rendőrség által megállapított tényállást vette bizonyítottnak, és az 1946. június 4-én kelt ítéletet is erre alapozta, melyben a testvéreket 10 évi fegyházbüntetéssel sújtotta.
Kereskedő megnőtt mellekkel
A magyar sajtó finoman szólva is szűkszavúan számolt be Geleteiék büntetéséről. A Szabad Népben és az 1918-ban alapított, leginkább a rendőrségi hírekre szakosodott Magyar Országos Tudósítóban (MOT) találtunk egy-két rövidhírt az esetről. A homoszexuális szál megerősítésére szintén nem találunk utalást a sajtóban, ezzel kizárólag az általunk forrásként felhasznált, húsz évvel később megjelent rendőrségi anyagban foglalkoztak.
Hogy jobban el tudjuk helyezni, milyen is volt melegnek lenni a világháború utáni Magyarországon, mindenképpen érdemes megnézni egy tíz évvel később a Rendőrségi Szemlében megjelent tanulmányt. „A homosexualitás problémája a bűnüldözési munkában” című munka a homoszexuális karakterre vonatkozó éles meglátásokkal indít: a korszak rendőrei például megtudhatták, hogy a melegek nagy része túlértékeli önmagát, megveti a „rendes” nemi életet élőket, és az is előfordul, hogy filozófusnak, művésznek tüntetik fel magukat. Férfiaknál „a lelki alkat mélyreható és maradandó változása következhetik be”, „a beteg például érzi, hogy emlői megduzzadnak, menstruációs fájdalmai vannak”, és „a nemi átalakulás téves eszméje sok esetben a tébolyodottságig fokozódhatik.” – olvasható Földes Vilmos rendőr orvos százados és Sugár Frigyes rendőr hadnagy tanulmányában.
„A homosexuális személyek egyik igen jelentős társadalmi veszélyessége az, hogy tapasztalatlan fiatalembereket, esetleg gyermekeket szereznek meg maguknak ismerkedésük során, akiket ígéretekkel elhalmozva szórakozni visznek, majd céljuk elérése érdekében lakatlan helyre, esetleg saját lakásukra mennek és ott fajtalankodnak. A megkörnyékezett fiatalemberek egy része az érdekesség, kalandkeresés miatt, esetleg a kapott pénzért átengedik magukat, később megszokják a könnyű pénzkeresési lehetőséggel együtt a fajtalankodást és elzüllenek” – olvasható az anyagban, amelyben a szerzők hozzáfűzik, hogy a legritkább esetekben történik meg a feljelentés, hiszen a gyakran családos emberek szégyellik, hogy homoszexuálisok, ezért inkább hallgatnak.
„A homosexualitás elleni harc fontos feladat, mely részben társadalmi nevelőmunkával, elsősorban az ifjúság körében kitartó felvilágosító és nevelő munkán keresztül vezethet eredményre” – vonja le a következtetéseket zárásképpen a rendőrség.
(Forrás: Dr. Bodor Endre – Élet elleni bűncselemények, BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség (Budapest), 1965/ Rendőrségi Szemle, 1956. február)
Az újsághírek forrása: az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT)
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
