Az írás eredetileg az abcúgon jelent meg.
December 6-án jelentek meg a 2015-ben írt PISA-tesztek eredményei. Ezek alapján elmondható: a magyar diákok tudása sokat romlott az előző, 2012-es teszthez képest, és még soha nem volt ennyire rossz. A PISA-tesztek elsősorban kompetenciákat mérnek három területen: tudomány, matematika és szövegértés. Az idei teszt fókusza a tudomány volt.
Maga a jelentés azonban ennél a három eredménynél sokkal részletesebb, kiderül belőle például, mi akadályozza a legjobban a gyereket abban, hogy jó eredményt érjen el az iskolában, a tanárok fizetése melyik országban számít jónak és hol nagyon alacsonynak, és az is, hogy érdemes-e a tanároknak sok házi feladatot adni otthonra.
A PISA- tesztet 72 ország kiválasztott iskolájában írta meg összesen félmillió diák. A konkrét tesztkérdéseken kívül feltettek nekik a szociális hátterüket, a motivációjukat és az iskolai viselkedésüket érintő kérdéseket is. Sőt, kikérdezték egyesek szüleit, az iskolák igazgatóit is, így a teszt nem csak az egyes diákok teljesítményét mérte le, hanem azt is, hogy az egyes országok oktatási rendszerei hogyan teljesítenek bizonyos kérdésekben, és mindez hogyan függ össze a diákok teszten elért eredményeivel. Ezek közül szemezgettünk.
Gyerekkoruk felét tanulással töltik a fiatalok
7677 óra – átlagosan ennyi időt tölt az iskolában egy diák 14 éves koráig. Vannak országok, mint például Chile vagy Dánia, ahol többet (9500 órát), és vannak, ahol kevesebbet, Finnországban és Lengyelországban például kevesebb mint hatezret. Ez átlagban 27 órát jelent hetente. Ebből 3 és fél óra jut tudományra, 3 óra 36 perc nyelvórára, 3 óra 39 perc matekra (a többi minden másra).
Az iskolában tanítással töltött idő viszont nem egyformán hasznosul a különböző tantárgyakat nézve:
- Minden egyes tudomány-tanítással töltött óra pozitív hatással van a diákok PISA-teszten elért eredményére.
- A matematika-oktatással hasonló a helyzet, viszont sokkal kisebb hatásfokkal.
- A nyelvi és olvasási órákon töltött idővel pedig sok országban épphogy fordított a helyzet: a több tanítási órán töltött idő rosszabb eredményt hoz.
Erre a jelentés szerint az a magyarázat, hogy a tudomány – főleg a természettudományok – sokkal világosabban taníthatóak az órákon. A matematikai és szövegértési feladatok megoldásához viszont sokkal komplexebb készségek kellenek, főleg, ha a diákot egy nem szokványos feladattal szembesítik.
Az iskolában töltött idő azonban csak a tanulás egy része, ehhez jön még hozzá az otthoni tanulási idő. Ez átlagosan közel 17 órát jelent hetente (Tunéziában több mint 25-öt, Finnországban kevesebb mint 15-öt). Magyarországon a diákok nagyjából az átlagos időt töltik tanulással az iskolában, és azon kívül is. Ezzel a magyar diákok a gyerekkoruk összidejének 55 százalékában foglalkoznak tanulással (nem számítva az alvási időt).
Az iskolában és az iskolán kívül tanulással töltött idő azonban nem egyformán hasznosul. Az iskolán kívül tanulással töltött idő, azaz például a házi feladat-írás ugyanis a jelentés szerint rontja a PISA-teszten elért eredményt. Minden egyes iskolán kívül tanulással töltött óra 2-3 ponttal csökkentette a teszten elért pontszámot, a matematikát leszámítva. Ott ugyanez akár öt ponttal is leronthatta az eredményt óránként.
Finnországban például rendkívül kevés időt töltenek otthon tanulással a diákok, mégis magas pontszámot értek el a teszten, míg Tunéziában vagy Törökországban sok otthoni tanulással rossz teszteredmény párosult. Magyarország ebből a szempontból átlagosan teljesített.
Az iskolai újság nem valami népszerű
Ha azt nézzük, hogy az iskolák milyen tananyagon kívüli programokat kínálnak a diákoknak, akkor a felmérés azt mutatja, hogy Magyarországon átlag alatti a kínálat, pedig azoknak az országoknak az iskoláira, amelyek jó eredményt értek el a teszten, jellemző, hogy a diákoknak van lehetőségük részt venni különböző tanórákon kívül is iskolai programokon is.
Magyarországon a legtöbb diákot elérő iskolai programok a sportprogramok, a tudományos versenyek és a különböző önkéntes-tevékenységek, míg a legritkábbak a sakk-klubok, az iskolai színház és az iskolai újság.
A magyar tanárok nem figyelnek eléggé a diákokra
A tanárok célja többek között, hogy a tanórákon rend legyen, a diákok figyeljenek, és például ne zajongjanak. Az órai zajongáson kívül azonban van még egy sor tevékenység, ami hátráltathatja a tanítást. Az OECD ezért megkérdezte az egyes országokban résztvevő iskolák igazgatóit, szerintük mi akadályozza a legjobban az iskolai munkát.
Magyarországon az iskolaigazgatók szerint a legtöbb gondot az igazolatlan órák és az iskolakerülés okozzák, de rögtön utánuk ott van az is, hogy a diákok nem tisztelik eléggé a tanárokat. Az a világszerte egyre terjedő viselkedés, amikor az egyes diákok megalázzák vagy zaklatják a társaikat, a magyar iskolaigazgatók szerint csupán a magyar diákok kis részét érinti. Komoly gond viszont, hogy a tanárok nem képesek úgy tanítani, hogy tekintettel legyenek az egyes diákok egyéni szükségleteire.
Ez utóbbi ráadásul egy összetettebb problémára is visszavezethető. A PISA-teszt arra is rákérdezett, hogy az egyes diákok szerint a tanáraik mennyire támogatják őket a tanulásban, mennyire adnak nekik extra segítséget, vagy lehetőséget arra, hogy kifejezzék a saját véleményüket. Az OECD-átlagban a diákok negyven százaléka mondta azt, hogy a tanárok támogatóak, azaz egyénileg is segítik őket.
A felmérés azonban azt is kimutatta, hogy azok az országok, ahol a diákok szerint a legkevésbé támogatóak a tanárok, főleg azok közül kerülnek ki, ahol relatíve fiatal korban szelektálják a gyerekeket. Ez alatt jellemzően azt kell érteni, amikor a diákok iskolatípust váltanak, például általános iskolából középiskolába: a tanulókat a képességeik alapján újraosztják, az általános iskolai osztályok széthullanak, és új osztályok jönnek létre, új iskolában. Az OECD jelentése szerint ez azt is jelenti, hogy a diákok homogénebb osztállyá állnak össze (hiszen közel azonos képességű és hátterű diákokat kerülnek egy iskolába).
Ezekben a homogénebb osztályokban inkább a frontális tanítás a jellemző, és a tanárok kevesebb figyelmet fordítanak egyénileg a diákokra. A PISA-felmérés szerint minél később történik meg ez a kiválasztás, annál inkább mondják azt a diákok, hogy a tanárok egyénileg is törődnek velük. Magyarországon az első kiválasztás viszonylag korán, a diákok 10 éves kora körül megtörténik (hiszen ekkor már aki teheti, elmehet nyolcosztályos gimnáziumba), és ennek megfelelően érvényesül is a trend: a diákok véleménye szerint a tanárok átlagon alul figyelnek rájuk egyénileg.
Vágni lehet a különbséget a jó és a rossz iskola között
Annak, ha egy tanuló nem vesz részt az órákon, több fajtája is lehet: van, aki egyáltalán nem jár be, van, aki csak egyes órákat lóg el, más pedig bejár, de rendszeresen késik. Az állandó hiányzókat könnyen kicsaphatják az iskolából, sőt, a PISA-jelentés szerint az iskolakerülés nagyobb eséllyel vezethet kirúgáshoz, mint a drog- és alkoholfogyasztás. Az OECD-országokban tanuló diákok 26 százaléka hagyott ki egy órát a tesztet megelőző két hétben, húsz százalékuk pedig egy teljes napot. Ráadásul a hiányzók száma egyre csak emelkedik, ma már 5 százalékkal többen vannak, mint a négy évvel ezelőtti teszt idején.
A fő probléma az iskolai hiányzásnál az, hogy nem csak a hiányzók teljesítményére van rossz hatással, hanem az osztálytársakéra is:
- hiszen a hiányzók – ha egy idő után megjelennek az iskolában – extra figyelmet kell kapjanak a felzárkózáshoz,
- megszakad az óra menete, amikor velük kell foglalkozni,
- a hiányzók padtársaik munkájára szintén hatással vannak,
- mások is kedvet kaphatnak a hiányzáshoz.
Magyarország a hiányzásokat tekintve nem teljesít rosszul, a diákok kevesebb mint tíz százaléka hiányzott az iskolából a teszt megírása előtt, ami bőven átlag alatti. Amivel viszont komoly probléma van, az a hiányzások koncentrálódása: a hiányzók nagy része jellemzően ugyanazt az iskolát látogatja, azaz a hiányzó tanulók száma nem oszlik szét országosan, hanem gócpontok vannak, iskolák, ahol a PISA-jelentés számításai szerint 13 százalékkal több a hiányzó, mint más iskolákban. Ezzel pedig globálisan az egyik legrosszabb eredményt értük el.
Az iskolai késések szintén abba az irányba mutatnak, hogy a magyar iskolák között nagyok az egyenlőtlenségek. Ha összesítve nézzük, akkor a magyar diákok nem tartoznak a leginkább késő diákok közé, viszont hatalmasak a különbségek az országban lévő normál és a szociálisan hátrányos helyzetű iskolák diákjai között: a hátrányos helyzetű iskolákban húsz százalékkal több a késők száma, ez pedig világszinten is rossz eredmény.
Nem tesz jót, ha az állam beleszól a tantervbe
Az iskolai autónómia az utóbbi egy év pedagógus-tiltakozása miatt fontos kérdéssé vált Magyarországon. A kormány az oktatási reformjaival – főleg a Klik megalakításával – ugyanis hatalmasat nyesett az iskolák önrendelkezésén, sok helyen az igazgatónak még ahhoz sem maradt joga, hogy krétát vásároljon, a tanárok pedig arra panaszkodnak, hogy túlságosan alkalmazkodniuk kell a központilag meghatározott alaptantervhez.
A szigorú magyar rendszert a PISA-jelentés külön kiemeli, mint olyan példát, ahol az iskolaigazgatók hatáskörének jelentős része az államhoz került. Az OECD-országokban ennél jóval nagyobb önrendelkezése maradt az iskoláknak: a diákok hetven százaléka olyan iskolába jár, ahol az igazgató felel a tanárok felvételéért, felük pedig olyanba, ahol az iskolai büdzsé felosztását is ő végzi. A fizetések már általában nem az ő hatáskörébe tartoznak.
Ha százalékos alapon kellene felosztani, akkor az OECD-országokban átlagosan az erőforrások 39 százaléka fölött az igazgató, három százaléka fölött a tanárok, 12 százalék fölött az iskolai tanács rendelkezik, és 46 százalék van az államnál. Ha a tanterv meghatározását nézzük, akkor az OECD-országok átlaga szerint a tanároké a legnagyobb felelősség, 44 százalékkal, az államigazgatásnak erre csupán 27 százalékban van ráhatása. Összehasonlításképpen, Magyarországon az iskolák pénzügyi helyzetére az államigazgatásnak 64 százalékban van ráhatása, a tanterv kialakítására pedig közel 30 százalékban.
A PISA-jelentés viszont azt is megmérte, hogy ez milyen hatással van a diákok teljesítményére. Arra jutottak, hogy ahol a kormánynak nagyobb befolyása van az iskolában zajló oktatásra, ott a diákok rosszabb eredményt értek el a PISA-teszten, különösképp igaz ez abban az esetben, amikor a kormánynak a tantervre van ráhatása. Az is igaz viszont, hogy ebben az esetben nőtt az egyenlőség a diákok között.
Az orosz tanárok jobban keresnek
A PISA-jelentés szerint az OECD-országok egyértelműen többet költenek az oktatásra mostanában, mint 10 évvel ezelőtt. A gazdagabb országok nyilvánvalóan többet, a szegényebbek pedig kevesebbet, és ez a különbség a teszteredményeken is meglátszott: azok az országok, amelyek többet költöttek az oktatásra, átlagosan 81 ponttal jobb eredményt értek el a PISA-teszten.
Magyarország költség-haszon viszonylatban nem ért el rossz eredményt, azaz ahhoz képest, hogy mennyit költünk az oktatásra, a magyar diákoknak nem lett olyan rossz az eredménye. Viszont az oktatásra szánt pénz tekintetében olyan országokkal kerültünk egy csoportba mint Litvánia, Chile és Costa Rica, az Európai Unió országai közül lényegében csak Bulgária költ nálunk kevesebbet az oktatásra, miközben a többiek messze elhúznak. Egy osztrák diák tanítására például 6-tól 15 éves koráig közel háromszor annyi pénzt költ az osztrák állam, mint egy magyar diákéra a magyar állam.
A magyar tanárok hasonlóan rossz helyzetben vannak. A saját gazdasági súlycsoportunkban szinte csak Chilében, Uruguayban és egy kínai tartományban keresnek kevesebbet a tanárok (a diákok számához viszonyítva) mint Magyarországon, Oroszország például épp megelőz bennünket. Az egyetlen szerencséje az országnak, hogy a PISA-felmérés nem tudott összefüggést találni a tanárok fizetése és a diákok teljesítménye között. Azt viszont megjegyzik: ahhoz, hogy a legjobb jelöltek szegődjenek el tanárnak, kell a megfelelő fizetés.
