Mivel telt a vasárnapja?
Tekintettel arra, hogy egy olyan közösségnek vagyok a tagja, amelyik azt nyomatta… Hogy is kell ezt szépen mondani?
Sulykolta?
Sulykolta, hogy maradjunk otthon, ez nekem nem esett nagyon nehezemre. Én sokat vagyok a számítógépem mellett, így tartom a kapcsolatot a külvilággal. Ezért aztán az volt az első dolgom, hogy még pizsamában feltettem egy képet a Facebookra, amivel azt igazoltam, hogy én is otthon maradtam, és arra ügyeltem, hogy a számítógépemen az a felirat lássék, hogy október 2-án nem megyek szavazni. Ez így is volt egészen délig, amikor elmentem anyukámért, mert ő rendszeresen nálunk ebédel hétvégén. Kilencven éves. Együtt voltunk egészen délutánig, aztán elmentem a pártom irodájába, ahol vártuk a szavazóköri eredményeket.
Ez egy érdekes szavazás, vagy nem tudom, minek is nevezzem.
Nevezzük közvélemény-kutatásnak.
Szóval érdekes közvélemény-kutatás volt. Itt mindenki győztesnek érzi magát. Tanulságos élmény volt, hogy amikor estefelé hazakeveredtem, és megnéztem az eredményeket, a Facebookon a bojkottal és a nemmel szimpatizáló ismerőseim között is voltak, akik kitették a Gyalog galoppból a Fekete lovagos jelenetet, és mindegyik magát érezte Arthur királynak.
Értem. A kialakult eredmény valóban sokféleképpen értékelhető és magyarázható. De végül is az emberek egy népszavazáson vettek részt, amely érvénytelen és eredménytelen lett. Pont. Mit kell ezen még magyarázni? Lépjünk tovább. Megnyílt az út afelé, hogy elkezdjük végre érvelve megbeszélni, hogyan kell humánusan – keresztényi módon – a migrációhoz hozzáállni. Józanodjunk már ki! Igen, helyzet van, a helyzetet meg kell oldani. A kérdés az, hogy hogyan kell megoldani. Amit a kormány sulykol, az nem megoldás.
És a pártjának mi erről a koncepciója? Ön szerint mi a jó megoldás?
Erről közösen kell gondolkozni Európával. Mi nem tudjuk egymagunk Európa gondjait megoldani. Az, ami eddig történt, a kerítés, csak áttolta a problémát a szomszédos országokra. Ennek kapcsán hadd mutassak rá az egyik legkülönösebb fejleményre: a vajdasági magyarok (talán nem függetlenül a tőlünk kapott 50 milliárdtól?) támogatták a kormány nemjét. Ami azzal jár, persze, hogy náluk rekednek a menekültek, mert nem tudnak átjönni Magyarországra.
A kormány talán kicsit öngólt is rúgott azzal, hogy ennyire bevonta a határon túli magyarokat.
Matematikai értelemben? Hát persze!
Azt próbálják sulykolni, hogy az ország lakosságából három millióan szavaztak a nemre, de a határon túli magyarokkal együtt már sokkal kisebb ez az arány.
Úgy van, de azért abban is van valami abszurd, hogy a Magyarországon élők életét azok befolyásolják, akik ennek a döntésüknek nem viselik a következményeit.
Sokan, akik a kormányt támogatják, azzal vádolják a baloldali pártokat, hogy ők azt akarják, a menekültek ellenőrizetlenül jöjjenek-menjenek Magyarországon, szabadon vonuljanak át.
Jó, hogy erre rákérdezett. Honnan veszik azt a baromságot, hogy mi azt akarjuk, hogy ellenőrizetlenül jöjjenek? Ellenőrizetlenül a mi kormányunk engedte be ezeket a menekülteket. Nem tud senki olyan megnyilatkozást idézni, amiben az áll, hogy mi ellenőrizetlenül akarjuk őket beengedni. Ez egyszerűen rágalom. Szó sincs róla! Nem beszélve arról, hogy amikor azt hirdették a kék-sárga plakátokon, hogy Brüsszel ide illegális bevándorlókat akar telepíteni. Szó sincs illegális bevándorlókról! Ennek a konkrét plakátnak minden szava hazugság. „Brüsszelnek” része vagyunk mi is. Nem Brüsszel akarja, hanem egy olyan közösség, amelynek mi is tagja vagyunk, és amelynek a döntésének alávetettük magunkat. Az, hogy egy városnyi menekültet akar betelepíteni, azért hazugság, mert város a körülbelül négyezer lakosú Pannonhalma és a majdnem 2 millió lakosú Budapest is. De a legnagyobb hazugság az, hogy illegális bevándorlókat akar letelepíteni. Nem! Azokról az emberekről van szó, akik vagy Görögországban, vagy Olaszországban várják, hogy elbírálják a menekültkérelmüket. Ezek jönnének ide, hogy mi bíráljuk el a kérelmüket, és ha az elbírálás eredménye az, hogy nem jöhetnek, akkor visszaküldik őket. Még a migránssimogató a kedvencem, de majd ha rákérdez, beszélek róla.
Akkor rákérdeztem.
Jó. A migránssimogatónál aljasabb vádat még nemigen hallottam, hacsak azt nem, hogy mi ellenőrizetlenül akarunk bárkit is beengedni. Nézd. Ezeknek a szerencsétleneknek a túlnyomó többsége háborúból menekült. Tehát szerintem humánus kötelességünk segíteni. Érdekes: nekem, ateistának kell elmagyaráznom egy hívő embernek, hogy a felebarátját szeresse? Nekem kell jézusi mondatokat idézni azoknak, akik magukat kereszténynek mondják?
Másfél millió emberről van egyelőre szó. Lehet, hogy a számuk valamivel több lesz, nyilván. Akik ezek közül eddig bűncselekményeket követtek el, azokat szinte névről ismerjük. Másfél millióból tíz? Harminc? Száz? Ennél a magyar lakosságban is rosszabb az arány. Bárhol. Én elismerem, hogy az együttélés, az integráció különböző országokban különböző módokon sikerült. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a németeknek ez sikerült. A hatvanas évek elején három-négymillió török vándorolt oda be, több millió délszláv – bosnyák, koszovói, albán – és így tovább. Mindeddig nem volt probléma ezzel az együttéléssel. Franciaországban már inkább. Tehát ott valószínűleg más volt az integrációs gyakorlat. Angliában – nekem úgy tűnik – ugyancsak sikeres volt az integráció. Ott rengeteg a pakisztáni muszlim, sokan érkeztek fekete-Afrikából. Sokáig semmifajta probléma nem volt. Most, amikor a magyarok, a lengyelek, a románok elkezdtek özönleni az országba, lettek problémák. De itt muszáj határozottan rámutatni arra, hogy amikor a magyar kormány arra hivatkozik, hogy Anglia számára a bevándorlás a legnagyobb gond, akkor ott elsősorban ránk gondolnak, és nem a szírekre. A magyarokra, a lengyelekre. Nem akarom ezt a problémát lebecsülni, ez a probléma megoldásra vár. Erről kérdeztél először, hogy mi a mi dolgunk. Valószínűleg Európával közösen ki kell dolgozni egy olyan integrációs modellt, amely sikeresebb, mint a francia, és sikeresebb, mint az eddig mintának tartott német modell. De az mégiscsak egy intő jel, a Facebook oldalamon megtalálod, hogy az amerikai Pew Research Center szerint a magyarok 82 (!) százaléka szerint az a probléma a migránsokkal, hogy „elvették a munkánkat”. És 76 százalékuk szerint növelik a terrorveszélyt. Én ez utóbbit elfogadom. Valóban, különösen a fundamentalista iszlám terjeszkedése miatt ez a veszély fennáll, résen kell lenni. De ez az adat is a legmagasabb nálunk, ennek a töredékére jutottak Angliában, Franciaországban, Spanyolországban, ahol viszont már voltak terrorcselekmények. Magyarországon nem voltak, és mégis kétszer annyian rettegnek tőle, mint Franciaországban, ahol volt Nizza, volt Bataclan.
Nekünk is van most egy Teréz körutunk.
Ezt nem is akartam szóba hozni. Szörnyű, hogy ebben az országban a lelkekkel mit tettek. És hogyha ismeretlen emberek iránt ébred a gyűlölet, akkor ez minden idegen iránt generációkon keresztül megmarad. És ennél tragikusabbat nem tudok elképzelni.
Kicsit visszatérve még arra, hogy az ellenzék átengedné a migránsokat, vagy sem. Sok kritika érte a határra telepített kerítést ellenzéki oldalról. Az pedig első látásra egy legitim érvelésnek tűnhet, hogy ha már ezeket az embereket nem sikerült megállítani Olaszországban, Görögországban, és eljutottak a magyar határig, akkor hogyan tudnánk megállítani őket, ha nem egy kerítéssel?
Ezeknek a menekülteknek egészen addig normális, emberi körülményeket kell teremteni, amíg az ügyük nincs intézve. Ez sok pénzbe kerül, és sokkal több munkaerőre van szükség. Tudom, hogy nagyon sokan támogatnák a zárt táborokat. Ezt akkor lehetne megtenni, ha ott élhetőek lennének a körülmények. Orvosi ellátás, higiénia, oktatás a gyerekeknek, stb. De például ha ezeket az embereket magunkra haragítjuk, az szerintem többe fog kerülni. Orbánnak és hívei szerint ott kell ellátni ezeket az embereket, ahonnan jönnek. Hát persze. Ugye Orbán egy Líbiában létesítendő gigantikus menekülttáborról beszél. Ami két-három millió embert fogadna be. Engem nagyon izgat, hogy ezt hogy képzeli. Megjelenünk Líbiában, és kisajátítunk egy területet? Mert Líbiával lehetne tárgyalni – ha lenne kormánya. De Líbiában nincs kormány. Nincs kivel tárgyalni. Milyen alapon fogunk magunknak kiszakítani egy darabot Líbiából? Mint a klasszikus gyarmatosítók? Ettől fogva az lesz az Európai Unió gyarmata? És akkor a határon mit csinálunk, felállítunk egy hadsereget? Rendben, azt is mondják, hogy Szíriában kell segíteni. Most, amikor az oroszok porig bombázzák Aleppót? Nagyon szép elképzelés, hogy igen, ne a baj jöjjön ide – most szó szerint idézem a miniszterelnököt –, hanem mi vigyük oda a segítséget.
Jordániában hárommillió menekült van, ha jól tudom. Libanonban szerintem már többen vannak menekültek, mint az őslakosság. És az is egy közkeletű kérdés, hogy a menekültek miért nem mennek Szaúd-Arábiába, meg a többi gazdag emirátusba. Hát azért, mert nem engedik be őket. Ha most erre valaki azt kérdezi, hogy akkor mi miért engedjük be őket, akkor erre azt válaszolom: azért, mert a mi civilizációnk ilyen. Mert mi állítólag egy európai keresztény társadalom vagyunk. Mert mi – különösen az idén – irgalmasságot gyakorolunk. Nem Szaúd-Arábiának adta ki erre az évre ezt az egyébként nagyon kegyes jelszót a pápa, hanem azoknak, akik őt követik ebben.
Kapott is érte.
Magyarországon. Hát persze! Tehát ne akarjunk Szaúd-Arábia lenni!
Rendben, alakítsunk ki tranzitzónát. De a fő probléma, legalábbis a kormány szerint nem az volt, hogy jöttek a menekültek, és szóltak, hogy itt vagyunk, bírálják el a kérelmünket. Hanem átlógtak a zöldhatáron, és ellenőrizetlenül elindultak Németország felé. Hacsak lehet, elkerülték a magyar hatóságokkal való találkozást. Tehát ha nincs egy fizikai akadály, egy kerítés, ami feltartóztatja őket, hogy lehet megakadályozni, hogy elinduljanak Németország felé, és inkább bejöjjenek a tranzitzónánkba?
Talán mert nem akartak nálunk ragadni. Helyzet van. Ezt a helyzetet nem lehet úgy megoldani, hogy áttoljuk a problémát arra a közösségre, amelynek a szolidaritására egyébként számítunk. Elsősorban a pénzére. A legviccesebb mondata ennek a kormányzatnak az, hogy mi megvédjük Európát ezzel a kerítéssel. Megvédjük a schengeni határokat. Rá kellene nézni a térképre, hogy a schengeni határ milyen kis része esik ránk. Tehát azzal, hogy ezt a kerítést felhúztuk, csak azt érjük el, hogy akik hozzánk érkeznének Pakisztánból, Szíriából, Afganisztánból, ami tetemes távolság, azok még tesznek egy-két lépést, és mennek át Horvátországba, Szlovéniába, Ausztriába és onnan Németországba, Svédországba. Mit védtünk meg? Előbb-utóbb körbe fogjuk keríteni magunkat. Illetve van egy újabb fejlemény: az osztrákok is felhúznak egy kerítést. A magyarok vagy a migránsok ellen? Remélem, hogy nem a magyarok ellen épül. Tehát ők is attól tartanak, hogy ezt a határvédelmet mi nem tudjuk megvalósítani. Most, hogy kiderült, hogy mennyi szakmában van hiány idehaza, és Varga Mihály szinte naponta elmondja, hogy munkaerőre van szükség harmadik országból, akkor kérdem én, hogy amikor az a négyszázezer ember a Fidesz-kormány jóvoltából, ellenőrizetlenül átsétált Magyarországon, volt, aki megkérdezte bármelyiktől, hogy bocsánat, véletlenül nem vagy ápoló? Nem vagy karosszérialakatos? Mert lenne itt a szomszédban munka. Nem vagy orvos? Magyarországon nagyon sok szír, vagy más, muszlim hitű orvos dolgozik. A fekete-afrikaiakról nem is beszélve.
Zárójelben: a TEK most felderítette, hogy terroristákat is toboroztak itt, a Keleti pályaudvar környékén. Hogy erre miért büszkék? Ha ők ezt tudták, miért nem kapcsolták le őket? Ha nem tudták, akkor hogy végzik a dolgukat?
Még azt szokták felróni a menekültek ellen, hogy ha ők igazi menekültek lennének, akkor jelentkeznének rendesen a határon, hogy itt vagyunk, íme, az irataink. Ehhez képest sokan állítólag eldobták az irataikat, más nemzetiségűnek vallották magukat.
Imádom, amikor azt mondják, hogy egy afgán szírnek vallja magát, és ezzel akarja átverni a hatóságokat. Szeretném felhívni ezeknek az embereknek a figyelmét arra, hogy egy szír arabul beszél, egy afgán pedig dari, pastu vagy egészen más nyelven, de arabul nem. Én az arabbal foglalkoztam intenzíven. Régebben beszélni is tudtam, de írni-olvasni még ma is. Tudom, hogy egy szír még arabul is másképp beszél, mint egy egyiptomi. Tehát borzasztó könnyű eldönteni, hogy valaki szír vagy nem, abból is, hogyan beszéli a nyelvet, nem beszélve a meglévő vagy hiányzó helyismeretéről. Egyébként fel se tűnik, hogy mennyi riport készült a migránsokkal? Ezek mind beszélnek angolul. Jó, nyilván nem mind. De rengetegen. A migránstömegben a nyelvtudás szintje magasan meghaladja honfitársaim idegennyelv-ismeretét. Ebből az is következik – nekem ez a sejtésem –, hogy a magyar ember azért hajlamos megrettenni az idegentől, mert nem érti, hogy miről beszél.
Lehet, hogy egy kormánypárti érvelő erre azt mondaná, hogy Soros György megtanította őket angolul is. Ez is egy visszatérő érv a menekültek ellen, hogy tele vannak pénzzel és van mobiljuk is.
Ki az, aki meg tud fizetni egy embercsempészt? Ki az, aki ennyi kilométert meg tud tenni, és közben ellátni magát? Nyilvánvalóan a középosztály, és attól fölfele. A szegények, akiknek még okostelefonra se telik, ott vannak az aleppói romok alatt. Vagy a törökországi, jordániai menekülttáborokban. Tehát önmagában a migránsok tömege vagyoni helyzet alapján alakult ki. Ezek középosztálybeliek. Ezek pénzzé tették mindazt, amijük volt, és nekik legalább volt valamijük. Ezért tudtak útra kelni. Soros? Annyi pénz a világon nincs, hogy ennyi embert – ha ez a feltétel – el lehessen indítani. De az, hogy találtak náluk térképet, az miért bűn? Hogy tudták, Szegeden hol fognak nekik vizet adni? Hogy ott el tudjanak menni vécére? Mert ugye ott, a szerb határnál, megtagadtuk tőlük még a vécét is. Amikor Iványi Gábor odavitt pottyantóst, nem engedték neki. Kénytelen vagyok arra gondolni, hogy a mi vezetőink szándékosan akarnak köztük betegségeket elterjeszteni. Aki tud erre más magyarázatot, az értesítsen engem. Annak mi értelme van, hogy nem engedjük, hogy toi-toi vécéket telepítsünk a kerítés másik oldalára? Komolyan mondom, a Facebookon megtalálnak. Írják meg nekem, hogy mi ennek az indoka!
Majd biztos érkeznek válaszok a cikkre. Nem feltétlenül azoktól, akiktől várnánk.
Akarja, hogy a végén lehessen kommentelni az anyagomat?
Általában úgy van.
Én meg nagyon nem szeretném.
Nem?
Nem. Mert az rémes, ami ott történik. Szörnyűséges dolgokat kommentelnek az emberek.
És még egy: nagyon sok embernek csalódást okoztam azzal, hogy általában elismert tévés pályafutásom végén beálltam egy politikus mögé, hogy pártpolitizálok. Ezt a frusztrációjukat próbálják a személyemre vetíteni, és soha nem azzal vitatkoznak, amit mondok. Ne a személyemet gyalázzák, mert ez a vitakultúra méltatlan.
Visszakanyarodva a szavazásra: október 2. estéjén Gyurcsány Ferenc az összefogásról beszélt, az MSZP részéről is az összefogásról beszéltek. A sajtó pedig már meg is írta, hogy DK-MSZP összeborulás lesz.
Nem baj.
Mire lehet jó ez a szavazás? Lehet ebből építkezni, tekintve, hogy a választások előtt nem volt valami túl sikeres az összefogás?
Vágó: Honnan tudjuk, hogy ha nincs „összefogás” 2014-ben, akkor jobb lett volna? Nem fogadom el azt, hogy az összefogás megbukott. Azt lehet mondani, hogy az ellenzék gyenge eredményt ért el. De szerintem összefogás nélkül még rosszabb eredményt értünk volna el. Logikátlan azt mondani, hogy csak azért, mert 2014-ben így teljesítettek, azért nem érdemes ezt az utat választani. Nem. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy külön-külön mit értünk volna el. Én biztos vagyok benne, hogy akkor a pártomnak például lenne frakciója az országgyűlésben, mert a DK akkor már népszerűbb volt, mint az LMP, és az LMP-nek most van frakciója. Ők elértek 5 százalékot, és az EP-választások eredménye alapján azt lehet mondani, hogy a DK-nak legalább 6-7 százaléka lett volna. Tehát a DK jobban szerepelt volna az összefogás nélkül, a teljes ellenzék viszont gyengébben, ezt bátran állíthatom.
Amennyire én hallom, a fő kifogás nem is az, hogy jobb lett volna összefogás nélkül, hanem hogy jobban kellett volna összefogni. Olyan fölösleges csatározások voltak, amik rontottak az eredményen.
Ezzel egyetértek.
Hogy lehet a táborokat összehozni?
Bízom benne, hogy lesznek sikeres tárgyalások. A kérdés az, hogy egy dohányfüstös szobában, vagy a nyilvánosság előtt. Az kiderült, hogy a nyilvános huzavona nem tesz jót. A végén kell kiállni egy megállapodással, hogy megvan az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje. Hogy közös vagy külön listán, ez kérdés. De az biztos, hogy a választókerületekben egyetlen ellenzéki jelöltet kell indítani. Vannak, akik az előválasztásban hisznek. De milyen érdekes: egy előválasztás esetén ezek a kisebb pártok milyen sikerre számítanak? Furcsának tartom, hogy olyan szervezetek erőltetik a legjobban az előválasztást, amelyeknek a megítélésem szerint az előválasztásokon nem sok esélyük lenne.
A DK-nál körvonalazódott már, ki lenne az a jelölt, akit elfogadnának a választók?
Még ha lenne ilyen, akkor se mondanám el.
És lesz kampány?
Persze. Most, a népszavazás előtt is voltak nekünk drukkoló ellenzékiek, akik sokáig azt nehezményezték, hogy a DK nem kampányolt. Talán azért, mert már hosszú hónapok– évek? – óta látták a kormány plakátjait, és a mieinket nem. Ehhez képest 1700 helyen voltunk jelen kitelepülésekkel. A DK elnökségi tagjai is elképesztő munkát végeztek országszerte, velem együtt. De egy valamit szeretnék elmondani. Megjelent egy grafikon arról, hogy milyen költségvetéssel vettek részt a pártok a kampányokban. 2008-ban ez nagyjából eloszlott a pártok között. A mostaninál kiderült, hogy 15 milliárd forintot költött kampányra a kormány és a Fidesz, és szinte azonosíthatatlanul keveset tudott erre fordítani az összes többi. Tehát valami egészen elenyésző lehetőség volt a kampányra anyagi értelemben. De ebben a 15 milliárdban nincs benne az a pénz, ami a közszolgálati médiának ment. Pedig a köztévé és a rádiók végig nyomták ezt a kvótaellenes kampányt. Hol engedték az ellenzéket megszólalni? Hol? Az utcán. De már a fontosabb plakáthelyeket is lefoglalta a „Tudta?”-kampány.
Még vasárnap is olvastam olyan összefoglalót, amiben azt írták, hogy a baloldal nem kampányolt.
Ez igaz? Ez borzasztó! A lelkünket kitettük. Nem csak mi, hanem a híveink, a szimpatizásaink is. Dacoltak egyes járókelők fizikai atrocitásával. Ezt mi nem akartuk a kampányban mondani. Én magam is ott voltam a Moszkva téren – elnézést, hogy én csak így hívom, hogy Moszkva tér…
Vagyunk így páran…
…ahol nekünk jöttek emberek, és rázták az öklüket. Olvasom, hogy több helyen felrúgták a pultjainkat, bántalmazták a mieinket. Ezeknek az embereknek nem lehet azt mondani, hogy mi nem kampányoltunk!
Mi hozhat változást?
Ehhez a Fideszben is kell történnie valaminek. Azt mondják, majd ha „ők”. Nincs „ők”. „Ő” van. Vagyis nagy valószínűség szerint itt majd akkor lesz normális élet, ha Őt lecserélik. Ő nélküle nincs Fidesz. Ő nélküle nincs ideológia. Vele sincs ideológia, de úgy csinálnak, mintha lenne. Tehát a megoldáshoz valószínűleg a Fidesz is kell. Nekünk az is a dolgunk, hogy ezt az erjedést siettessük. De a fideszesek – mármint a Fidesz-szavazók és a kiábrándult „Orbán-hitűek” – nélkül ez nem fog sikerülni.
