Ahogyan korábban megírtuk: a Magyar Nemzet birtokába jutott szakképzési koncepció szerint a kormány szabályozná, melyik gyerek tanulhat gimnáziumban, melyik szakképzésben. Indoklásuk szerint ma Magyarországon túl sok a gimnazista, nem megfelelőek az arányok az intézménytípusok között. Az egyensúlyt nem a gimnáziumi férőhelyek csökkentésével érnék el, hanem egy úgynevezett képesség- és tudásteszttel, amelyet a 7. évfolyam végén (kilencosztályos iskola esetén 8. osztály végén) vennének fel a gyerekekkel. A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint a felmérés a pályaorientációt segítő lehetőségként merült fel, “annak formáját, tartalmát illetően azonban, – így egyebek mellett azt is, hogy hányadik osztályban valósulna meg – a köznevelésért felelős terület feladata lesz majd kidolgozni.” A tárca szerint ha lesz is ilyen felmérés, annak eredménye a diákok számára ajánlást, iránymutatást jelent, ettől függetlenül szabadon dönthetnek majd a pályaválasztásról.
Mendrey Lászlót, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnökével beszélgettünk arról, valóban túl sok gimnazista koptatja-e a padokat és hová vezethet a nyilvánosságra hozott ötletgyűjtemény. Nézzük, milyen irányba gondolkodik a kormányzat.
A szakképzés a magyar közoktatás régóta húzódó problémája, jelentős átalakítása már tavaly év végén szóba került. Októberben maga a miniszterelnök tette le a voksát a szakképzés felfuttatása és a gimnáziumi oktatás visszavágása mellett. A Siemens budapesti központjának megnyitóján azt mondta:
“Az országnak nem közepes gimnazistákra, hanem jó szakemberekre van szüksége.”
“A statisztikák egyértelműen alátámasztják, hogy minél magasabb végzettséggel rendelkezik valaki, annál sikeresebb a munkaerőpiacon: egy sima gimnáziumi érettségivel könnyebb munkát találni, mint például szakmunkás képesítéssel, amely – a szakmunkásképzés közismereti tárgyainak kvázi száműzése után – a továbblépésre sem ad lehetőséget” – cáfol rá a miniszterelnök szavaira Mendrey László, aki úgy látja: alkalmazkodni kell a piac igényeihez és meg kell becsülni a kétkezi munkásokat, a szakikat, “de a jövőt nem ők termelik.”
A PDSZ elnöke szerint komoly probléma, hogy az oktatási koncepciók kialakításánál az illetékesek nem egyeztetnek a szakmával. A szakképzési rendszer átalakítását a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) koordinálja, ők tették le a koncepciót az asztalra. “Remélem a megvalósítás előtt még lesz idő az egyeztetésre, mert lenne miről beszélgetni” – mondja Mendrey László. Czomba Sándor, az NGM munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára idén februárban sajtótájékoztatón mutatta be elképzelésüket: eszerint a mostani szakközépiskolákat szakgimnáziumoknak hívnák a 2016-17-es tanévtől, jelezve, hogy az intézmény érettségit ad, felsőfokú oktatásra készít fel, de nem általában, hanem egy-egy szakirányban ad többlet tudást. A mostani szakmunkásképző iskolák szakközépiskolák lesznek a tervek szerint, itt a tanuló három év alatt megszerezheti a szakmunkás bizonyítványt, de további két év után érettségihez is juthat.
Pillanatfelvétel – minek is?
És hogy kiket vár a gimnázium és kiket a szakközép? Ez a már említett pályaorientációs tanácsadással egybekötött képesség- és tudásmérésen dőlne el, amely Mendrey László szerint “pedagóiai szakmai tudást nélkülöző elhibázott elképzelés. Egy hetedik osztályos gyerekről nem lehet megmondani – főleg egy fiúról nem – hogy űrhajósnak, vagy vájárnak alkalmasabb? Az egyéni érdeklődés felmérése helyénvaló, azonban az akár két nap alatt is könnyen megváltozhat” – magyarázza a PDSZ elnöke, aki szerint “ennek az indokolatlanul korán, rossz időben végzett mérésnek a bevezetését mindenképpen meg kell akadályozni, mert rossz irányba visz.”
A korszerű irodalom nem képességeket és nem tudást mér, hanem kompetenciákkal foglalkozik, ezek ismeretében orientálják a gyerekeket. “A beharangozott mérés az aktuális tudásról szól: most, 2015. március 5-én mit tudok matematikából vagy fűrészeléstanból. De két nap múlva már más a helyzet, két év múlva pedig már alig érvényesek ezek az eredmények. Ellenben ha rendelkezem az aktuális tudásom továbbfejlesztéséhez szükséges kompetenciákkal, tudok változtatni, alkalmazkodni” – magyarázza Mendrey László és egy példát is említ: ha péknek tanulok, de közben rájövök, hogy inkább orvos szeretnék lenni, képes vagyok az érettségi megszerzésére és a váltásra, ha képes vagyok alkalmazkodni. “Tudásfétis jellemzi a jelenlegi oktatási kormányzatot: az számít, hogy aktuálisan mit tud a gyerek, ez pedig alapvetően elhibázott irány” – mondja. 2015-ben ugyanis nem az számít, hogy az adott pillanatban mit tudok, hanem az, hogy a tudást hogyan tudom megszerezni, hogyan tudom azt továbbfejleszteni.
A szakember helyesli, hogy egyre több szülő íratja gimnáziumba gyerekét és egyre tovább szeretnék a tanulási pályán tartani a fiatalokat. “Gondoljunk bele, nem is olyan régen, 6-8 évvel ezelőtt az élethosszig tartó tanulás divatos, és hasznos fogalom volt, amelyre szakmai program épült. Minél tovább marad a gyerek az oktatási rendszerben, annál nagyobb eséllyel tud váltani, pályát módosítani, ha esetleg rosszul választott. A korai szelekcióval egyszer s mindenkorra eldőlhet a gyerek sorsa.” Az pedig mégiscsak nonszensz, hogy valaki egy életen át cipelje egy 13-14 évesen sikertelenül megírt teszt vagy felelet következményeit. Így nem lehet boldog, kiegyensúlyozott életet élni – teszi hozzá.
Fotó: MTI/Komka Péter
Üzemlátogatás
A most kiszivárgott koncepció változtatna a tanárképzésen, annak részévé tenné a szakképzésben való tapasztalatszerzést. A tanárok szakközépbe látogatnak az általános iskolások 7. osztálytól pedig üzemeket keresnének fel. Mendrey László szerint ennek az elképzelésnek vannak támogatható részei, hiszen egy ilyen vizit felkeltheti az érdeklődést, motiváló lehet. “Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy állítsák vissza az általános iskolai oktatásban a hagyományos technikaórát. Sok gyerek úgy kerül szakiskolába, hogy soha életében nem volt a kezében csavarhúzó, kalapács.” Egy technikaórán talán jobban megmutatkozik, melyik gyereknek mihez van kedve, érzéke, miben leli örömét, az új elképzelés szerint azonban másképpen segítenék a fiatalokat a helyes út megtalálásában: külön pályorientációs tantárgy bevezetésével.
Nem beszélni kell róla, hanem csinálni – vágja rá az új tantárgy értelmét firtató kérdésre Mendrey. “A másik: mégis hová? Az általános iskolások és a középiskolások egyik legnagyobb problémája a túlterheltség. Annyi felesleges tananyaggal tömik a fejüket, hogy nincsen kapacitásuk még egy terület befogadására.”
Az új szakképzés egyik sarokköve a munkaerőpiac résztvevőivel való együttműködés. A duális képzés: tehát amikor az iskola mellett a vállalat is beszáll az oktatásba, rendívül költséges, ám hasznos vállalkozás. “A gond csak az, hogy Magyarországon a vállalatok közül nagyon kevesen alkalmasak egy ilyen együttműködésre. A három nagy autógyáron kívül nem nagyon tudnék megfelelő helyszínt említeni. A vállalkozók többsége a költségvetésből pénzt szeretne kivenni, nem pedig befizetni. Azon is el kell gondolkodni, hogy mi lesz a tanműhelyekkel, amelyeket az elmúlt években sok pénzért építettek fel. Ki fogja karbantartani, fejleszteni őket?”
Vesztesek és nyertesek
Mendrey László úgy látja: az oktatási rendszer körüli kapkodás 2013-ban kezdődött, amikor nyilvánosságra hozták a 2012-ben felvett PISA vizsgálat gyalázatos eredményeit: a világ tanulóinak felkészültségét vizsgáló felmérésben csúnyán felsültünk, a magyar tanulók mindenben az átlag alatt teljesítettek, még a 2009-es eredményeket is alulmúlták. A kiszivárgott szakképzési koncepció a gimnáziumi oktatás visszaszorítását az osztrák példával támasztja alá: a sógoroknál a tanulók nagyjából 79 százaléka tanul a szakképzésben, és csak 21 százaléka vesz részt gimnáziumi képzésben.
Ausztria egyébként a PISA-felmérésekben rendre Magyarország mögött végzett. “Nem az osztrák példát kell követni, hanem a lengyel vagy a finn módszert. Finnországban 9 évfolyamos kompehenzív képzéssé alakították az alapfokú iskolákat. Az innen kikerülő gyerekek sokkal jobb eredményeket érnek el, bármelyik intézménytípusban tanulnak is tovább” – magyarázza a PDSZ elnöke, aki szerint az oktatási rendszer optimalizálásához kell bővíteni az alapképzés időszakát, meg kell erősíteni az alapkompetenciákat: tehát az írást, olvasást, szövegértést, matematikai készségeket és képességeket. Ha a szilárd alapok megvannak, a tanuló érvényesül a szakközépben, a gimnáziumban, majd a felsőoktatásban is. A finn példa már csak azért is adekvát, mert Finnország rendre nagyon jól szerepel a PISA-felméréseket, oktatási rendszerük átalakítását a szakirodalom finn csodaként tartja számon.
Ki fizeti a számlát?
Az új koncepció legnagyobb vesztesei egyértelműen azok a hátrányos helyzetű, ingerszegény környezetből származó gyerekek, akik eleve komoly versenyhátránnyal érkeznek az általános iskolába – mondja Mendrey László, aki hozzáteszi: ez a pici különbség a magasabb évfolyamokra szakadékká válik. A nyertesek azok a gyerekek, akik már eleve nyereménnyel: jólszituált családdal, jó képességekkel indulnak neki az életnek. “Amelyik családban a tudás érték, a szülők mindent megadnak a gyereknek tudása, kompetenciái továbbfejlesztéséhez” – magyarázza a pedagógus, aki a társadalom komoly kettészakadását tapasztalja, amely az iskolákban is megjelenik.
“Szégyellem magam pedagógusként, amikor azt kell mondanom: a jelenlegi iskolarendszer újratermeli, s az utóbbi időben növeli a társadalmi feszültségeket. Amelyik gyerek szegény családból származik, nagy eséllyel szegény is marad.“
