Akár azt is hihettük volna a mai parlamenti ülés előtt, hogy a kitiltósdi miatt hülyeamerikázásban tör ki a kormánypárti kétharmad. Nem így történt, nagyon nem.
Orbán, bár megjelent az ülésteremben, nem szólalt meg, a téma országgyűlési kezelését láthatóan Lázár Jánosra testálta. Mielőtt idéznénk a minisztert, megpróbáljuk rekonstruálni a feladatmeghatározó dialógust.
– János, baj van.
– Ja, kiakadtak a jenkik. Túllőttünk a célon.
– Túl. Ne tudd meg, milyen beszélgetések vannak mögöttem. A fejemre hamuznak, s nekem jó képet kell vágnom hozzá.
– Fú. Gáz.
– Ja, amiatt is. Nos, én most maradnék a háttérben, illetve nem maradnék, hanem maradok, égessétek magatokat ti a Petivel, rá amúgy is kibuktam a medencés villa miatt. Ő utazik Amerikába kanosszázni, te pedig a parlamentben mégy le kutyába. Bocsánatot természetesen nem kérünk a Putyinnal való haverkodásért meg a demokráciaizékért, legalábbis nyilvánosan nem, mit szólna a kétmillió szavazónk, és eszünk ágában kicürikkolni Paksból.
– Hát akkor ezt most hogy?
– Bocitekintettel elő fogod adni a „kicsik vagyunk, segíts nagy tesó” jelenetet. Hajrá!
Na, eddig a fikció, a tény pedig az, hogy Lázár abszolválta a föladatot, bármi volt is az. Felszólalásában már a külcsín is rendhagyó volt: a főminiszter ajkán egyetlen pillanatra sem tűnt föl a szokásos ironikus/cinikus mosoly. Ami pedig a tartalmat illeti, tételmondatként mi a „kis ország, kis nép vagyunk, szükségünk van nagy népek barátságára” gondolatot jegyeztük fel, amit tovább cizelláltak a nálunk még csak huszonöt éves a demokrácia, tessék minket tanítani, ha hibázunk, valamint az oroszokkal is csak a földgáz miatt cimbizünk tartalmú eszmefuttatások.
Fotó: MTI/Kovács Attila
A szocik miatt van
Lázár azt állította, „a magyar kormány sem a személyeket, sem az ügyeket semmilyen formában nem ismeri… nincs hiteles információ” arról, hogy kormányközeli arcok bűncselekményt követtek volna el; következésképpen állunk, mint legény a lakodalomban, hiszen „nem lehet kilencszázezer köztisztviselőt és közalkalmazottat levizsgálni” – mindezeket tudjuk be ködösítésnek és időhúzásnak. Lázár boldogabb napjait idézőn azt is kijelentette: Magyarországot a szocialista kormányok egykori tevékenysége miatt tartja korruptnak a világ.
A minisztert támogatandó hatalmas szárnycsapásokkal Magyar Levente államtitkár iskivette részét a tiszteletkörökből. A fiatalember nem győzte hangsúlyozni, hogy „az Egyesült Államok Magyarország politikai és katonai szövetségese… ha kell, fegyverrel védjük meg egymást, sőt “Magyarország több alkalommal véráldozatot hozott”. És ha ez nem lenne elég: gondoljunk csak bele, hogy amerikai cégek nyolcvanezer embernek adnak munkát Magyarországon, és egyre nő kivitelünk a tengerentúlra.
Az államtitkár rendkívüli jelentőségűnek minősítette a kitiltási „ügyet”, mely „igényt tart politikai konszenzusra”. Ami, ha jól értjük, azt jelenti, hogy a kormány kéri a kehes ellenzéket, ezzel a botránnyal kis ideig most ne basztassa a kabinetet.
Áder benézett
A t. Ház mai napjának eredeti főszereplője Áder János volt. A köztársasági elnök napirend előtt szólt a törvényhozáshoz, s bár számos képviselő végigásítozta az államfői mondatokat, a többséget, úgy tűnt, megérintették szavai.
Áder egy hónapja New Yorkban részt vett az ENSZ klímakonferenciáján, ennek kapcsán sorolt borzongató adatokat a globális felmelegedés hatásairól, Steven Segal se csinálta volna különbül.
„Önök kérdezhetnék: érint ez minket?” – így az államelnök. A válasza: igen. Hiszen sorra érkeznek a sosem látott árvizek, ezekre föl kell készülni, kellenek még víztározók, összesen öt darab, több száz kilométeren emelni kell a gátak magasságát, és kell sok erdőtelepítés.
A klímaváltozás kicsit olyan, mint ez a mostani amerikai kitiltási balhé – ezt a következtetést vontuk le -, hiszen Áder szerint „a gondok megoldásához össze kell fognia kormánynak és ellenzéknek”.
