Talán nem véletlen, hogy éppen Vörösmarty Mihály az ország egyik legidősebb irodalmi közösségének névadója. De először tisztázzunk valamit: nem a 25 év jogosítja fel a társaságot az éltes kor megjelölésre, hanem az, hogy a Vörösmarty Társaságot 1938 februárjában alapították. 1988-ban – mint olyan sok dolgot – a kommunizmus tetszhalálából kellett újraéleszteni, így ezt az irodalmi társaságot is. Ami pedig Vörösmartyt illeti, azért lett névadója a társaságnak a költőkirály, mert e vidék földije, hiszen Nyéken született, és gimnáziumi éveiből is öt esztendőt járt a fehérvári ciszterci gimnáziumba.
Igény volt az irodalmi összetartozásra a korábbi években is, de csak 1988 adott lehetőséget az újraélesztéshez és persze Balsay István, az akkori tanácselnök, majd a rendszerváltás utáni első fehérvári polgármester – mondta Bakonyi István, a Vörösmarty Társaság egykori elnöke, a szervezet november 28-ra összehívott ünnepi közgyűlésen. Az irodalomtörténész, író és kritikus megemlítette felszólamlásában, hogy sajnálja, hogy elsősorban idős arcokat lát, pedig az irodalomnak vonzania kellene a fiatalságot.
Bobory Zoltán jelenlegi elnök köszöntőjében összefoglalta a Vörösmarty Társaság 25 éves tevékenységét, amit 1988-ban a Pelikán Teremben kezdtek meg. Az elnök meggyőződésének adott hangot, ha jól szervezik életüket – és nem csak anyagi szempontból –, akkor a Vörösmarty Társaság irodalmi, művészeti támpontja lesz Székesfehérvárnak, Fejér megyének.
Az ünnepi gyűlésen mutatták be negyedszázados évfordulóra készített kiadványt, amit Tibai Tibor, a Vörösmarty Társaság titkára szerkesztett.
