A kutatásban részt vevő Magyar Közgazdasági Társaság a Melbourne-i Swinburne Egyetem kutatóinak irányításával végzett felmérést. A kutatók a négy országban összesen 868 vezetőt – 30 százalékban az állami, 10 százalékban a civil, 60 százalékban az üzleti szférából – kérdeztek a vezetői kiválóság és az etikus magatartás kapcsolatáról Közép-Európában. A felmérés szerint mind a négy visegrádi országban – Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban – a vezetők alapvetően úgy gondolják, hogy “a korrupció a dolgok elintézésének egy módja”, és kevéssé érzik fontosnak a felelősségtudatot, a szabálykövetést, valamint az átláthatóságot.
Érdekes eltérést mutat, hogy a magyarországi vezetők elsősorban azt érzik fontosnak, hogy egyezségre jussanak az egyes érdekcsoportokkal, míg a három másik országban a vezetők a döntés előtt inkább felmérik a különféle érdekcsoportok igényeit. A vezetők mind a négy országban fontosnak érzik a beosztottaik motiválását, a jó munka elismerését, ám jellemzően kevés figyelmet fordítanak a tanulásra, a munkaidő hatékony beosztására. Érdekes, hogy míg a magyarok főleg a hatalom megosztásával élnek szívesen, addig a többi országban a közös döntések támogatását tartják fontosnak.
Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában az őszinteséget és a megbízhatóságot tartják a legfőbb személyes vezetői kvalitásnak, míg a lengyeleknél ez a legkevésbé fontos: náluk a következetesség az első számú ismérve a jó vezetőnek. A vezetői kvalitások és a korrupció megítélését összevetve a kutatók arra jutottak, hogy a pozitív viselkedési normákat – vagyis a korrupció elítélését – támogató vezetői magatartásformák részei a vezetői kultúránknak. A korrupció okai nem a kultúrában, hanem valószínűleg sokkal inkább az intézményrendszer és a jogi környezet hiányosságaiban keresendők.
A korrupció jobban teljesít
Korábban a GKI Gazdaságkutató Zrt. azt mérte, hogy 2010-hez képest enyhén nőtt a korrupció szintje Magyarországon. A földbérletek és a trafikkoncessziók körüli „ügyek”, a Közgép körüli „gyanúk” hatása is tetten érhető a romló megítélésben. A júniusi felmérés célja annak feltérképezése volt, hogy a megkérdezettek tapasztalata szerint 2010 óta összességében miként alakult Magyarországon a korrupció az állami intézményeknél, önkormányzatoknál.
A felmérés alapját képező 1000 fős minta korra, nemre, régióra és településtípusra reprezentatív volt. A korrupció változását a felmérésben részt vevők 85 százaléka értékelte, és utóbbiak 47 százaléka nem érzékel változást, 39 százalékuk azonban a korrupció erősödéséről adott számot (23% jelentős erősödéséről), míg 14% jelezte, hogy úgy érzi: 2010 óta csökkent (2% szerint jelentősen) a korrupció Magyarországon az állami intézményeknél, önkormányzatoknál.
A GKI a válaszokat a könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért -100-tól +100-ig terjedő skálára transzferálta. A -100-as érték jelenti azt, ha mindenki jelentős csökkenést érzékelt, míg a +100 azt, ha mindenki szerint jelentősen nőtt a korrupció. Az átlagos érték 23 lett, vagyis a lakosság a korrupció további enyhe növekedését érzékelte 2010-hez képest. A földbérletek és a trafikkoncessziók körüli „ügyek”, a Közgép körüli „gyanúk” hatása is tetten érhető a romló megítélésben – írta a GKI.
A kutatók helyi okokkal magyarázzák, hogy nagyon magas az érzékelt korrupció változása Dél-Dunántúlon és Közép-Magyarországon, ugyanakkor enyhébb növekedést tapasztaltak a megkérdezettek Észak-magyarországon, Közép-Dunántúlon és Dél-Alföldön. “A megyeszékhelyek különösen veszélyeztetettnek tűnnek: a lakosság messze átlag feletti korrupciónövekedést észlelt ezeken a településeken, de a főváros sem maradt el nagyon a fertőzöttségben. Ennek oka valószínűleg abban rejlik, hogy nagy volumenű fejlesztések itt zajlanak (jellemzően EU-források segítségével), s a helyben lakók viszonylag gyorsan értesülnek a (köz)beszerzési nyertesek politikai kötődéseiről.”
A GKI szerint életkor szerint nincs különbség a korrupció növekedésének megítélésében, vagyis elég általános a jelenség ahhoz, hogy mindenkihez eljussanak a vélt vagy valós hírek. Az iskolai végzettség szerint a legalacsonyabb és a legmagasabb végzettségűek érzékelnek az átlagnál erőteljesebb korrupciónövekedést, de elmondható, hogy minden végzettségi szint szerint is 2010-hez képest növekvő szintről számoltak be a megkérdezettek.
