Színház és történelem címmel a Báthory István-líceum dísztermében tartott előadást a Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. A Ki adja vissza őseinket? alcímű előadásban a három színpadi mű – Árpád népe, István, a király és a Veled, Uram! – történelmi hátterét elemezte Szörényi Levente, aki a Szabadság című erdélyi lapnak reagált a nagy port kavaró legújabb István, a király bemutatóra.
Mint mondta: Alföldi Róbert az ügynökségüktől kapott felkérést, hogy a harmincéves évfordulóra készítsen egy felújított előadást, a korábbi, inkább historizáló rendezésekkel szemben. Ők gyakorlatilag nem vettek részt a próbákon, hiszen a rendező szuverén művész, aki vállalja a felelősséget saját munkájáért. Hosszú lenne elemezni, tény, hogy sokan felkapták a fejüket, hogy túl direkt, túl agresszív, túl erős. Ezzel Szörényi nem akar különösebben vitatkozni.
A zeneszerzőnek egyetlen egy észrevétele, hogy ez a koncepció részben beáldozta az eredeti darabnak a hangzásvilágát. “Hiába, hogy az élő zenekar csodálatosan szól, de a tempók nem voltak a helyükön, és kétségtelen, hogy a prózai színészek nagy része nem állt az énektudás magaslatán”. Ez egy kicsit zavarta.
Ugyanakkor a zeneszerző az Alföldi-féle rendezés bizonyos kiemelt részeit nagyon fontosnak tartja. A kolozsvári előadásán elhangzott gondolatmenetét, amely szerint szinte folyamatos germán támadásnak volt kitéve az akkori magyar történelem, felébreszthette Alföldiben azt a lehetőséget, hogy ilyenformán vitte színpadra, amivel neki különösebb baja nincs. Az István, a király pedig már a városligeti ősbemutatón is konfliktushelyzetet generált. Az a verzió azért kezdte bosszantani rövid idő után, mert azt vette észre, hogy az emberek a Felkelt a napunk éneklése közben és utána lenyugszanak, nem érdekli őket az az alapvető konfliktus, amiről a darab szól.
Fotó: MTI / Kelemen Zsolt
“Nem, nem tudunk összefogni. Volt egy kísérlet erre a Szikora János által rendezett változatban, bár az már az előadáson kívüli gesztus volt, hogy a tapsnál Koppány és István kezet fognak egymással. A darabban azonban nincs kiegyezés. Az hiú remény, hogy kibékülünk egymással. Nincs olyan helyzet, és egy darabig nem is lesz, úgy érzem, mert a mostani politikai helyzet és a világpolitika nem teszi lehetővé, hogy Magyarország békés éveknek nézzen elébe” – tette hozzá Szörényi.
Közben a Kolozsvári Rádió az MTI-hez elküldte a közönségtalálkozó hangfelvételét, amelyből a távirati iroda azt emelte ki, hogy a zeneszerző nem is érti a hisztériát, ami a darab körül van. Úgy látja: valamiféle szennyhullám tör elő az emberekből, ez abszolút tetten érhető az interneten. Nem is látták, de ömlik a szenny. “Mindenki buzi és szabadkőműves, én is az vagyok. Van aki azt írja, Alföldi a pénzért csinálta, más szerint a sikerért. És az bűn, a siker?” – fogalmazott.
A zenész megjegyezte: valahol olvasta, hogy az István, a király mint mű, megkarcolhatatlan. “Lehet rajta kísérletezni, de ledobja magáról. Ezzel egyetért. A darab üzenete nem változott a 30 évvel ezelőtti korhoz képest és az üzenet összeáll a műben, amellyel azt akarta elérni, hogy próbáljunk meg kiegyezni egymással, legalább a minimumokban. Nemcsak a politika, mert az reménytelen dolog, “hanem mi emberek a hétköznapi életben próbáljunk meg olyan kapcsolatokat erősíteni egymással, hogy elviselhető legyen az életünk”.
Előzőleg Bayer Zsolt levelet írt a Kossuth-díjasnak.A Fidesz-alapító publicista „Kedves Levente!” megszólítással, tegeződve, történelmi párhuzamokkal tarkítva ír Szörényi környezetének történelemszemléletéről, amely – szerinte – nemzeti sporttá tette gyűlölni Szent Istvánt, aki kiirtotta népét, és idegen fegyverekkel hajtotta a kereszténység igájába szegény magyarokat. Ez fellelhető a Jobbik háza táján – véli Bayer, aki szerint – az általa tudatlannak, műveletlennek és öntudatosnak leírt – fiatalok azért vetik boldogan rá magukat az ilyen szomorú elméletekre, „mert így mindjárt különlegesnek, istentagadónak, lázadónak és nonkonformistának” képzelik magukat, pedig „csak a budi tetejére kitett töklámpások ők.
Vele ellentétben az Alternatív Magyarországért is azt emelte ki, amit Szörényi, hogy a darab elsősorban az emberről és arról szól, hogy Magyarországon lehetetlen a racionális párbeszéd, mindent áthat a kirekesztés. Az alattvaló csak akkor érzi biztonságban magát, ha valamelyik oldalra áll. Az AlMa szerint Alföldi egy dologban tévedett. A Szent Korona nem záródik, hiszen a magyarok tömegével mennek Nyugatra, kalandozni.
