A volt kormányfő „Javaslat a jó együttműködés menetrendjére” című írásában indítványozza, hogy az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért (E14–PM) választási szövetség a tavaszi parlamenti ülésszak után – például június 16-án, Nagy Imre 1989-es újratemetésének évfordulóján – kezdje meg a tárgyalást az MSZP-vel. (Nagy Imre és társai újratemetésén mondott beszédével szerzett országos ismertséget annak idején Orbán Viktor.) Bajnai Gordon szerint ez elvezethet oda, hogy fél év múlva, október 23-án a két szervezet már minden kérdést lezárva együtt ünnepeljen, és „korszakváltó szövetségbe” hívja a választókat.
A menetrend
„Mind a későbbi, mind a korábbi megállapodás forgatókönyve mellett hallani olyan érveket, amelyek tiszteletet és alapos megfontolást érdemelnek. Az együttműködés azonnali bejelentése nem oldja meg az ellenzék előtt álló feladatokat, épp ellenkezőleg: előbb az ellenzék erőinek kell külön-külön megoldaniuk a maguk ügyeit ahhoz, hogy képessé váljanak az együttműködésre” – írja Bajnai Gordon. Az E14–PM politikusai országjárásba kezdenek, hogy elvigyék mindenhova „a pozitív fordulat reményének programját. Gyenge ugyanis az az együttműködés, hiteltelen az a korszakváltás és hátország nélküli az a kormányzás, amely úgy kér magának bizalmat, hogy nem hallgatja meg azokat, akiknek a politika már évek óta hátat fordított. Ők, az ún. bizonytalanok fogják ugyanis eldönteni a választásokat, ők a demokratikus ellenzék tartalékai. Aki nem hagy elég időt és nem tesz elég erőfeszítést az ő megszólításukra, bevonásukra, az a kormányváltás és a korszakváltás esélyeit veszélyezteti.”
Fotók: Kummer János
Orbán árulásáról
Bajnai ezek figyelembevételével – az MSZP korábbi közléseiből kiolvasható decemberi, jövő januári megállapodás helyett – azt javasolja, hogy indítsák el már a nyáron és hozzák tető alá még az ősszel az érdemi megállapodást. Azt állítja, hogy legkésőbb akkor együtt, egy választási koalíció képviseletében és egy színpadon kell állnia a változást akaró ellenzék ma még versengő, vagy inkább párhuzamosan építkező erőinek, vezetőinek. Október 23-án – azon a napon, amely nemcsak ’56 emlékezete, de a köztársaság születésnapja miatt is nemzeti ünnepünk – immár minden kérdést lezárva kellene ünnepelni együtt és hívni minél több választót a korszakváltó szövetségbe. Bajnai azt szeretné, ha október 23-a történelmi dátuma Orbán Viktort arra emlékeztetné, „az új politikai korszak egyben visszatérést jelent a szabad Magyarország azon hagyományaihoz is, amelyek megteremtésében egykor részt vett, és amelyeket az elmúlt három évben éppen ő árult el!”
A közös nevező
Az elmúlt hónapok ellenzéki működése alapján bízvást kijelenthető, hogy az érdemi támogatottsággal rendelkező demokratikus ellenzéki erők – bár sok mindenben karakteresen mást gondolnak a világról – négy fontos dologban egyet tudnak érteni:
- Az Orbán–Simicska-rezsimet fel kell számolni, a rezsim politikai fegyvereként használt Orbán-kormányt le kell váltani.
- Új politikai korszakot kell indítani Magyarországon, hogy ne termelődjenek újra azok a közéleti viszonyok, amelyek lehetővé tették a mai rezsim kialakulását.
- Felelős gazdaságpolitikára van szükség, amely fenntartható növekedési pályára tudja állítani a magyar gazdaságot.
- Új szolidaritási szerződés kell kötni a magyar társadalom stabilitása és gyarapodása érdekében.
Választókerületenként egy jelölt
„Ha az alapelvekben megállapodtunk, ezeket programmá kell fogalmaznunk, majd meg kell állapodnunk részint a választás technikai részleteiben, részint pedig a politikai-személyi dilemmákban is. Melyik választókerületben ki legyen az az egyetlen (!) jelölt, akit a két ellenzéki tömb választási koalíciója indít? Mi szolgálja jobban a győzelem esélyét: a közös lista, vagy az, ha külön listákon indulunk, erős koordinációval? Ki legyen a miniszterelnök-jelölt?” Bajnai ez utóbbi kérdésnél következetesen azt képviseli, hogy a jelöltet „az Orbán Viktorral szembeni győzelem kivívására, a jó kormányzás és a korszakváltás megvalósítására való képességeknek együttesen kell meghatározniuk. Sokféle választót – meglévőt és megnyerendőt – kell megszólítani és egy táborba szervezni, ezért ezt a döntést is a koalícióra lépő erőknek közösen, a választók akaratának minél alaposabb ismeretében kell meghozni.” Ha a két ellenzéki tömb együttműködésének legfontosabb kérdéseit a politikai elit egymással kötött paktumai, alkui határozzák meg, elveszíthetik a korszakváltással kapcsolatos hitelüket, a kormányváltáshoz szükséges támogatottságukat. „Az ellenzéki együttműködés kulcskérdéseinek eldöntésében olyan megoldásra kell törekednünk, amely a polgároknak minden korábbinál nagyobb beleszólást biztosít.”
Le az önérdekekkel
„Ha nem nyújtjuk a valóságos együttműködés reményét, ha nem látják a győzelem esélyét és nem kínáljuk nekik az együttműködésben való érdemi részvétel lehetőségét, akkor elcsüggednek és elhagynak majd minket – jósolja a volt kormányfő, aki szerint az eddig összegyűjtött szavazótábor erős és tekintélyes, de még nem elég a győzelemhez. „Túl sokan fordultak el a közügyektől, a politikától eddig is, mert túl sokan érezték-érzik úgy, hogy a politika elfordult tőlük: az elit önmagával van elfoglalva, a politika elszakadt a valóságtól. Mára azonban a társadalom többsége, így az ún. bizonytalanok többsége is kormányváltást akar. Magyarország választóinak többsége tehát változást akar, ezért Magyarország választóinak többsége ellenzéki együttműködést sürget.”
Az MSZP elismerésre méltó teljesítménnyel rendezte sorait
„Ilyen kényszerek, adottságok és elvárások közepette minden demokratikus ellenzéki erőnek megkerülhetetlen felelőssége, hogy önérdekét, ambícióit a közös céloknak rendelje alá.” A mai bizonytalanok tömegének egy tekintélyes része a közügyek iránt érdeklődő, az ország jövőjéért aggódó ember, akinek a régi politika nem vonzó, az új alternatíva még nem ismert. Vesztesei az Orbán–Simicska-rezsimnek, „változást akarnak, de politikai hontalannak érzik magukat”. Őket kell felkeresni, megszólítani, bevonni, nekik kell reményt és erőt adni.
A válság „hazai gyártású”
„Magyarország válságban van. Három esztendő után újra válságban. Mélyebb és összetettebb krízishelyzetben, mint amilyenben 2009-ben volt, amikor válságkezelő kormányzás kellett ahhoz, hogy elkerüljük az összeomlást. És, ami a legszomorúbb: ezt az összetett, egymással szorosan összefüggő gazdasági, politikai és bizalmi válságot nem egy újabb, nemzetközi krízis „begyűrűzése” okozta: ez immár hazai gyártású válság, mely mára szociális katasztrófát idézett elő, s amelyért Magyarország mostani kormánya felelős. Az a kormány, amely történelmi felhatalmazásával csak visszaélni tudott, ám élni vele képtelen volt” – írta Bajnai Gordon.
Bajnainak tiszta a lelkiismerete
2010 tavaszán nyugodt lelkiismerettel adta át a kormányzást. „Akkor a magyaroknak minden oka megvolt arra, hogy újra bízzanak a jövőjükben, hiszen hosszú idő után végre ismét jó irányba indultak a dolgaink.” A magyar válságkezelés sikeres volt, az ország iránti bizalom visszatért, a gazdaság növekedésnek indult, az államadósság csökkeni kezdett. A nemzeti valuta erősödött, 265 forintot ért egy euró; országszerte beruházásokat indítottak el, utakat, járóbetegközpontokat, iskolákat adtak át. Jutott erő a szolidaritásra is: csökkentették a távhő és az alapvető élelmiszerek áfáját, 120 ezer családnak adtak támogatást a Szolidaritási Alapból, és emelkedtek a nettó fizetések. Három éve Bajnai azt hitte, amit vállalt, teljesítette: visszavonulhat a politikától. Nem így lett. „Ma nagyobb a baj, mint 2009 előtt volt. Ma újra válságkezelésre van szükség”, de annak legfőbb akadálya éppen az a kormány, amely a bajt okozta. A válságokozó kormányt azonban csak széles összefogással lehet legyőzni.
Az Orbán–Simicska-rezsim
Bajnai szerint mára „nyilvánvalóvá vált: az Orbán–Simicska-rezsim valódi célja az, hogy a politikai hatalmat pénzre váltsa, a vagyont pedig még több politikai hatalomra – így tovább, végtelen körforgásban”. A simicskázást, ezt a minden korábbinál szervezettebb és mohóbb közpénzelszívást a kétharmados többség törvényi rangra emelte, rendszerszintűvé tette. Ennek a törekvésnek eleinte persze útjában állt a jogállami fékek és ellensúlyok teljes rendszere. Ezért a rezsim felszámolta az alkotmányosságot, „államosította” az életünk majd minden szegletét. Pedig az orbáni állam hetente vall kudarcot: hol egy hóvihar kezelésében, hol az óvodából elballagó gyerekek beiskoláztatásában. És, ami talán a legrémisztőbb fejlemény: Orbán Viktor mára megindította Magyarország hosszú menetelését is kifelé az Európai Unióból, ahová pedig értékeink és érdekeink egyaránt kötnek minket.
Az MSZP dicsérete
A korábbi politikai „világrend” másik nagy pártja, az MSZP – a megsemmisüléssel fenyegető 2010-es választási eredmény után – elismerésre méltó vezetői teljesítménnyel rendezte sorait – írja a volt kormányfő. A szocialista párt az elmúlt három évben növelni tudta támogatói táborát, számuk az elmúlt néhány hónapban 1,2 milliónyi szavazó körül tetőzött. Ez ismét az ellenzék megkerülhetetlen pártjává tette az MSZP-t. Bajnai ugyancsak fontos, ellenzéki fejleménynek tekinti azt, amit az általa is képviselt politikai közösség ért el. Tavaly októberi zászlóbontása után az Együtt 2014 a korábban pártot választani nem tudó vagy nem akaró polgárok jelentős tömegeit tudta megszólítani és bevonni a közéletbe. Néhány hónap alatt 6-700 ezer szavazót tudtak céljaik mellé állítani, a magyar Facebook-közösségen belül pedig a legnépszerűbb párt lett néhány hónap leforgása alatt. „Az Együtt 2014–PM szövetsége nem egyszerűen a demokratikus ellenzék eddig hiányzó, immár megkerülhetetlen erejévé vált, de pártként is meg tudta őrizni az ‘ellenzéki közös többszörös’ jelleget. A világot sokféleképpen, de a kormányt ugyanúgy látó választók leginkább nálunk, középen tudnak találkozni, így az ellenzéki együttműködés motorja lehetünk” – tette hozzá.
Kormányváltás csak korszakváltással
Bajnai szerint az Orbán–Simicska-rezsimtől nem elég megszabadulni, a nemzetközi tapasztalatok arra intenek, hogy „kormányozni, sőt, jól kormányozni is képesnek kell lennie az együttműködő erőknek, különben Orbán Viktor lovagol vissza a hatalomba – és félő, hogy hatalmának többé nem lesz korlátja”. Az ellenzéki együttműködésnek ezért – a stabil kormányzóképességen kívül – van még egy fontos feltétele: olyannak kell lennie, hogy az garanciát jelentsen a változást akaró polgároknak: azzal, hogy nemet mondanak a 2010 utáni politikai ámokfutásra, nem kell egyúttal igent mondaniuk a 2010 előtti időszak visszatérésére is. Ez pedig épp a mai politikai helyzet egyik legfőbb sajátossága: ha nincs garancia a korszakváltásra, nem lesz esély a kormányváltásra sem.
Mesterházy már a jövő hétfőn tárgyalna
Az MSZP-elnök tárgyalásra hívta jövő hétfő délelőttre az Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért választási szövetség és a Demokratikus Koalíció (DK) képviselőit, hogy kezdjék meg az egyeztetést a kormányváltáshoz szükséges összefogásról. A pártelnök ezt azt követően jelentette be, hogy Bajnai Gordon kezdeményezte: az MSZP által korábban javasolt év végi, jövő év eleji megállapodás helyett pártja és a szocialisták már ősszel kössenek egyezséget.
Mesterházy Attila üdvözölte Bajnai tárgyalási szándékát, és azt javasolta, ne várjanak két hónapot, már hétfőn üljenek egy asztalhoz. Emlékeztetett arra, hogy tavaly novemberben javasolta: a demokratikus ellenzéki szervezetek kezdjenek szakpolitikai tárgyalásokat, majd állapodjanak meg a közös egyéni jelölt- és listaállításról. Ezen a szándékukon azóta sem változtattak – tette hozzá.
Mesterházy Attila azt mondta: az elmúlt hónapokban a választóktól rendre azt a visszajelzést kapta, hogy ne csak beszéljenek az együttműködésről, ne taktikázzanak, ne húzzák az időt, hanem tegyenek is érte.Szerinte jogos a türelmetlenség, mivel a Fidesz már elkezdte a választási kampányt. Egyetért vele, hogy előbb a programról, aztán az egyéni jelöltekről, majd a kormányfőjelölt személyéről állapodjanak meg. Ugyanakkor – folytatta – a Bajnai Gordon által javasolt első tárgyalási pontot, a korszakváltás alapelveinek tisztázását “átugorhatják”, mivel már tavaly decemberben jelezte Bajnainak, egyetért az Együtt-PM szövetség által megfogalmazottakkal.
Vitakérdés lehet az MSZP és az Együtt-PM között a Demokratikus Koalíció szerepe. Bajnai Gordon ugyanis kétpárti tárgyalásokat javasolt, és úgy fogalmazott: a megállapodást a demokratikus ellenzék két vezető erejének, az MSZP-nek és az Együtt-PM szövetségnek kell megkötnie, ők képviselhetik majd a körülöttük kialakuló szövetségesi rendszert is. Mesterházy Attila viszont azt mondta: az Együtt-PM és a DK képviselőit is várja hétfő délelőtt 10 órára a szocialisták Jókai utcai székházába, de nyitott más helyszínre is.
