A lánymagzat szándékos elhajtása, lánycsecsemők szisztematikus megölése, a női nemi szerv megcsonkítása, vérfertőzés, a leánygyermek házasságba kényszerítése, nemi erőszak, szexrabszolgaság, nőkereskedelem, lesavazás, családon belüli bántalmazás, gyilkosság. Csak néhány azok közül az erőszakos cselekedetek közül, melyekkel egy nő szembekerülhet.
Világszerte minden harmadik nőt megerőszakolnak vagy valahogy másként bántalmaznak élete során. Magyarországon minden negyediket. A világon egymilliárd nő szenved az erőszaktól. Értük és miattuk táncolnak február 14-én 190 országban, köztük Magyarországon.
„Előfordult, hogy rugdosott, hogy a hajamnál fogva húzott végig a házon”
Nem kell sokat keresgélni az interneten, hogy olyan fórumokra bukkanjunk, ahol magyar nők panaszkodnak arról, milyen bántalmazás érte, éri őket. A történetek megrázóak, mintha egy másik világban, egy másik országban esnének meg. Pedig nem. Mindennaposak.
Sziszike, akit megrugdosott a részeges férje:
„A fiam 8 hónapos volt, amikor észrevettem, hogy a férjem iszik, habár anyós figyelmeztetett hamarabb is rá, de nem tudtam elképzelni róla. Ekkor történt, hogy ittasan, amíg én a kórházban voltam a két gyerekkel, totálkárosra törte a lízinges autót. Innen a pokol indult. Két hónap után úgy megvert, hogy 3 napig borogattam a fejem, nem tudtam lefeküdni. De természetesen titkoltam, nehogy valaki megtudja. Én szégyelltem magam emiatt. Utána többször előfordult, hogy rugdosott, hogy a hajamnál fogva húzott végig a házon. (…) Én vagyok a hibás?”
Gigi, akit tanára erőszakolt meg:
„Az egyetem alatt sítáborban voltam, egyedül, barátok nélkül mentem. És… addig nem tudtam, mit jelent az alkohol. Talán sejtitek, mi is történt. Sajnos nagyon kemény árat fizettem érte, hogy megtanuljam a leckét. A legcsúnyább az egészben az volt, hogy a férfi, aki akaratom ellenére… a tanári gárda orra előtt, az ő segítségükkel tette, amit tett velem, és… természetesen, miután leitatott, és.., azt mondta, de hiszen én is akartam.. Anyám is engem okol a mai napig (…)”
Anilla, akit terhesen is megvert párja:
„(…) hozzáköltöztem, úgy éreztem rajta, valahogy nem szívesen áll a dolgokhoz, de még akkor is csak azt bizonygatta, mennyire szeret stb. Aztán együtt dolgoztunk, majd mindenáron gyereket akart, jeleztem, hogy én is, csak még várjunk, hiszen alig egy éve lakunk együtt, de terhes lettem… És aztán jött a pokol, mint aki 180 fokot fordult, elkezdett inni. Volt, hogy megütött terhesen, elindultam haza, aztán hajon fogva rángatott vissza, hogy ez az ő gyereke…”
Kriszta, akit gyerekei előtt fejelt le házastársa:
„(…) bejelentettem, hogy válni akarok, mert már mindennapos lett a szidalmazás, és minden szarért leszidott, hálátlan kurvának hívott a gyerekek előtt… Másfél évig szenvedtem komoly alvászavarban, súlyos depresszióban, és ő csak kinevetett, és szívatott… aztán jöttek kisebb fizikai bántalmazások… ellökés, hajhúzás, szembeköpés, rugdosás, pofonok, lefejelés (vér sosem volt, tehát könnyű testi sértésnek minősülő bántalmazások). De mind kivétel nélkül a gyerekek előtt zajlottak. Aztán feljelentést tettem ellene, ettől még jobban bedühödött, és a grabancomnál fogja húzott végig a lakásban… és még egyéb ‘kedvességek’. Mindössze egyszer adtam neki vissza, többször már nem. Tűrtem a gyerekek miatt…”
„Nem mi erőszakoljuk és verjük meg magunkat”
Valentin napon, február 14-én a világ 190 országában közös táncra hívják azokat, akik tiltakozni szeretnének az erőszak minden formája ellen. A One Billion Rising rendezvényen összesen egymilliárd résztvevőre számítanak.
Az akció kitalálója, Eve Ensler, A vagina monológok írója nem csak a nőket biztatja a táncra. Azt mondja: „Sosem értettem, hogy a nőkkel szembeni erőszak miért női kérdés. Nem mi erőszakoljuk és verjük meg magunkat. A férfiak teszik.” Ensler szerint akkor lesz igazi változás, ha lesz elég bátor férfi, aki kiáll, és azt mondja: „Fontos számomra, hogy a lányom egy olyan világban nőhessen fel, ahol oda mehet, ahova akar, azt visel, amit akar, az lehet, aki lenni szeretne, anélkül, hogy zaklatástól, nemi erőszaktól vagy erőszaktól kellene tartania.”
| Vegyen részt! |
|
A One Billion Rising (Egymilliárd nő ébredése) akcióhoz több magyar város is csatlakozott. Budapesten csütörtökön 15 órakor a Mammut 2-ben, 21 órakor a Corvin tetőn lesz tánc. De részt lehet venni az akcióban Edelényben, Debrecenben, Gödöllőn, Kaposváron, Pécsen, Szombathelyen, Veszprémben és Zalaszentgróton is. Részletek a One Billion Rising magyarországi Facebook-oldalán. |
Csatlakozásra kérik az Orbán-kormányt
Magyarországon igen aggasztó mértékű az erőszak elterjedtsége – olvasható a NANE Egyesület közleményében. Statisztikák szerint 3-4-szer magasabb a partner vagy a volt partner által elkövetett emberölések száma, mint azokban az országokban, ahol történtek lépések a nők elleni erőszak megelőzésére, a jogi szabályozás, a jogalkalmazás kialakítására, felülvizsgálatára, nyomon követésére. Az egyesület szerint a nők elleni erőszak megfékezésére nincs politikai akarat Magyarországon.
Lakatos Júlia, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója nemrég ezt írta: „Magyarországon is hetente egy nő belehal a bántalmazásba anélkül, hogy különösebb figyelem vagy felháborodás övezné ezt a témát.”
Amint az adatok korlátozott hozzáférhetősége is jelzi, a nők elleni erőszak hazánkban láthatatlan: Európa 33 országa közül nálunk a legalacsonyabb a nemi erőszakról tett bejelentések aránya, miközben a krízisközpontok 717 nő lakhatási kérelmét utasították el helyhiány miatt.
A NANE és a One Billion Rising magyarországi szervezői felkérik az Orbán-kormányt, hogy az állam felelősségét elismerve, Magyarország csatlakozzon a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és hatékony kezeléséről szóló isztambuli egyezményhez.
…végül egy személyes megjegyzés
Kedves uraim! Ha van nagymamájuk, édesanyjuk, barátnőjük, feleségük, lánygyermekük, lányunokájuk vagy bárki, önök számára kedves nő az életükben, akkor csatlakozzanak – legalább lélekben – a csütörtöki akcióhoz. Nem kell szégyellnünk.
