A közoktatás alapvető átalakításáról, az új köznevelési törvényről, az államosításról eddig nem mutattak be sem hatástanulmányt, sem olyan vizsgálatot, amely a változások szakmai vagy társadalmi támogatását mérte volna fel. Hoffmann Rózsa szerint egy törpe – „a Gyurcsány-Bajnai korszak restaurációját támogató” – kisebbséget leszámítva erős támogatottsága van az elképzeléseinek. Ezt a vélelmét azonban alátámasztani nem tudta adatokkal, csak azzal, hogy járja az országot és ezt érzi. (Mellesleg a törvény népszerűsítését hivatott országjáró-turné állomásain a hírek szerint kiválogatták a résztvevő pedagógusokat, akik legjobb esetben is csak írásban tehették fel kérdéseiket.)
Titkos, kontár tanulmányok
Néhányszor hivatkozott egy részkérdés, a Nemzeti alaptantervvel kapcsolatban végzett kutatásra az államtitkár (amiből az jött ki természetesen, hogy döntő támogatottsága van az új tartalmi szabályozásnak), ám a kutatásról kiderült, hogy az minden szakmai alapot nélkülözött. Nem is hozták nyilvánosságra, és egy idő után már az államtitkárnál sem lett hivatkozási alap. Volt továbbá néhány eltitkolt hatástanulmány, de ezekből – miután kiszivárogtak – épp az derült ki, hogy rossz felé indult el az oktatáspolitika. Próbálták létüket tagadni, de végül, mint ismert, hazugságon kapták Hoffmann Rózsát.
Fotó: MTI / Varga György
A másik oldalról szakmai szervezetek, gyakorló pedagógusok fejtették ki ellenvéleményüket, írtak alá különböző tiltakozó íveket, vettek részt demonstrációkon. De ezek sem mutattak pontos képet a hoffmanni reformok támogatottságáról. Az, mondjuk vitathatatlan, hogy a kritikai oldalon a szakmai érvek játszották a döntő szerepet, az „én úgy tapasztaltam” vagy a „mindenki tudja” típusú érvelésnél.
Eddig tehát azt tudtuk, hogy az egyik fél szerint sikeres, a másik fél szerint katasztrofális eredmények várhatók az oktatási reformtól.
A múlt héten jelent meg az első – a Tárki által, reprezentatív mintán végzett – vizsgálat ezzel kapcsolatban. A kutatást az Együtt 2014 rendelte meg, saját oktatáspolitikájának alátámasztásához. Ez nyilván adhat okot némi kétségre a kutatás hitelességét tekintve, de talán a szakmaiság nem kérdőjelezhető meg. Mint ahogy az erről szóló, múlt heti Bajnai-féle sajtótájékoztató utáni Fidesz reagálás sem az eredményeket vitatta, hanem a volt kormányfő hitelességét próbálta kétségbe vonni.
Mit mutat a kutatás?
A kutatás eredményei azóta a nyilvánosság számára is hozzáférhetők. Az első kérdés némileg ködös, így hangzik: „Ön szerint hogyan alakult az oktatás színvonala Magyarországon az elmúlt években?” Nehéz értelmezni, hogy ez az utóbbi két évre, vagy az azt megelőző időszakra is vonatkozik-e.
Fotó: Kummer János
Mindenesetre a pedagógusok 63 százaléka szerint inkább romlott vagy nagyértékben romlott. (A lakosság nem ennyire pesszimista: 44 százaléka mondja ugyanezt.) Az oktatás jelenlegi színvonalát is kritikusan látják: a tanárok 58, a lakosság 67 százaléka adott közepest, illetve annál rosszabb osztályzatot az erre vonatkozó kérdésre. Abban azonban egyetértés mutatkozik, hogy kiemelten kellene forrásokat fordítani az oktatásra.
Népszerűtlen a sikertörténet
Az iskolák állami átvétele úgy tűnik, csak Hoffmann Rózsa szerint sikertörténet, a Tárki-kutatás ennek az ellenkezőjét mutatja. Az érintettek szerint ugyanis az államosítás nem jelent megoldást az oktatási problémákra, nem csökkenti az iskolák közötti egyenlőtlenséget, nem növeli az iskolák finanszírozásának biztonságát, nem növeli az oktatás színvonalát, és nem vezet a pedagógusbérek emelkedéséhez sem.
A pedagógusok kétharmada úgy véli, az oktatás problémáinak többségét helyi szinten, az iskolákon belül kell rendezni, azaz alig van támogatója a központosításnak (31 százalék). Érdekes, hogy e kérdésben tér el legjobban a lakosság és a szakma álláspontja – az előbbi, ha nem is túl határozottan, de inkább a központosításban hisz.
Ha nem is ennyire eltérően ítélik meg, de azért jelentős különbség van a lakosság és a pedagógusok tehetséggondozással kapcsolatos véleményében is: mindkét csoport inkább külön taníttatná a tehetséges diákokat, de a tanárok véleménye erről jóval kevésbé „erős”. A pedagógusok háromnegyede a legnagyobb problémának az oktatásirányítás kiszámíthatatlanságát tartja. Biztonságra vágynak tehát a tanárok, amit szerintük az államosítás nem hoz el.
Ész vagy erkölcs: az iskola feladatai
A megkérdezettek éppúgy elvetik a szabad iskolaválasztás jogának eltörlésének – inkább a liberális oldalról érkező – elképzelését, mint azt a hoffmanni ötletet, hogy ne az angol nyelv tanítása legyen az elsődleges a közoktatásban. (A lakosság 67, a pedagógusuk 72 százaléka gondolja, hogy a mai világban angol nyelvtudás nélkül nem lehet boldogulni.)
Fotó: MTI / Varga György
Az iskola feladatit rangsorolva egy kicsit eltér a lakosság és a szülők véleménye. Az előbbi csoport szerint a legfontosabb ezek közül a tisztességre, erkölcsre nevelés (ez a tanároknál is fontos: a 4. helyen említették), és egy jó szakma elsajátíttatása, a szakma az első két helyen az értelem kibontakoztatását, valamint az egyéni képességek fejlesztését említette. A Top5-ben mindkét oldalon benne van az idegen nyelvek (mint láttuk, elsősorban az angol) tanítása és az anyanyelv megfelelő elsajátítása. Mindkét csoport a vallási ismereteket említette, mint legkevésbé fontos iskolai feladatot, de a sereghajtók között van még a „játék, szórakozás”, a „versenyszellem erősítése”, a „politikai, állampolgári nevelés”, a „szexuális nevelés” és a „fogyasztói tudatosságra nevelés”.
A cigányok esélyei
A kutatás szerint a lakosság inkább egyetért azzal, hogy meg kell akadályozni a cigányok leszakadását a társadalomtól, és esélyegyenlőséget kell biztosítani számukra. Úgy vélik, megfelelő pedagógiai módszerekkel a cigány tanulók jó eredményt érhetnek el az iskolában, de elutasítóak azzal, hogy erre a célra az állam kiemelt támogatást biztosítson.
Mind a lakosság, mind a pedagógusok – nem túl meggyőző – többsége elutasítja a szegregált megoldásokat (55-58%).
