A TASZ úgy véli, hogy Ravasz Lászlót azért sújtották ilyen súlyos büntetéssel, mert „nyilvánosan fejtette ki véleményét a bíróságok igazgatásáról, szervezeti kultúrájáról.” A TASZ szerint a fenti büntetés alaptalanul korlátozza a szólásszabadságot. Azt ugyan még ők is elismerik, hogy a bíró szólásszabadságának határai szűkebbek, mint más állampolgároké, vagy a sajtóé, de véleményük szerint a bírósági szervezet igazgatására vonatkozó kritika lehetőségétől senki, így a bíró sem fosztható meg. A TASZ úgy gondolja, hogy a bíró szólásszabadságának az egyetlen – másokéhoz képest – további korlátja az lehet, hogy az előtte folyamatban levő ügyről ne fejthesse ki a véleményét az ítélethozatal előtt. Valójában a korlátozások köre jóval tágabb, ugyanis a törvény szerint a bíró nem csak az előtte folyamatban lévő ügyekről, hanem az általa, vagy bármely más bírói testület által korábban tárgyalt ügyről sem nyilatkozhat. A jogvédők közleményükben idézik azokat a kijelentéseket, melyeket Ravasz László tett a Magyar Hírlapban megjelent írásában:„a bírósági szervezeti rendszer jelenleg olyan válságban van, amely már a jogállami működést is veszélyezteti. Hűbéri rendszer alakult ki a bíróságokon, és nem a legalkalmasabbak kerülnek vezető pozíciókba. A felsőbb szinteken az ítéleteket gyakran olyan bírák bírálják felül, akiknek a kompetenciáit az elsőfokú bírák vitatják”. A TASZ szerint a jogkövetkezmények ahhoz igazodnak, hogy a bíró éppen milyen véleményt fejt ki: ha dicséri a szervezetet, akkor nem kell ilyen retorzióval szembenéznie. Majd hozzáteszik, hogy „ha a bírósági igazgatást kritizáló bíró valóban megszegte a kötelességét, tehát a szólásszabadság korlátozásának van legitim alapja, a büntetés akkor is aránytalanul súlyos.
Nézzük meg, hogy a TASZ által idézett mondatokon kívül még miket írt le Ravasz László az említett cikkében. „A felsőbb bíróságokon dolgoznak azok az 55-70 év közötti bírák, akiket még a Kádár-korszakban neveztek ki, és ennek megfelelően szocializálódtak. Az előmeneteli rendszer hiányai miatt sok esetben kontraszelektáltak. Sokan közülük MSZMP-tagok is voltak. Habitusuk nem változott az idők folyamán, így most is hoznak olyan ítéleteket, amelyeket „felsőbb hatalmak vagy érdekek diktálnak”. A felsőbb bíróságok hozzák meg általában azon ítéleteket, amelyek nemigen felelnek meg a jogszabályoknak, és érezhető, hogy valamilyen politikai vagy egyéb érdek játszhatott közre a döntés meghozatalánál.”… Az is igaz, hogy a 40-55 éves generációban is vannak olyanok, akik hasonultak a kádárista felfogást képviselő bírákhoz, és ennek megfelelően viselkednek és ítélkeznek. Ők általában már most vezetői poszton vannak (tanácselnök, megyei elnökhelyettes, kollégiumvezető, városi elnök). Ezek az „új kádárista” bírák semmivel sem jobbak, mint a régiek. Közülük is sokan voltak MSZMP-tagok. …Ha európai jogállamnak megfelelő magyar bíróságokat akarunk, akkor ezeket a régi és új kádárista bírákat kell eltávolítani az igazgatási posztokról, illetve bizonyos részüket az egész bírói karból. …A másodfokú bíróságokon és a Legfelsőbb Bíróságon sok alkalommal nem a jogszabályok alapján vizsgálják felül az elsőfokú ítéleteket, hanem akként, hogy az igazgatási vezetők milyen ítéletet várnak el tőlük…. Elég, ha a tanácselnök olyan bíró, aki kádárista habitusa miatt befolyásolható, akkor ő már a beosztottjait is rá fogja venni a megfelelő magatartásra…. Így valószínűsíthetően az igazgatási vezető és környezetének politikai és egyéb érdekeit tükröző ítélet fog születni. Ez semmivel sem jobb, mint a Kádári-rendszer volt…. Gyakran teljesen kiszámíthatatlanok a döntések, mivel semmivel sem indokolható egyéni és politikai érdekek alapján hozzák meg az ítéleteket…. Mindig a bírói függetlenségre és szabad mérlegelésre fognak hivatkozni, amikor már régen nem erről van szó, hanem hivatali hatalommal való visszaélésről. Itt a kéz kezet mos elve érvényesül.”
Mindenek előtt szögezzük le, hogy a TASZ abban is téved, hogy a bírák szólásszabadságának egyetlen korlátja az, hogy a bírósági ügyekről nem nyilatkozhatnak. A bírói törvény azonban – mind a régi, mind az új – határozottan megtiltja a bíráknak nem csak azt, hogy politikai pártnak tagjai lehessenek, hanem még azt is, hogy a nyilvánosság előtt politikai állásfoglalást, nyilatkozatot tegyenek. Miként lehet Ravasz László idézett mondatait másként értékelni, mint politikai állásfoglalásnak? Helyesbítek, valójában a kijelentései nem csak politikai állásfoglalást, hanem hovatovább bűncselekményt is megvalósítanak. A „hivatali hatalommal visszaélés” ugyanis bűncselekmény, és aki másról ezt állítja, az legalábbis rágalmazást követ el, méghozzá nagy nyilvánosság előtt, ami a rágalmazásnak már a súlyosabban minősülő esete.
A Magyar Hírlapban megjelent két részes cikke után Ravasz László rendszeresen fellépett a kormányközeli médiumokban (Echo TV, Kossuth Rádió, m1), ahol rendszeresen megismételte korábbi kijelentéseit. Ravasz László cégbíró neve egyébiránt ismeretlen a magyar jogtudósok és jogszociológusok körében: egyetlen, az igazságszolgáltatás reformjával foglalkozó cikk, tanulmány vagy előadás nem fűződik a nevéhez.
És mit tesz Isten, a kormányzati kommunikációban egyszer csak megjelentek állítások a “régi és új kádáristák” befolyásáról, “egyes bírák és bírósági vezetők az egész országot irritáló elkanászodásáról” és arról, hogy “fogytán van a jobboldali szavazók türelme”.
Úgy véli netán a TASZ, hogy az a bíró, aki nagy nyilvánosság előtt egyfelől egyértelmű politikai tartalmú kijelentéseket tesz, másfelől bizonyíthatatlan állításaival kollégáit rágalmazza, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy megfosszák bírói tisztségétől? Valóban az ilyen bíró szólásszabadságát kell védelmezni? A fegyelmi vétséget elbíráló szolgálati bíróság indokolásában igen helyesen kitért arra, hogy a Ravasz által leírt negatív jelenségek, negatív színben feltüntetett személyek jól felismerhetően egyfajta politikai rendszerhez, világnézethez, gondolkodáshoz kötődnek, de ugyanúgy felismerhető a cikkeket jegyző bíró politikai hovatartozása is.
Végezetül annyit, hogy a TASZ megengedően fogalmazva feltételezi, hogy esetleg, ha netalán tán, ha mégis „megszegte volna az igazgatást kritizáló bíró a kötelességét, vagyis a szólásszabadság korlátozásának van legitim alapja, a büntetés akkor is aránytalanul súlyos.”
Kedves TASZ! Ez a mondat olyan, mint amikor a vádlottak úgy védekeznek a tárgyaláson, hogy „én ott sem voltam, de egyébként is ő ütött először”. A magyar nyelv ismeretében bizton állítható, hogy a bíró nem az igazgatást kritizálta, hanem politizált. És mindegy, hogy milyen irányban, mert neki a törvény alapján tilos nyilvánosan politizálnia. A törvényről ugyan lehetne vitát nyitni, a konkrét esetről azonban nem. Ja, és kedves TASZ! Mégis milyen büntetést tartana megfelelőnek? Talán egy kis tockost a buksijára, hogy többé ne politizáljon és ne is rágalmazzon?
