A Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest vezetője szerint kevésbé látszana a szuverenitás elvesztésének az EU/IMF-megállapodás, ha már megkötése előtt csak olyan megoldásokban gondolkodna a kormány, amelyek összeegyeztethetők a költségvetési fegyelemmel. Ehelyett sorra születnek olyan nyilatkozatok, javaslatok, amelyek megakadályozzák a hitelességépítés megkezdését – írja Romhányi Balázs a Napi Gazdaságban.
A Költségvetési Tanács megszüntetett titkárságának főigazgatója hasznosnak tartaná, ha már most, önként megkötné saját kezét a kormány. Szerinte a legjobb megoldás a megállapodásig az lenne, ha a hátralévő hónapokat egyfajta zárt kapus edzésként fogná fel a kormány. Ennek azonban semmi nyoma. „Sokkal inkább valamiféle kapuzárási pánik tanúi lehetünk” – írja a szakember, aki szerint a nyilatkozatok ellenére nincs semmi tartalék a rendszerben. Ha idén már a kormány szerint is legfeljebb 0,5 százalékkal nő a GDP, és az állam a gazdaságból 2011-hez képest legalább 1400 milliárd forintot kivon, akkor nem kellene letagadni, hogy megvalósíthatatlan cél a “senki nem járhat rosszabbul” – véli Romhányi Balázs.
Szerinte a problémák elkenése különösen káros a hosszú távú növekedésre nézve. Márpedig a költségvetés fenntartható kiegyensúlyozása növekedés nélkül nem lesz lehetséges, ezért legalább átmenetileg vállalni kell konfliktusokat. Úgy tűnik, mintha egyesek most akarnák még gyorsan “elintézni” azokat az ügyeket, amelyek komoly konfliktushelyzetekkel fenyegetnek és amelyek “megoldására” a megállapodás aláírása után már nem lesz mód. Persze reálisan nézve e bombák hatástalanítására sem lesz már valódi lehetőség a hátralévő − reméljük, rövid − időben, ezért azt is mondhatnánk, hogy ezek csak arra jók, hogy megakadályozzák a hitelesség épülésének megkezdését – teszi hozzá.
Nagy kár, mert így még inkább úgy fog tűnni, hogy “a magyarok” mindig minden lehetőséget megpróbálnak kihasználni egy kis rendetlenkedésre, és csak akkor hagyják ezt abba, amikor már tényleg lekötötték mindkét kezüket. Sajnos ez alapozza majd meg azt a vélekedést is, hogy addig van itt rend, amíg itt vannak a nemzetközi szervezetek, azaz a gazdaságpolitikai kultúraváltás valójában nem belső késztetésből ered, így pedig nem lehet igazán hiteles. (A Napi Gazdaságban Romhányi Balázs cikke Zártkapus edzés helyett kapuzárási pánik? (sic!) címmel jelent meg.)
