Mi mást tehetnék hozzá a fentiekhez, mint hogy íme maga a szöveg, betûhíven. A dokumentumot “A Demokratikus Koalíció Elnöksége” jegyzi.
A Köztársaság Kiáltványa
1. Nyugatos polgári demokráciát kívánunk, jogállammal, parlamentarizmussal, szociális piacgazdasággal és a szabadságjogok érvényesülésével.
2. Elutasítjuk a Fidesz keleties, önkényre épülõ, féljogállami, a piacgazdaság eszméjét megkérdõjelezõ politikai rendszerét. Úgy látjuk, hogy a rendszerváltás ’89-es programját ma egyik politikai párt sem képviseli következetesen a Magyar Országgyûlésben.
3. Elkötelezzük magunkat a nyugati világ szellemi hagyományának érvényessége mellett; a zsidó-keresztény tradíciót, a görög-római antikvitás örökségét és a felvilágosodás szellemiségét tekintjük az európai kultúra közös alapjának. A hatalom által elfojtott szabadság-, függetlenség- és szeretetvágy kifejezésének nagy közösségi megnyilvánulásaként tekintünk 1848-ra, 1918-ra, 1945-re, 1956-ra, 1968-ra és 1989-re.
4. Értékeink, céljaink Európához kötnek bennünket; hisszük hogy a XXI. századi Magyarország csak az Európai Unió és a transzatlanti biztonsági együttmûködés megbecsült tagjaként lehet sikeres. Tudjuk, hogy az európai integráció elmélyítése, a tagállamok szorosabb gazdasági együttmûködése hazánknak is érdeke.
5. Azt valljuk, hogy a jog uralma, a jogbiztonság, az alkotmányos garanciákkal védett egyéni és közösségi szabadság, az egymásért viselt felelõsség és szolidaritás, az igazságosságra törekvés, a kisebbségek jogainak tisztelete, valamint a köztársasági eszme képezik alkotmányos rendünk alapjait.
6. Az európai hagyományok szellemében elismerjük és védjük az egyének és közösségek polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogait. Hirdetjük, hogy a politikai szabadság elsõsorban a szabad identitásválasztásban, a szabad gyülekezés, egyesülés, szólás és véleménynyilvánítás jogában, a szabad vallásgyakorlásban, végeredményben a szabad választáson és versengõ többpártrendszeren alapuló parlamentarizmusban nyilvánul meg. A gazdasági életben a szabadság teremti meg a garanciákkal védett tulajdont, a szabadság szüli a versenyt és a piacot.
7. Hisszük, hogy a polgári, politikai, gazdasági szabadság bátorítja az egyéni kezdeményezést, ami pedig forrása a gyarapodásnak, az innovációnak, a fejlõdésnek, az emberi életminõség jobbra fordításának.
8. Tudjuk, hogy a magántulajdon, a piac és a verseny hatékonyan méri össze az egyéni erõfeszítéseket, osztja el az erõforrásokat, azaz szolgálja a magánérdek érvényesítését. De azt is látjuk, hogy a piac és a verseny önmagában nem képes harmonizálni sem az eltérõ magánérdekeket, sem a magánérdeket a közérdekkel.
9. Megtanultuk, hogy a piac és a verseny szükséges a gazdaság hatékony mûködtetéséhez, de nem tudja kordában tartani a társadalmi egyenlõtlenségeket, létrehozni és fenntartani a társadalmi szolidaritás intézményeit és szabályait.
10. Valljuk, hogy modern balközép politika minden társadalmi konfliktus során következetesen a kiszolgáltatottabb helyzetben lévõ fél mellé áll, védi a gyengébbek jogait és jogos érdekeit. Társadalompolitikánk a társadalmi szolidaritást megvalósító „Több felelõséget fent, több lehetõséget lent!” elvén nyugszik.
11. Elismerjük, hogy a munkavállalói akarat kifejezésének legitim módja a kollektív érdekképviseletek, szakszervezetek mûködése. A társadalmi párbeszéd részeként szükségesnek tartjuk a demokratikus érdekegyeztetési mechanizmus mûködtetését.
12. Hisszük, hogy a közérdek megfelelõ képviseletéhez, érvényesítéséhez hatékony államra, jó kormányzásra van szükség. Az állam célkitûzése a közjó megvalósítása. A piac magánérdeket követõ szabad mûködésének és a közjó érvényesítését célzó állami szabályozásnak olyan összekapcsolása szükséges, amely a társadalmi méltányosság, igazságosság és a környezeti szempontok érvényesítése mellett teret enged a gyors gazdasági fejlõdésnek.
13. Valljuk, hogy a társadalmi igazságosság megvalósításához méltányos közteherviselés, mindenki számára elérhetõ modern köz- és felsõoktatás, kiváltságoktól mentes, magas színvonalú egészségügyi rendszer, valamint a hátrányos helyzetû polgárok és térségek számára egyenlõ esélyeket teremtõ politika szükséges.
14. Azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon ma az államhatalom lezüllött és erõszakos. Bár a Fidesz törvényes úton került hatalomra, az önkényuralmi rendszer kiépítése illegitim: a demokratikus rendszer felszámolására demokratikus úton sem szerezhetõ felhatalmazás, az államhatalom korlátozottsága parlamenti választásokra, népakaratra hivatkozva sem oldható fel. Hisszük, hogy a jog a hatalom korlátját és nem az uralom eszközét jelenti. Az állam korlátlan szabadsága megöli a Köztársaságot.
15. Valljuk, hogy a szabad, demokratikus politikai közösség a Köztársaságban formálja meg önmagát. A Köztársaság a szabadságra, a jog uralmára, a polgárok egyenlõségére és egymás iránt érzett felelõsségére, az emberi méltóság megóvására, a többség felhatalmazásával mûködõ kormányzásra, a kisebbség védelmére épül. A köztársasági hatalom alkotmányosan korlátozott, a kormányzás a hatalommegosztáson, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerén alapul. A Köztársaságban egyedül a nép szuverén.
16. Kimondjuk: Magyarországon a regnáló hatalom megbecstelenítette a Köztársaság ügyét. Korlátozza a polgárok szabadságát, a felelõsség helyett az önzésre, a bûnbakképzésre épít, hamis nacionalizmust keltve elzárkózik Európától, abszolutizálja a pillanatnyi többség jogát és felhatalmazását. A mai hatalom fõ politikai célja – illegitim alaptörvényébe foglalt – rendszerének hosszú távú fenntartása.
17. Óvjuk a Köztársaság polgárait, hogy a XX. századi magyar történelem tragédiáiért remélt kárpótlásban, a „történelmi idõ helyrebillentésében”, az erõs kéz politikájában, a piacgazdaság jelentõs korlátozásában, az állam széleskörû gondoskodásában lássák az ország felemelkedésének zálogát. A fennálló hatalom a múlt század magyar történelmébõl jól ismert hazug „kompromisszumot” ajánlja polgárainak: az állam a polgári és politikai jogokról való lemondásért cserébe megvéd a piactól, a versenytõl, a „külföld ármányától”. Történelmünk világosan üzen: ha a pillanatnyi boldogulásért lemondunk a szabadságról, elõbb-utóbb a boldogulásunk is veszélybe kerül.
18. Tudjuk, hogy hazánk ma már nem demokrácia és még nem diktatúra. Magyarországon az állam korlátlan szabadságát építõ, a polgárok szabadságát korlátozó „féljogállam” mûködik. A hatalom fenntartásának alapját nem a polgárok többségének demokratikus akarata, hanem a mindennapi életet átszövõ félelem és félelemkeltés jelenti.
19. Valljuk, hogy a széles körû jog- és létbizonytalanság ellen a jog uralmának, a törvény elõtti egyenlõségnek, a méltányos jog kiszámíthatóságának és betarthatóságának biztosításával, a saját teljesítményre és öngondoskodásra ösztönzéssel, a változásokhoz való alkalmazkodás képességének elsajátításával, a szolidáris közösség által fenntartott széleskörû szociális rendszerrel, a kiszolgáltatottak védelmével, új munkahelyek teremtésével kell és lehet küzdeni.
20. Tapasztaljuk, hogy mind a hétköznapok világa, mind a politikai élet mélyen átitatott a törvénytelen „szívességek” félig rejtett, félig nyílt normaszegõ hálózatával, korrupcióval. Küzdünk az egészségügy mûködését aláásó, mindenkit megszégyenítõ hálapénz, a közös költségvetést szétziláló sokféle adóelkerülés és a politikai intézmények legitimitását megkérdõjelezõ fekete pártfinanszírozás ellen.
21. A XX. század tragédiáiból okulva nem hiszünk a nemzet és az állam hamis összemosásában. Egyetértünk a határon túli magyarság legjelentõsebb politikai erõinek vezetõivel abban, hogy az általuk képviselt magyarok érdekeit jobban szolgálja a szülõföldön való boldogulás, valamint a kulturális és területi autonómia anyaországi támogatása, mint a magyar állampolgárság kiterjesztése.
22. Célunk az 1918-ban, 1946-ban és 1989-ben megalapított Köztársaság negyedik újraalapítása, a józan, mérsékelt politizálás hitelének és becsületének helyreállítása. Mindehhez Orbán rendszerének – a demokraták széleskörû összefogásán alapuló és az országot sújtó hideg polgárháborúnak véget vetõ – leváltásán keresztül vezet az út.
Cikkünk megjelenése után, egészen pontosan 9 óra 51 perckor az alábbi emailt kaptuk a Gyurcsány-stábtól: “A hibát észrevettük, köszönve az értesítést, íme a javított változat.”
Mi is helyesbítünk: Gyurcsány mégsem tör Schmitt babérjaira.
