„Az idõ hamar eltemeti a percembereket, az iskolabezáratókat, és a hatalmaskodókat” – hangoztatta Orbán Viktor Piarista Gimnáziumban tartott tanévnyitóján. Néhány nappal késõbb azonban a kormány – állítólag – elfogadta a Nemzeti Köznevelési Rendszerre keresztelt közoktatási koncepciót. (Ezt valamiért még mindig titkolja az oktatási államtitkárság, sem a nyilvánosság, sem a kormánypárti oktatáspolitikusok nem láthatták. Sõt kommunikációs zûrzavar van arról, hogy elfogadta-e a kormány, vagy módosítást kért-e a miniszterelnök.)
Az fn.hu birtokába jutott dokumentum azonban némileg ellentmond Orbán Viktor beszédének, és a KDNP-s államtitkár eddigi „iskolamentõ”- imágójának egyaránt.
A koncepció ugyanis a jelenleginél jóval szigorúbb feltételekhez kötné az általános iskolai felsõ tagozatok mûködtetését. Csak ott engedné mûködni ezeket, ahol biztosított évfolyamonként a minimum két párhuzamos osztály, a többi esetben a felsõ tagozatokat iskolaközpontokba vonnák össze. Az intézkedés tehát leginkább a kisiskolákat érintené.
Hogy ez mit jelent, az nem világos, csak találgatni lehet. Elképzelhetõ, hogy egy központból irányítanak majd több iskolát, de a mostani helyen, tagiskolaként továbbmûködhetnek az intézmények, de az is, hogy létrehoznak egy nagy intézményt, ahová ezentúl a tanárok is és a diákok is kénytelenek lesznek utazni. A koncepció nem tér ki erre, de az biztos, hogy ezektõl a felsõ tagozatoktól megvonják az önálló mûködés jogát.
A legutolsó hozzáférhetõ oktatási statisztika szerint a 2009/2010-es tanévben összesen 2322 általános iskola mûködött. (Próbáltunk szerezni idei hivatalos adatokat is, de nem sikerült a kormányzati intézményektõl adatokat szerezni.) Mindenesetre szakértõi becslések alapján a most kezdõdött tanévben is több mint 2200 általános iskola kezdte meg a mûködését. Ezek közül alig több mint 1500-ban van kettõ vagy annál több osztály évfolyamonként a felsõ tagozatokon. Azaz minden harmadik általános iskolát, mintegy 700 intézményt érint a koncepcióban vázolt elképzelés.
A terv azt sem részletezi, hogy hány most önállóan mûködõ felsõ tagozat adna ki egy-egy iskolaközpontot. Ha 3-4-gyel számolunk, akkor körülbelül 200 iskolaközpont maradna, és 500 felsõ tagozatra (az iskolák közel negyedére) laknák rá a Hoffmann-lakatot – jelentsen ez bármit is, csak az önállóságvesztést, vagy a tényleges lakatot.
Az is nagyon érdekes, és a Kádár-rendszerben megszokott megoldáshoz hasonlító elképzelés („X. elvtárs majd elintézi”), hogy az oktatásért felelõs kormánytag egyedi engedélyt azért adhatna kis felsõ tagozatok további mûködésére a jelenlegi formájukban.
Ezt a kiskaput talán azért hagyta az államtitkár, mert évekig õ volt az “iskolamentés egyik Jeanne d’Arc-ja”. Még tavaly is így nyilatkozott egy interjúban: „Az elmúlt évek intézkedéseinek szenvedõ alanyaivá vált érintett településeken a polgármesterek, szülõk, pedagógusok beszámolója szerint a kis falusi iskolákból városi iskolákba terelt diákok jelentõs hányada nem érzi jól magát az új iskolában, s ennek következtében tanulmányi eredménye is leromlik. A kisiskolák visszaállítása a magyar vidék egyik létkérdése, köztudomású, hogy az iskola óriási lakosságmegtartó erõvel bír. Védhetetlen az elmúlt esztendõkben elindított iskolabezárási folyamat, ugyanis nem igaz, hogy a kisiskolák mûködtetése elviselhetetlen terhet ró az államra.”
Tegyük hozzá, volt Hoffmann Rózsának egy olyan kezdeményezése, amelyben pályázat útján támogatták volna a kisiskolák újranyitását, de alig volt érdeklõdés. Összesen négy település élt a lehetõséggel. Ugyanakkor nem számítanak további alsó tagozatok megnyitására sem, noha a koncepció szerint, már 8 gyerek esetén volna erre lehetõség. „A rendszer bevezetése a 2011. évi költségvetésben elõirányzott kisiskolák újraindítása program tapasztalatai alapján nem jár kalkulálható költségvetési többletigénnyel” – ismeri be a kudarcot a koncepció.
Az iskola-összevonások egyébként nem ördögtõl valók, fõleg, ha azt jól átgondoltan, szakmai stratégia alapján, a személyi és infrastrukturális feltételeket megteremetve teszik. Ez esetben ugyanis jobb minõségû oktatás folyhat egy iskolaközpontban, mint egy leromlott, alacsony színvonalú oktatást biztosító kisiskolában.
De egyelõre nem látjuk sem a szakmai terveket, sem a megfelelõ feltételek kialakítását, kizárólag a költséghatékonyság (forráskivonás) szándéka olvasható ki a koncepcióból. Másrészt nagyon álságos, hogy a kormányoldal – köztük a mostani államtitkár – évekig hangosan bírálta az ehhez hasonló érveket hangoztató „iskolabezárókat”.
Akiket, mint tudjuk a miniszterelnöktõl: az idõ hamar eltemet.
