A csütörtökön elhunyt H. Barta Lajos a Magyar Írószövetség tagja volt.
A nevéhez megkülönböztetõen felvett H betû szülõfaluját, a neki díszpolgárságot adó Hartát jelöli – írta a Régi Nemzetesek Társasága az MTI-hez eljuttatott megemlékezésében.
1953-ban, miután leérettségizett, villanyszerelõ szakmunkásként kezdett dolgozni. Újságírói, írói ambícióit az 1950-es évek második felétõl élhette ki igazán: üzemi lapok munkatársából néhány év múltán – három évtizedre – a Magyar Nemzet “mindenese” lett. Volt belpolitikai újságíró, külföldi tudósító, állandó tördelõ- és gyakran olvasószerkesztõ, szerkesztõbizottsági tag.
Az 1960-as évek elejétõl sikeres színpadi és tévéjátékszerzõként is ismertté vált. Legismertebb és legsikeresebb darabjai: a Kiáltás címû nyugtalanító oratórium, valamint az abszurdot továbbfokozó két komédia, a Beszélgetés a fagylaltmérgezõkkel és a Szaltó mortale.
Mint a megemlékezésben olvasható, H. Barta Lajos 1998-ban kilépett a Magyar Nemzettõl, félszáz társával együtt megalapította a Régi Nemzetesek Társaságát, és állandó szerzõje lett a karácsonyonként megjelenõ Régi Nemzet évújságnak. Utolsó két könyvét, a Balkánembert és az Ó, te boldog XX. század címûeket magánkiadásban – sajátos groteszk abszurdként a 70. és a 75. születésnapja elõtt egy-egy évvel jelentette meg.
