Holnap tárgyalja a kormány a 2012-es költségvetést, amely már az alacsonyabb GDP-növekedésre épül – írja a Magyar Nemzet. A tárcák érdekérvényesítõ próbálkozásai ellenére nincs veszélyben a jövõ évi költségvetési törvényjavaslat tervezetének az elfogadása – állítják elemzõk, akik szerint a büdzsé számai kulcsfontosságúak a már megelõlegezett befektetõi bizalom megtartása szempontjából.
A 2012-es költségvetési törvényjavaslat tervezetének csütörtökön az ütemezés alapján már a Költségvetési Tanácsnál kellene lennie, amelynek három hete van arra, hogy véleményt alkosson róla. A jövõ évi költségvetés eddig is kulcsfontosságú volt a piaci bizalom megtartása szempontjából, a befektetõk ugyanis azt várták, hogy a Széll Kálmán-tervben, illetve a konvergenciaprogramban beharangozott intézkedések körvonalazódnak benne. A kiújult európai és amerikai adósságválság miatt azonban még nagyobb figyelem összpontosul a törvénytervezetre, a Nemzetgazdasági Minisztériumnak (NGM) a kiadások és bevételek megtervezésével a rosszabb külsõ feltételekre is megnyugtató választ kell adnia.
A legfontosabb az, hogy a kormány tartsa a költségvetési hiánycélt. Minden jel arra mutat, hogy az Orbán-kabinet elkötelezett ebben, a piac nem tart attól a veszélytõl, hogy ez megváltozhat – mondta a Magyar Nemzetnek Barcza György, a K&H Bank vezetõ elemzõje.
Kivonulhat az állam
Azt egyelõre csak kevesek tu8dják, mire gondolt a kormányfõ, amikor arról beszélt, az állam bizonyos területekrõl teljes egészében kivonulhat. Holnap ez is kiderül, hiszen a kormány elsõ olvasatban tárgyalja a 2012-es költségvetési javaslatot – legalábbis, ha tartják a júliusban a gazdasági tárca által kiadott ütemtervet. „A kormány számára vélhetõen fájdalmas lesz, ami õsszel jön” – reagált a Világgazdaságnak Samu János , a Concorde Értékpapír Zrt. elemzõje, aki szerint azonban már láttunk nagyobb elvonást annál, mint amire a kormány most kényszerül (mind magától az Orbán-kormánytól, mind korábban a Bajnai Gordon , illetve a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormánytól), legalábbis az elvonás szintjét illetõen. Ám ezúttal már olyan rendszerekhez kell nyúlni, amelyek megkurtítása érdekeket sért, és ezért politikailag fájdalmas.
Samu János szerint vannak a közszolgáltatásnak alapterületei, ahonnan egyáltalán nem vonulhat ki az állam (például a rendvédelem, a katonaság), vannak olyanok, ahol alapvetõ az állam szolgáltató funkciója (például az egészségügy, az oktatás), és vannak a kevésbé alapvetõ állami szolgáltatói területek (amilyen a kultúra és a tömegközlekedés). Kivonulni az állam teljesen csak a harmadik területrõl tudna – véli az elemzõ, aki szerint például az elképzelhetõ, hogy a MÁV-ot, a Malévet, a városi tömegközlekedést piaci alapúvá teszik. Ez politikai döntés kérdése, hiszen e szolgáltatások ebben az esetben mindenképpen drágulnának. Az is persze egyfajta kivonulás, ha vonalat húz az állam s deklarálja: a jövõben nem vállalja át e szolgáltatók adósságát. Samu szerint azonban nagy kérdés, hogy az állami szolgáltatások minõségének s szintjének esetleges csökkentése hosszabb távon mennyire rontja az adófizetési morált.
