Az Országgyűlés Oktatási, tudományos és kutatási bizottság elnöke a Magyar Tudományos Akadémián rendezendő csütörtöki tanácskozás előtt azt mondta, hogy a valós munkaerő-piaci igényekhez kell közelíteni a szakképzés gyakorlatát, és minél több helyen ki kell azt hozni az iskolai tanműhelyekből.
Más országokhoz hasonlóan nálunk is komoly koordinációs problémák mutatkoznak a szakképzési politika és az iskolapolitika között – jegyezte meg.
Pokorni Zoltán úgy ítélte meg, hogy nem a közismereti képzés rovására kell a gyakorlati képzés lehetőségeit bővíteni, mert ebben az esetben kudarcra ítélt a vállalkozás. Németországban nem nyolc, hanem kilenc évig, s összességében több mint 30 százalékkal magasabb időkeretben történik a közismereti tudás megalapozása. A szakképzésbe történő belépés előtt ott 7200 órában, míg a nálunk – a körvonalazódó elképzelés szerint – csupán alig több mint 4900 órában tanulnának közismereti tárgyakat a diákok.
Emellett a vállalati szektor Németországban a finanszírozásban meghatározó szerepet vállal, a költségek 80 százalékát fizetik. Ezáltal érdekeltté, motiválttá válik a képzés színvonalát illetően, de abban is, hogy hány gyerek képzését vállalja, hiszen a későbbi továbbfoglalkoztatásban is érdekelt.
Ha el akarjuk kerülni, hogy Magyarországon a szakképzésben részt vevő gyerekekre, mint ingyen munkaerőre, inasra nézzenek, akiknek helyébe két év után újabb ingyenmunkást vesznek fel, akkor fontos, hogy a vállalatok Magyarországon is hasonló szerepet vállaljanak a finanszírozásban. Magyarországon a vállalatok érdekeltsége a gyakorlati képzésben minimális, s ezen nem változtatna érdemben a kamara által elképzelt modell sem – jegyezte meg Pokorni Zoltán. Hozzátette: a mostani elképzelés szerint a finanszírozásban lényegében nem vennének részt, sőt ők számítanának állami támogatásra.
Joggal felvethető, hogy a nyolc osztály nem elegendő erre. Az alapképzés megerősítésénél mérlegelendő egy kilencosztályos alapiskola gondolata, a magyar viszonyok között, a kistelepülések nagy száma miatt a legreálisabb egy 4+5 osztályos iskolaszerkezet. Pokorni Zoltán hangsúlyozta: az alapozó oktatás egészét kell stabilabbá, „nyugodtabbá” tenni, hogy több egyéni fejlesztésre, ismétlésre, gyakorlásra, a tudás alkalmazására, a készségek, kompetenciák elmélyítésére, több nevelési feladat megvalósítására legyen idő.
Hozzátette: nem arra kellene módot adni, hogy újabb és újabb tudományágak és tantárgyak jelenjenek meg az általános iskolákban, hanem arra, hogy az ismereteket maradandóbban lehessen elsajátítani.
