Az oktatási jogok biztosa elkészítette tizedik beszámolóját, amely a hivatalhoz beérkezett tavalyi panaszokat, és azok megoldásait gyűjti kötetbe. A 2009-es ügyeket ezúttal nem tudták kinyomtatni, sokszorosítani (és eljuttatni az iskolákba), ugyanis a hivatal költségvetése annyira lecsökkent, hogy nem tette lehetővé tudtuk meg Aáry-Tamás Lajostól. Mint mondta, a Pokorni Zoltán által életre keltett hivatal kezdeti 46 milliós költsége mára 3,6 millióra szűkült le, ez pedig csak a legelemibb működésre elég, nem tudnak kimenni helyszínekre, és nem tudják kinyomtatni a 2009-es jelentést sem.
Az ombudsmani hivatal egyébként évi több száz iskolai jogi ügyet vizsgál ki, és bár nincsenek törvényi szankciói a megállapításainak, de a tapasztalat az, hogy az ügyek 98 százalékában elfogadják az állásfoglalásukat és megoldási javaslataikat az érintett felek. A lapunk birtokába jutott 2009-es jelentésben idén is az egyre növekvő iskolai agresszió veti fel a legsúlyosabb kérdéseket.
Meggyújtotta társa haját
Aáry-Tamás Lajos szerint a legsúlyosabb jogsértés, amely nevelési-oktatási intézményben előfordulhat, a tanulók testi fenyítése, fizikai bántalmazása. Az emberi méltósághoz való jog mindenkit – így az oktatás valamennyi szereplőjét – megillető alkotmányos alapjog, amely alapján többek között tilos a tanulók testi és lelki bántalmazása, megalázó büntetésben való részesítése – áll a jelentésben. Ugyanakkor tavaly is számos olyan beadvány érkezett, amely a tanulói erőszakos magatartások elszaporodásáról számolt be.
Intézményvezetők, pedagógusok, diákok és szülők kértek elsősorban jogaikról, lehetőségeikről tanácsokat, állásfoglalást. Az érintettek közül a pedagógusok érzik a legtanácstalanabbnak magukat, hiszen mind az intézményvezetés, mind a szülők oldaláról egyaránt jelentkező elvárás szerint ők azok, akiknek kulcsszerepük lenne a probléma kezelésében, ehhez azonban meglátásuk szerint nincsenek meg a kellő eszközeik.
jogi esetek a jelentésből
„Egy diák fordult hozzánk kérve segítségünket, mivel állítása szerint iskolája a terror házává vált. Állítása szerint intézményükben néhány problémás tanuló folyamatosan fenyegeti, zsarolja a többieket, egyesektől védelmi pénzt követelnek, másoktól elveszik értéktárgyaikat. Gyakran provokálnak verekedést, sőt az is előfordult, más osztályok termeibe óra közben bementek, és megzavarták a tanítást. A beadványozó szerint ezen tanulókkal szemben a tanárok is tehetetlenek, és ezért egyre több diák jár rettegve az iskolába.”
„Egy iskola igazgatója kérte segítségünket kezelhetetlen tanulókkal szembeni érdemi intézkedési lehetőségekről érdeklődve. Egy tanköteles tanuló korábbi, sorozatos fegyelemsértései miatt fegyelmi büntetésben részesült. A tantestület döntése nyomán újabb fegyelmi eljárást indítottak ellene, mivel egyik társa haját meggyújtotta. Az eljárás lefolytatása előtt az intézményvezető állásfoglalásunkat kérte lehetőségeiről, mivel meglátása szerint a tanuló kezelhetetlenné vált, a diáktársak félve járnak iskolába, a szülők aggódnak, hogy gyermekeik nincsenek biztonságban az intézményben, és a pedagógusok is az iskolavezetés határozottabb fellépését sürgetik az ügyben.”
Fegyelmező intézkedések
A közoktatási törvény alapján az iskolának gondoskodnia kell a rábízott gyermekek felügyeletéről, a tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről az intézménybe történő belépéstől annak elhagyásáig, továbbá a kötelező iskolán kívül tartott foglalkozások alatt. A pedagógusoknak kötelességük, hogy megtegyenek mindent a tanulók közötti testi-lelki bántalmazások, méltóságsértő cselekedetek ellen. Az ombudsman minden ilyen típusú ügyben felmerül a pedagógusok mulasztásának, felelősségre vonásának kérdése is, akár azáltal, hogy a pedagógusok nem tartózkodtak a helyszínen, vagy a helyszínen tartózkodva nem észlelték, és így nem tudták megelőzni a konfliktust.
A fegyelmezetlen magatartású tanulóval szemben ugyanakkor az iskola alkalmazhat úgynevezett fegyelmező intézkedéseket (figyelmeztetés, intő, rovó satöbbi), illetve indíthat fegyelmi eljárást. A pedagógusoknak – a jogszabályok által szabályozott eljárás szerint – nemcsak el lehet, hanem el is kell járniuk a kötelességszegő gyermekekkel szemben. Az intézményvezető feladata, hogy a vétkest felelősségre vonja, illetve ha magatartási zavart, a beilleszkedési képesség sérülését észleli, akkor felhívja a szülőt, hogy forduljon gyermekével nevelési tanácsadóhoz. A szülői kötelezettségek elmulasztása esetén a szülővel szembeni eljárás a jegyző hatáskörébe tartozik.
A gyermekvédelem is segíthet
A nevelési tanácsadó mellett, – ha a tanulót veszélyeztető okokat pedagógiai eszközökkel nem tudja megszüntetni -, az iskola segítséget kérhet a gyermekjóléti szolgálattól, illetve az oktatásügyi közvetítői szolgálattól vagy más, az ifjúságvédelmi, családjogi területen működő szolgálattól. Ha további intézkedésre van szükség, a nevelési-oktatási intézmény megkeresésére a gyermekjóléti szolgálat javaslatot tesz arra, hogy az iskola a gyermekvédelmi rendszer keretei között milyen intézkedést tegyen. A pedagógusok azonban gyakran úgy érzik, hogy a rendelkezésükre álló fegyelmezési eszközök nem elégségesek ahhoz, hogy visszatartsák az erőszakos cselekményeket elkövető tanulókat.
jogi esetek a jelentésből
„Egy intézményvezető egy iskolájukba érkezett, nehezen kezelhető tanulóval kapcsolatban kérte segítségünket. A tanuló az intézményvezető szerint nem tudott és nem is akart beilleszkedni az iskolai közösségbe, tanáraival durván, tiszteletlenül beszélt, az órai munkát megtagadta, dohányzott, alkoholt fogyasztott és rendszeresen csavargott. Jelenléte az osztályközösségre nézve romboló hatású volt, társai személyiségfejlődését károsan befolyásolta. Az iskola a tanuló szüleinek segítségét kérte több alkalommal, a szülők azonban nem működtek együtt a pedagógusokkal, kizárólag gyermekük jogainak oldaláról közelítették meg a problémát, ezzel pedig az ellenszegülést erősítették a tanulóban.”
„Egy másik iskola igazgatója hasonló problémával keresett meg minket, és érdeklődött kezelhetetlen tanulókkal szemben alkalmazható érdemi intézkedési lehetőségekről. Az intézményben néhány tanuló zsarolással, megfélemlítéssel folyamatosan rettegésben tartotta a többieket. Köztük olyan tanuló is van, aki tanárait sem kíméli: az osztályközösség előtt trágár szavakkal illeti, megdobálja őket. Az egyik osztályban az agresszió fokozottan érzékelhető, az igazgató szerint ennek tudható be, hogy ebben a közösségben az egyik tanuló mellkason szúrta a társát, akiről csak a többórás műtét során derült ki, hogy sérülése nem súlyos.”
Túlmutat az iskolán
Az ombudsmani jelentés fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az erőszak olyan jelenség, amely túlmutat az iskolán, pusztán iskolai eszközökkel nem lehet sikeresen küzdeni ellene. A pedagógusoknak tudniuk kell, meddig tart kompetenciájuk, és csakis e határokon belül intézkedhetnek. Ez nem azt jelenti, hogy a pedagógia eszköztárát kellene bővíteni, sokkal inkább azt jelenti, hogy meg kell nézni, kinek az intézkedési lehetősége kezdődik a tanár hatáskörén túl. Meg kell találni azokat a partnereket, akik az iskolában jelentkező, de nem feltétlenül csak az iskolában keletkező konfliktusok feloldásában szerepet vállalhatnak.
Ennek megfelelően a legjobb tanács, amit a pedagógusok felé ilyenkor meg lehet fogalmazni, hogy nem maradtak egyedül, mert mindig van segítség. A helyi együttműködést tehát el kell kezdeni kiépíteni és fáradságos munkával működtetni – javasolja az ombudsman. A szakemberek sokat segíthetnek a tanároknak felismerni az erőszak első jeleit, és megfelelő alternatívát tudnak biztosítani számukra a helyzetek szakszerű kezelésére. A pedagógusoknak pedig merniük kell segítséget kérni, mert az nem a munkájukban elszenvedett kudarc beismerése, hanem a megoldáshoz vezető út első lépése. Bizonyos esetekben segítséget nyújthat a tanuló komplex neurológiai és pszichés vizsgálata is.
Az együttműködésnek nincs alternatívája
Az erőszaknak jelentős társadalmi kára van, ezért a megelőzésnek célul kell kitűznie az erőszakos cselekmények visszaszorítását. Az együttműködésben lehetséges partnerek lehetnek a gyermekpszichológus, a rendőrség fiatalkorúakkal foglalkozó szakértője, az ügyész, a börtönparancsnok, a kriminológus, a családsegítő, a gyermekjóléti szolgálatok munkatársai, a nevelési tanácsadó, a helyi önkormányzat oktatási bizottságának tagja vagy a jogvédő civilszervezetek önkéntesei. A felsorolt szakemberek eszközeit kell a pedagógus szolgálatába állítani. Amennyiben egy tanuló cselekménye bűncselekményt is megvalósít, az iskola a rendőrséghez is fordulhat.
Az erőszaknak komoly ára van. A megátalkodott fiatalokat börtönbe küldhetjük, de a problémát elhárító, együttműködést nélkülöző megoldásunk visszahull a társadalomra, hiszen évek múlva az ilyen sorsú fiatalok jelentős része segélyért fog sorba állni, vagy újra a bűnözés útjára lép. Nincs tehát más választásunk, mert egy demokratikus környezetben – ahol a jog uralma érvényesül – az együttműködésnek nincs alternatívája – szögezi le az oktatási biztos.
