Bár az árvízi helyzet miatt több helyen már a múlt hét elején befejeződött a tanítás, a tanév rendje szerint június 15-e az utolsó tanítási nap, ekkor kerül tehát a legtöbb iskola táblájára a „vakáció” szó első betűje a táblákra. A most véget érő tanévben az óvodásokkal együtt összesen 1 762 907-an vettek részt a közoktatásban 152 706 főállású pedagógus vezetésével.
Általános iskolában 74 241 főállású pedagógus dolgozott, akik 775 741 diákot neveltek-oktattak, szakiskolába 135 268, speciális szakiskolákba 10 017, gimnáziumba 239 992, szakközépiskolába pedig 273 344 diák tanult. A tanév 2009. szeptember 1-jén kezdődött, a tanítási napok száma 183 volt.
Jövőre bukhat a gyerek
A 2010/2011-es tanév szeptember 1-jén kezdődik, és e tanévtől rögtön életbe is lép az a régi-új jogszabály, amely lehetővé teszi a pedagógusoknak, hogy saját hatáskörben (s nem a szülővel egyeztetve) évismétlésre kötelezze a diákokat második osztálytól. Ehhez kapcsolódóan visszaállítja a törvénymódosítás a hagyományos, osztályzattal történő értékelést is. 2004-től ugyanis – felmenő rendszerben – az alsó tagozatban szöveges értékelést kellett kiállítani az iskoláknak az alsó tagozatosok teljesítményéről.
A Hoffmann Rózsa oktatásért felelős KDNP-s államtitkár által beterjesztett közoktatási törvénymódosítást épp azon a napon fogadja el várhatóan az Országgyűlés, amelyiken véget ét az előző tanév. A javaslat rögzíti, hogy az első évfolyamon félévkor és év végén, a második évfolyamon félévkor szöveges minősítéssel kell kifejezni, hogy a tanuló kiválóan, jól vagy megfelelően teljesített, illetve felzárkóztatásra szorul. A másodikban év végén és a további évfolyamokon viszont a tanulókat osztályzással kell ezentúl értékelni. A törvény azonban annyit megenged, hogy az iskola pedagógiai programjában elő lehet írni a szöveges értékelést is.
Színe és fonákja
Ez utóbbi várhatóan az eddigi gyakorlat fonákja lesz. Azok az iskolák és pedagógusok, akik különböző okokból nem vették komolyan a szöveges értékelést, – s azt mondatbankok és egyéb segítségek alapján „tudták le” -, eddig is odaírták a szöveg végére, hogy „hányas” érdemjegyet adtak. Jövőre viszont azok a pedagógusok, akik komoly munkával, az egyes gyerekek alapos ismeretével 2-3 oldalas alapos szöveges értékelést adnak továbbra is minden kisdiákról, kénytelenek lesznek odaírni, hogy, egyébként, mondjuk „hármas”. Noha ennek ebben a formában semmi értelme.
Mit jelent az, hogy mondjuk egy negyedikes magyar nyelv és irodalom tárgyból hármast kap? – tette fel a kérdést korábban egy fn.hu-cikkben a két évtizede bukásmentesen és szöveges értékeléssel működő Gyermekek Háza vezetője. „Van olyan gyerek, aki minden nyelvtani szabályt ismert, de a helyesírási készsége nagyon rossz. Az előbbiben ötös, a másikban egyes. A mai tudásunkkal ez hármast ér. De valójában ez semmit nem mond a szülőnek, a gyereknek” – magyarázta Lányi Marietta. „Ha viszont leírjuk ezt – nem tudományos értekezésben, hanem érthetően megfogalmazva – két mondatban, akkor sokkal többet mondunk szülőnek, gyereknek egyaránt.”
Kardinális kérdés?
Az évismétlés 2004 előtt az alsó tagozatos gyerekek kevesebb mint egy százalékát érintette, tehát nem egy kardinális kérdésről van szó. A törvényjavaslat indoklásában Hoffmann Rózsa azt írja, hogy az eddigi jogszabály „idegen az általános hazai pedagógiai gyakorlattól, nem ad választ a tanulók és szülők jogos kérdésére, amely szerint tudni szeretnék, hogy a gyermek eredményei hogyan viszonyulnak az elvárthoz illetve a többiekéhez . Az előre megadott sablonok szerinti minősítés értékelési-önértékelési zavarokhoz vezetett, a szülőket elégtelenül tájékoztatta . Komoly társadalmi és szakmai ellenállásba ütközött.”
Azt a korábban többször a buktatás mellett elhangzott – a kisiskolások életkori sajátosságait figyelmen kívül hagyó – érvet, amely szerint már a kisiskolásoknak is meg kell mutatni, hogy ez „nem következmények nélküli ország”, már a kormányoldalról is korrigálták. Az évismétlés lehetőségére a mostani kánon szerint azért van szükség, mert az a gyerek, aki nem tud haladni a többiekkel, jobban jár, ha újrakezd egy osztályt, mintha – szorongva és nem értve semmit -, végigjárná az alsó tagozatot.
A pedagógus szakszervezetek szerint a buktatás tilalmával a pedagógusokat a szakmájukban kérdőjelezték meg és értékelték le a társadalom szemében. Úgy vélik, hogy a gyakorló pedagógusok jobban el tudják dönteni, hogy szükség van-e a buktatás eszközére. Ezt támasztja alá a Pedagógus Szakszervezet egyik honlapján lezajlott nem reprezentatív felmérés, amelyben a tanárok 90 százaléka támogatta az évismétlés lehetőségének visszaállítását.
Egy padban a kamasz a kisgyerekkel
A pszichológusok azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a pedagógus a buktatással a saját tehetetlenségéről állít ki bizonyítványt, hiszen ő nem volt képes arra, hogy megtanítsa az anyagot. A gyerek ráadásul igenis óriási kudarcként éli meg az évismétlést.
Talán még súlyosabb érv a buktatás ellen, hogy ha negyedik-ötödikben számos kudarcot elszenvedett, 13-14 éves kamaszodó gyerekek ülnek együtt a 10 évesekkel, akkor elkerülhetetlenek a viselkedési zavarok. Mostanában arról a korábban nem ismeretlen hazai pedagógiai gyakorlatról is kevés szó esik, amelynek során a problémás gyerekek „átlökdösése” zajlott a különböző évfolyamokon, csak hogy megszabaduljon tőlük az iskola, a tanár.
Minden gyerek eléri bukás nélkül a tantervi minimumot
Lányi Marietta felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatáspolitika egyöntetű törekvése, hogy az általános iskola minden gyerek iskolája legyen, ahol a különböző szociális hátterű, képességű gyerekek együtt tanulhatnak. Ez viszont – véli Lányi – feltételezi a differenciált tanulási környezetet, ahol a tanárok, tanítók igazodnak a gyerekek eltérő lehetőségeihez, igényeihez. Ebből pedig következik az egyénre szabott szöveges értékelés szükségessége is, hiszen így lehet kiemelni az elért eredményeket, megmutatni a további kívánatos utakat. Az iskolavezető szerint az osztályzás kizárólag az egységes oktatási környezetben elfogadható valamennyire. De hogy ennek milyen személyiségformáló hatása van, arról hosszabban lehetne beszélgetni – tette hozzá.
Lányi Marietta leszögezte: „Tapasztalataink alapján állítom, hogy az érzelmi biztonságot nyújtó, egyéni sajátosságokhoz igazított tanulási környezetben, ahol a pedagógusok személyre szabottan tanítanak, értékelnek, minden kisiskolás a 4. év végére eléri a tantervi minimumokat.” Bukás és osztályzat nélkül.
